bemerül tn ige 1c

1. ’〈folyadékba v. szemcsés anyagba〉 bekerülve (bizonyos mértékig) annak felszíne alá merül’ ❖ azon tengerig hajóztam, mellybe Ikarus be-merültt (1775 Zechenter Antal ford.–Euripidész 7386007, 8) | Igy miután közülök bemerűlt kiki a’ televénybe, Futni hiában kűzd a’ réműlt (1851 Egyed Antal ford.–Ovidius C1554, 7) | Csak lapáta csattog a hajósnak Bémerűlve tenger kék vizébe (1853 Császár Ferenc ford. C4016, 306) | Elemér alakja bemerült a hömpölygő sokaság árjában [!] (1859 Kemény Zsigmond 8235018, 128) | A súlyos horog egyenletesen bemerült a vízbe (1928 Hajdu Henrik ford.–Haukland CD10).

2. (rég) ’〈fegyver v. hegyes, éles tárgy〉 vmibe behatol’ ❖ Fényes Orontesnek bemerűlt a gombvas [= buzogány] agyába (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 145) | az ölyvnek éles hosszu körme A galamb keblébe szaggatva merül be (1860 Baksay Sándor C0735, 220) | alig, hogy bemerült a kasza [a fűbe], valamiben hirtelen megakadt (1886 Jakab Ödön C2197, 126).

3. (rég) ’vmely cselekvést nagy figyelemmel, elmélyülten végez’ ❖ Nem merek az én Teremtömnek titkai visgálásába bé-merülni (1777 Molnár János C3195, 19) | a pap alázatából a filológus alázata maradt, mely önmagát feledő áhítattal merül be az emberi szellem legcsekélyebb tényeinek vizsgálatába (1922 Babits Mihály CD10).

3a. (rég) ’átadja magát vmely érzelemnek, hangulatnak’ ❖ noha a’ jó kedvbe néha bé-is merült, Még-is mindenféle hívságot el-került (1786 Verseghy Ferenc C4426, 32) | Szerelembe bémerülni, Mégis egyedül maradni (1844 Dalfüzérke C2575, 42).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

bemerül ❖ tárgyatlan ige ◦ 1c ◦
1.
〈folyadékba v. szemcsés anyagba〉 bekerülve (bizonyos mértékig) annak felszíne alá merül
azon tengerig hajóztam, mellybe Ikarus be-merültt
(1775 Zechenter Antal ford.–Euripidész)
Igy miután közülök bemerűlt kiki a’ televénybe, Futni hiában kűzd a’ réműlt
(1851 Egyed Antal ford.–Ovidius)
Csak lapáta csattog a hajósnak Bémerűlve tenger kék vizébe
(1853 Császár Ferenc ford.)
Elemér alakja bemerült a hömpölygő sokaság árjában [!]
(1859 Kemény Zsigmond)
A súlyos horog egyenletesen bemerült a vízbe
(1928 Hajdu Henrik ford.–Haukland)
2. (rég)
〈fegyver v. hegyes, éles tárgy〉 vmibe behatol
Fényes Orontesnek bemerűlt a gombvas [= buzogány] agyába
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
az ölyvnek éles hosszu körme A galamb keblébe szaggatva merül be
(1860 Baksay Sándor)
alig, hogy bemerült a kasza [a fűbe], valamiben hirtelen megakadt
(1886 Jakab Ödön)
3. (rég)
vmely cselekvést nagy figyelemmel, elmélyülten végez
Nem merek az én Teremtömnek titkai visgálásába bé-merülni
(1777 Molnár János)
a pap alázatából a filológus alázata maradt, mely önmagát feledő áhítattal merül be az emberi szellem legcsekélyebb tényeinek vizsgálatába
(1922 Babits Mihály)
3a. (rég)
átadja magát vmely érzelemnek, hangulatnak
noha a’ jó kedvbe néha bé-is merült, Még-is mindenféle hívságot el-került
(1786 Verseghy Ferenc)
Szerelembe bémerülni, Mégis egyedül maradni
(1844 Dalfüzérke)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.

Beállítások