barátkozó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → barátkozik.

II. mn 1A

(átv is) ’barátkozásra hajlamos, ilyen kapcsolatot könnyen, gyorsan létesítő, közvetlen, szívélyes 〈személy〉’ ❖ A’ barátkozó Fülemile a’ liget’ Enekesei [!] közt irígyeket bezzeg lelt, de nem lelt barátot (1792 Aszalai János ford.–Lessing C3779, 10) | a barátkozó cimborák kérdezősködéseire híven elmesélte (1892 Jókai Mór CD18) | amilyen tartózkodó volt [Mike Pál] józanon, éppoly barátkozó, ha pityis volt (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | A közhiedelemmel ellentétben a nők extrovertáltabbak, kifelé fordulóbbak a férfiaknál, általában barátkozóbbak, társaságban jobban kommunikálnak, de egyben szorongóbbak is (1995 Magyar Hírlap CD09).

a. ’ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, érzés stb.〉’ ❖ [a vezér] a’ Népnek tiſzteletére ſzeméllybéli különös érték és érdem által, hajlandóságára pedig barátkozó nyájasság által tegyen ſzert (1792 Magyar Múzeum ford. 7448020, 350) | [a magyar arisztokrácia] vendégszerető, barátkozó jószívűségét (1879 e. Vahot Imre 8502001, 116) | Barátkozó emberi érzésit már rég elfogyasztotta az üzlet, csak egy melódia zengett a szivében, eszében: pénz, pénz (1918 Kassák Lajos 9314001, 49) | Nincs barátkozó kedvében (1948 Sarkadi Imre 9586011, 53) | [Pais Dezső] barátkozó természete miatt is mindig nagyon jó viszonyt ápolt a nyomdászokkal (1993 Benkő Loránd CD30) | kedélyes, barátkozó világszemlélet (1997 Magyar Hírlap CD09).

b. ’ilyen személyre jellemző, ill. baráti kapcsolat létesítését célzó, elősegítő 〈viselkedés, megnyilvánulás, ill. ennek jelképeként vmely testrész〉’ ❖ [Petőfi leveleiben] benne van zsenijének jelzése, […] s bennük folyton jajgató szegénysége, heves barátkozó szíve (1911 Szép Ernő CD10) | meghitt, barátkozó hangon elegyedett bele a beszélgetésbe, mintha régi családi ismerősünk lett volna (1923 Földessy Gyula CD10) | barátkozóan verte meg a hátát (1928 Németh László² 9485038, 239) | [a lány] odalépett az egyik fekete-fehér kis kecskéhez, […] lehajolt hozzá és barátkozón megcirógatta (1935 Kassák Lajos CD10) | rokonszenves őszinteséggel, bizalommal, már-már barátkozó gesztusokkal (1998 Új Könyvek CD29).

c. (ritk) ’〈emberhez való viszonyában:〉 szelíd, kezes, es. játékos 〈állat〉’ ❖ [sokan] befogják és ketrecbe zárják a barátkozó mókusokat, amelyek csak ritkán élik túl a fogságot (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.

barátkozó ❖ melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenév → barátkozik
II. melléknév ◦ 1A
(átv is)
barátkozásra hajlamos, ilyen kapcsolatot könnyen, gyorsan létesítő, közvetlen, szívélyes 〈személy〉
A’ barátkozó Fülemile a’ liget’ Enekesei [!] közt irígyeket bezzeg lelt, de nem lelt barátot
(1792 Aszalai János ford.–Lessing)
a barátkozó cimborák kérdezősködéseire híven elmesélte
(1892 Jókai Mór)
amilyen tartózkodó volt [Mike Pál] józanon, éppoly barátkozó, ha pityis volt
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
A közhiedelemmel ellentétben a nők extrovertáltabbak, kifelé fordulóbbak a férfiaknál, általában barátkozóbbak, társaságban jobban kommunikálnak, de egyben szorongóbbak is
(1995 Magyar Hírlap)
a.
ilyen személyre jellemző 〈tulajdonság, érzés stb.〉
[a vezér] a’ Népnek tiſzteletére ſzeméllybéli különös érték és érdem által, hajlandóságára pedig barátkozó nyájasság által tegyen ſzert
(1792 Magyar Múzeum ford.)
[a magyar arisztokrácia] vendégszerető, barátkozó jószívűségét
(1879 e. Vahot Imre)
Barátkozó emberi érzésit már rég elfogyasztotta az üzlet, csak egy melódia zengett a szivében, eszében: pénz, pénz
(1918 Kassák Lajos)
Nincs barátkozó kedvében
(1948 Sarkadi Imre)
[Pais Dezső] barátkozó természete miatt is mindig nagyon jó viszonyt ápolt a nyomdászokkal
(1993 Benkő Loránd)
kedélyes, barátkozó világszemlélet
(1997 Magyar Hírlap)
b.
ilyen személyre jellemző, ill. baráti kapcsolat létesítését célzó, elősegítő 〈viselkedés, megnyilvánulás, ill. ennek jelképeként vmely testrész〉
[Petőfi leveleiben] benne van zsenijének jelzése, […] s bennük folyton jajgató szegénysége, heves barátkozó szíve
(1911 Szép Ernő)
meghitt, barátkozó hangon elegyedett bele a beszélgetésbe, mintha régi családi ismerősünk lett volna
(1923 Földessy Gyula)
barátkozóan verte meg a hátát
(1928 Németh László²)
[a lány] odalépett az egyik fekete-fehér kis kecskéhez, […] lehajolt hozzá és barátkozón megcirógatta
(1935 Kassák Lajos)
rokonszenves őszinteséggel, bizalommal, már-már barátkozó gesztusokkal
(1998 Új Könyvek)
c. (ritk)
〈emberhez való viszonyában:〉 szelíd, kezes, es. játékos 〈állat〉
[sokan] befogják és ketrecbe zárják a barátkozó mókusokat, amelyek csak ritkán élik túl a fogságot
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.

Beállítások