bizonyító mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → bizonyít.

II. mn 1A

1. ’vminek a helytálló v. valóságos voltát, es. megtörténtét kimutató, igazoló 〈tény, adat, érv(elés) stb.〉, ill. 〈vminek〉 erre való 〈képessége〉, ilyen 〈sajátossága〉’ ❖ Haſonló bizonyitó példa találtatik ez aránt (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 580) | bizonyitó-segédeket: úgymint Iras-béli Bizonyságokat, Biztos Leveleket (1788 Cházár András ford. C1220, 28) | külön osztályba sorolták a bizonyitó (genus demonstrativum), tanácskozó […] és törvénykezési beszédeket (1870 Névy László C3334, 178) | bizonyító erejü támpontokat (1878 Egyetemes Filológiai Közlöny 8613001, 81) | bizonyító és helyes vizsgálati módszereknek (1893 PallasLex. CD02) | bizonyító szándékból (1986 Kiss Ferenc CD53) | Mennyire bizonyító értékű […] a tisztikar középosztályi jellegét tekintve az, hogy jelentős számban áramlottak a soraiba „polgári” foglalkozású elemek leszármazottai is? (2000 Hajdu Tibor CD58).

2. (Jog) ’a valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló 〈(bírósági) eljárás〉’ ❖ a vizsgálat keretén tul eső mellékkörülményeknek kutatása, a bizonyító eljárásnak anticipálása a modern vizsgálattal határozottan ellenkezik (1894 PallasLex. CD02) | A vádlott a bizonyitó eljárás során beismerte bünét (1900 Budapesti Napló febr. 21. C5243, 13) | Tanúkihallgatás is gyakran előfordul bizonyító eljárásként. Így igazolja nemességét a Szeli család 1761-ben (1973 Kis Imre CD52) | munkaügyi vitában szükséges bizonyító eljárás (1988 Ferencz Győző²–Lugosy Andor 1050007, 173).

2a. (Jog) ’〈peres eljárásban:〉 vmely vádat megfogalmazó, így annak bizonyítására kötelezett 〈fél〉’ ❖ Biaeum […], az ellenérvelésnek az a módja, melylyel az ellenfél az állító bizonyító félnek érvét ellene fordítja (1893 PallasLex. CD02) | a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására (1999 Figyelő CD2601).

2b. (rég) ’vmiről tanúskodó, (bizonyításban felhasználható) tanúvallomást tevő 〈személy〉’ ❖ némelly környülállásoknak nagyobb meg-világoſittása végett, a’ bizonyittó ſzeméllyek még jobban kérdöre vonattaſsanak és meg visgáltaſsanak (1793 Bécsi Magyar Merkurius 7396001, 68) | egyiknek a’ bünrészesek közül kegyelem igértetik, ’s ő aztán a’ többiek ellen bizonyitó tanúul használtatik (1842 Pesti Hírlap CD61) | [Gvadányi] az elbeszélésen kívűl előszóban és jegyzetben ismételve, mint hiteles és bizonyító tanúra hivatkozik reája [ti. művének címszereplőjére, Rontó Pálra] (1894 Széchy Károly CD55).

3. (hiv) ’vmit igazoló, tanúsító hivatalos 〈irat〉’ ❖ bizonyitó oklevelek’ szíves beküldése mellett (1844 Pesti Hírlap CD61) | [közjegyzői okiratnak minősülnek a] házastársak v. jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyekkel szemben használtatnak (1895 PallasLex. CD02) | az árverésen kapott bizonyító okiratot nem fogadják el, a földhivatal pedig csak a földek kijelölése után ad igazolást (1993 Országgyűlési Napló CD62).

III. fn 1A (rég)

’vmit igazoló, tanúsító hivatalos irat’ ❖ kik székes helyekről megtelepedés végett városunkban jönnének, azoknak hiteles bizonyitót kelletik mutatniok arról, hogy igaz szabad személyek és semmi gyanuság nem férhet hozzájok, […] ugy továbbá két jó kezeseketis állitsanak az magok jövendőbéli jó viseltökről (1799 Erdély CD22) | György 1772. nsi bizonyítót kapott Nógrádtól (1860 Nagy Iván CD31).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bizonyító ❖ melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenév → bizonyít
II. melléknév ◦ 1A
1.
vminek a helytálló v. valóságos voltát, es. megtörténtét kimutató, igazoló 〈tény, adat, érv(elés) stb.〉, ill. 〈vminek〉 erre való 〈képessége〉, ilyen 〈sajátossága〉
Haſonló bizonyitó példa találtatik ez aránt
(1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot)
bizonyitó-segédeket: úgymint Iras-béli Bizonyságokat, Biztos Leveleket
(1788 Cházár András ford.)
külön osztályba sorolták a bizonyitó (genus demonstrativum), tanácskozó […] és törvénykezési beszédeket
(1870 Névy László)
bizonyító erejü támpontokat
(1878 Egyetemes Filológiai Közlöny)
bizonyító és helyes vizsgálati módszereknek
(1893 PallasLex.)
bizonyító szándékból
(1986 Kiss Ferenc)
Mennyire bizonyító értékű […] a tisztikar középosztályi jellegét tekintve az, hogy jelentős számban áramlottak a soraiba „polgári” foglalkozású elemek leszármazottai is?
(2000 Hajdu Tibor)
2. (Jog)
a valóságos tényállás megállapítására, tisztázására irányuló 〈(bírósági) eljárás〉
a vizsgálat keretén tul eső mellékkörülményeknek kutatása, a bizonyító eljárásnak anticipálása a modern vizsgálattal határozottan ellenkezik
(1894 PallasLex.)
A vádlott a bizonyitó eljárás során beismerte bünét
(1900 Budapesti Napló febr. 21.)
Tanúkihallgatás is gyakran előfordul bizonyító eljárásként. Így igazolja nemességét a Szeli család 1761-ben
(1973 Kis Imre)
munkaügyi vitában szükséges bizonyító eljárás
(1988 Ferencz Győző²–Lugosy Andor)
2a. (Jog)
〈peres eljárásban:〉 vmely vádat megfogalmazó, így annak bizonyítására kötelezett 〈fél〉
Biaeum […], az ellenérvelésnek az a módja, melylyel az ellenfél az állító bizonyító félnek érvét ellene fordítja
(1893 PallasLex.)
a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására
(1999 Figyelő)
2b. (rég)
vmiről tanúskodó, (bizonyításban felhasználható) tanúvallomást tevő 〈személy〉
némelly környülállásoknak nagyobb meg-világoſittása végett, a’ bizonyittó ſzeméllyek még jobban kérdöre vonattaſsanak és meg visgáltaſsanak
(1793 Bécsi Magyar Merkurius)
egyiknek a’ bünrészesek közül kegyelem igértetik, ’s ő aztán a’ többiek ellen bizonyitó tanúul használtatik
(1842 Pesti Hírlap)
[Gvadányi] az elbeszélésen kívűl előszóban és jegyzetben ismételve, mint hiteles és bizonyító tanúra hivatkozik reája [ti. művének címszereplőjére, Rontó Pálra]
(1894 Széchy Károly)
3. (hiv)
vmit igazoló, tanúsító hivatalos 〈irat〉
bizonyitó oklevelek’ szíves beküldése mellett
(1844 Pesti Hírlap)
[közjegyzői okiratnak minősülnek a] házastársak v.vagy jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyekkel szemben használtatnak
(1895 PallasLex.)
az árverésen kapott bizonyító okiratot nem fogadják el, a földhivatal pedig csak a földek kijelölése után ad igazolást
(1993 Országgyűlési Napló)
III. főnév ◦ 1A ◦ (rég)
vmit igazoló, tanúsító hivatalos irat
kik székes helyekről megtelepedés végett városunkban jönnének, azoknak hiteles bizonyitót kelletik mutatniok arról, hogy igaz szabad személyek és semmi gyanuság nem férhet hozzájok, […] ugy továbbá két jó kezeseketis állitsanak az magok jövendőbéli jó viseltökről
(1799 Erdély)
György 1772. nsnemesi bizonyítót kapott Nógrádtól
(1860 Nagy Iván)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások