barátkozó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → barátkozik.

II. mn 1A

(átv is) ’barátkozásra hajlamos, ilyen kapcsolatot könnyen, gyorsan létesítő, közvetlen, szívélyes 〈személy〉’ ❖ A’ barátkozó Fülemile a’ liget’ Enekesei [!] közt irígyeket bezzeg lelt, de nem lelt barátot (1792 Aszalai János ford.–Lessing C3779, 10) | a barátkozó cimborák kérdezősködéseire híven elmesélte (1892 Jókai Mór CD18) | amilyen tartózkodó volt [Mike Pál] józanon, éppoly barátkozó, ha pityis volt (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A közhiedelemmel ellentétben a nők extrovertáltabbak, kifelé fordulóbbak a férfiaknál, általában barátkozóbbak, társaságban jobban kommunikálnak, de egyben szorongóbbak is (1995 Magyar Hírlap CD09).

a. ’ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, érzés stb.〉’ ❖ [a vezér] a’ Népnek tiſzteletére ſzeméllybéli különös érték és érdem által, hajlandóságára pedig barátkozó nyájasság által tegyen ſzert (1792 Magyar Múzeum ford. 7448020, 350) | [a magyar arisztokrácia] vendégszerető, barátkozó jószívűségét (1879 e. Vahot Imre 8502001, 116) | Barátkozó emberi érzésit már rég elfogyasztotta az üzlet, csak egy melódia zengett a szivében, eszében: pénz, pénz (1918 Kassák Lajos 9314001, 49) | Nincs barátkozó kedvében (1948 Sarkadi Imre 9586011, 53) | [Pais Dezső] barátkozó természete miatt is mindig nagyon jó viszonyt ápolt a nyomdászokkal (1993 Benkő Loránd CD30) | kedélyes, barátkozó világszemlélet (1997 Magyar Hírlap CD09).

b. ’ilyen személyre jellemző, ill. baráti kapcsolat létesítését célzó, elősegítő 〈viselkedés, megnyilvánulás, ill. ennek jelképeként vmely testrész〉’ ❖ [Petőfi leveleiben] benne van zsenijének jelzése, […] s bennük folyton jajgató szegénysége, heves barátkozó szíve (1911 Szép Ernő CD10) | meghitt, barátkozó hangon elegyedett bele a beszélgetésbe, mintha régi családi ismerősünk lett volna (1923 Földessy Gyula CD10) | barátkozóan verte meg a hátát (1928 Németh László² 9485038, 239) | [a lány] odalépett az egyik fekete-fehér kis kecskéhez, […] lehajolt hozzá és barátkozón megcirógatta (1935 Kassák Lajos CD10) | rokonszenves őszinteséggel, bizalommal, már-már barátkozó gesztusokkal (1998 Új Könyvek CD29).

c. (ritk) ’〈emberhez való viszonyában:〉 szelíd, kezes, es. játékos 〈állat〉’ ❖ [sokan] befogják és ketrecbe zárják a barátkozó mókusokat, amelyek csak ritkán élik túl a fogságot (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.

barátkozó melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbarátkozik
II. melléknév 1A
(átv is)
barátkozásra hajlamos, ilyen kapcsolatot könnyen, gyorsan létesítő, közvetlen, szívélyes 〈személy〉
A’ barátkozó Fülemile a’ liget’ Enekesei [!] közt irígyeket bezzeg lelt, de nem lelt barátot
(1792 Aszalai János ford.Lessing)
a barátkozó cimborák kérdezősködéseire híven elmesélte
(1892 Jókai Mór)
amilyen tartózkodó volt [Mike Pál] józanon, éppoly barátkozó, ha pityis volt
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
A közhiedelemmel ellentétben a nők extrovertáltabbak, kifelé fordulóbbak a férfiaknál, általában barátkozóbbak, társaságban jobban kommunikálnak, de egyben szorongóbbak is
(1995 Magyar Hírlap)
a.
ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, érzés stb.〉
[a vezér] a’ Népnek tiſzteletére ſzeméllybéli különös érték és érdem által, hajlandóságára pedig barátkozó nyájasság által tegyen ſzert
(1792 Magyar Múzeum ford.)
[a magyar arisztokrácia] vendégszerető, barátkozó jószívűségét
(1879 e. Vahot Imre)
Barátkozó emberi érzésit már rég elfogyasztotta az üzlet, csak egy melódia zengett a szivében, eszében: pénz, pénz
(1918 Kassák Lajos)
Nincs barátkozó kedvében
(1948 Sarkadi Imre)
[Pais Dezső] barátkozó természete miatt is mindig nagyon jó viszonyt ápolt a nyomdászokkal
(1993 Benkő Loránd)
kedélyes, barátkozó világszemlélet
(1997 Magyar Hírlap)
b.
ilyen személyre jellemző, ill. baráti kapcsolat létesítését célzó, elősegítő 〈viselkedés, megnyilvánulás, ill. ennek jelképeként vmely testrész〉
[Petőfi leveleiben] benne van zsenijének jelzése, […] s bennük folyton jajgató szegénysége, heves barátkozó szíve
(1911 Szép Ernő)
meghitt, barátkozó hangon elegyedett bele a beszélgetésbe, mintha régi családi ismerősünk lett volna
(1923 Földessy Gyula)
barátkozóan verte meg a hátát
(1928 Németh László²)
[a lány] odalépett az egyik fekete-fehér kis kecskéhez, […] lehajolt hozzá és barátkozón megcirógatta
(1935 Kassák Lajos)
rokonszenves őszinteséggel, bizalommal, már-már barátkozó gesztusokkal
(1998 Új Könyvek)
c. (ritk)
〈emberhez való viszonyában:〉 szelíd, kezes, es. játékos 〈állat〉
[sokan] befogják és ketrecbe zárják a barátkozó mókusokat, amelyek csak ritkán élik túl a fogságot
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.

Beállítások