besötétül tn ige 1c1

1. (rendsz. alany n.) (kissé rég, vál) ’a napnyugtát követően fokozatosan beáll az esti sötétség; beesteledik’ ❖ Adgyatok a’ ti Uratoknak Istenteknek ditsséget, minek-eltte bé-setétllyön (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 238) | Ezalatt tökéletesen besetétült, a holdat elfogták a felhők, s én egyedül az erdőben és fegyvertelenül (1851 Jókai Mór C2248, 270) | Besötétült, egy lámpagyujtogató loholva szaladt végig az utcán, létrával felsurrant a gázpóznákra (1916 Kaffka Margit 9290041, 34) | fel lehetne deríteni ezt a hazát, amely fölött az idő besötétült (1923 Hatvany Lajos CD10).

2. ’a világosságtól megfosztva sötétségbe borul, elsötétül vmi’ ❖ A föld besötétült (1835 e. Kolmár József¹ C2717, 196) | Este van, este van besetétül a táj (1886 Borsody Béla C1164, 81) | Ment a besötétült szobán át a vak előszobán keresztül (1933 Török Sophie CD10).

2a. (irod) ’〈arc, tekintet〉 elsötétül, elkomorul’ ❖ midőn kidörgi vad feltételét […] bésetétült tekíntettel hallgat-el (1830 Döbrentei Gábor C1449, 254) | Kipirúl, elsápad, besötétül az arcz (1860 Szemere Pál 8439022, 124) | Imrus homlokán érezte az idegennéváló, besötétülő tekintetet (1954 Vidor Miklós 9778003, 351).

3. ’vminek a színe (egészen) sötétté válik’ ❖ Lásd, miként setétűl bé az ég egyszerre (1793 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Metastasio C1328, 121) | a’ tenger besötétült (1836 Vajda Péter ford.–Campe C4672, 20) | a folyamatos napozás hatására a bőrréteg megvastagszik és besötétül (1998 Magyar Hírlap CD09).

3a. (rég, irod) ’〈fény〉 tompává válik, elhalványul’ ❖ És bé-setétül már-is óldalad: ki-nyúlt Két öszve-hajlott szarvad [ti. a Holdé] (1792 Magyar Múzeum C0353, 142) | Ha a’ Holdnak gyenge fénye ködökkel bé-setétl (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 89) | [hölgye] remeg és besötétül szép szeme fénye (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 96) | Besötétül a nap fénye (1853 Arany János 8014056, 205).

J: besötétedik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

besötétül tárgyatlan ige 1c1
1. (rendsz. alany n.) (kissé rég, vál)
a napnyugtát követően fokozatosan beáll az esti sötétség; beesteledik
Adgyatok a’ ti Uratoknak Istenteknek ditsséget, minek-eltte bé-setétllyön
(1783 Lethenyei János ford.Rosthy)
Ezalatt tökéletesen besetétült, a holdat elfogták a felhők, s én egyedül az erdőben és fegyvertelenül
(1851 Jókai Mór)
Besötétült, egy lámpagyujtogató loholva szaladt végig az utcán, létrával felsurrant a gázpóznákra
(1916 Kaffka Margit)
fel lehetne deríteni ezt a hazát, amely fölött az idő besötétült
(1923 Hatvany Lajos)
2.
a világosságtól megfosztva sötétségbe borul, elsötétül vmi
A föld besötétült
(1835 e. Kolmár József¹)
Este van, este van besetétül a táj
(1886 Borsody Béla)
Ment a besötétült szobán át a vak előszobán keresztül
(1933 Török Sophie)
2a. (irod)
〈arc, tekintet〉 elsötétül, elkomorul
midőn kidörgi vad feltételét […] bésetétült tekíntettel hallgat-el
(1830 Döbrentei Gábor)
Kipirúl, elsápad, besötétül az arcz
(1860 Szemere Pál)
Imrus homlokán érezte az idegennéváló, besötétülő tekintetet
(1954 Vidor Miklós)
3.
vminek a színe (egészen) sötétté válik
Lásd, miként setétűl bé az ég egyszerre
(1793 Csokonai Vitéz Mihály ford.Metastasio)
a’ tenger besötétült
(1836 Vajda Péter ford.Campe)
a folyamatos napozás hatására a bőrréteg megvastagszik és besötétül
(1998 Magyar Hírlap)
3a. (rég, irod)
〈fény〉 tompává válik, elhalványul
És bé-setétül már-is óldalad: ki-nyúlt Két öszve-hajlott szarvad [ti. a Holdé]
(1792 Magyar Múzeum)
Ha a’ Holdnak gyenge fénye ködökkel bé-setétl
(1804 Kováts József¹ ford.Vergilius)
[hölgye] remeg és besötétül szép szeme fénye
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Besötétül a nap fénye
(1853 Arany János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások