boncol ts ige 1a

1. (tárgy n. is) (Tud is) ’〈emberi v. állati testet, ill. ebből vmely részt〉 tudományos, oktatási, orvosi v. igazságügyi vizsgálat céljából felnyit, ill. részeire bont, és a test(részek) állapotát, szerkezetét elemzi’ ❖ az emberi testet bontzoló szerszámokat (1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg C1967, 169) | [Az orvos] több mint száz vízi hullát boncolt már. Erre hivatkozva mondja el, hogy a dadai hulla friss volt (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | [A kutató] macskákat boncolt és vizsgálta szöveteik szerkezetét (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A tetem testüregeit a tanársegéd vagy az egyik gyakornok tárta fel és boncolta, demonstrálván a különböző zsigerek topográfiáját, majd a zsigert kivéve, annak anatómiai részleteit magyarázta el (1998 Flerkó Béla CD30) | [Ápoló lett,] mellékállásban meg boncolt. Fölvágta az embereket, kiszedte a szegycsontjukat, a belső szervek így váltak láthatóvá (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég) ’〈állatot (főzéshez, sütéshez előkészítve)〉 részekre bont, darabokra vág’ ❖ [az indiánok machetével] vagdalják a hust vékonyra, ezzel nyuzzák meg s bonczolják az ölt baromfit, barmot és a lőtt vadat (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Pesten nem orjáról boncolják a disznót (1908 Bródy Sándor C1191, 83) | egy öregasszony a tompán csillogó érc-lapon csirkét boncolt. A zuzája, mája már ott feküdt előtte, – most törte éppen az apró lábak izületeit (1929 Füst Milán CD10).

2. (vál) ’tüzetesen vizsgál, feltár, elemez, ill. ízekre szedve kritizál vmit’ ❖ Ezeken méláztam, ezeket bontzoltam egy spallér [= fasor, sövény] végében lév terepélyfa’ [= terebélyes fa] árnyékos oldalához dlve (1806 Wándza Mihály C4543, 149) | [Herman Ottó] éleslátással, mely kutatásainál mindig kitünik, bonczolja levelében az okokat, melyek a veszendőséget előidézték (1877 Kossuth Lajos 8250008, 167) | a részletekbe menő, egész az aprólékosságig bonczoló históriai kritika (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Mikszáth nem psychológus, nem a lelket boncolja és mutogatja, hanem az embert úgy, amint bizonyos adott fizikai vagy lelki hatások alatt viselkedik (1917 Schöpflin Aladár 9590005, 49) | Arendt ebben a […] könyvében a szellemi és politikai, művelődési és oktatási területtel összefüggő 20. századi nagy kérdéseket boncolja (1996 Új Könyvek CD29).

J: anatomizál.

Ö: fel~, szét~.

Vö. CzF. boncsol, boncsoló; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. boncolhat, boncolt

boncol ❖ tárgyas ige ◦ 1a ◦
1. (tárgy n. is) (Tud is)
〈emberi v. állati testet, ill. ebből vmely részt〉 tudományos, oktatási, orvosi v. igazságügyi vizsgálat céljából felnyit, ill. részeire bont, és a test(részek) állapotát, szerkezetét elemzi
az emberi testet bontzoló szerszámokat
(1783 Győrffy József¹ ford.–Holberg)
[Az orvos] több mint száz vízi hullát boncolt már. Erre hivatkozva mondja el, hogy a dadai hulla friss volt
(1883 Mikszáth Kálmán)
[A kutató] macskákat boncolt és vizsgálta szöveteik szerkezetét
(1933 Az állatok világa ford.)
A tetem testüregeit a tanársegéd vagy az egyik gyakornok tárta fel és boncolta, demonstrálván a különböző zsigerek topográfiáját, majd a zsigert kivéve, annak anatómiai részleteit magyarázta el
(1998 Flerkó Béla)
[Ápoló lett,] mellékállásban meg boncolt. Fölvágta az embereket, kiszedte a szegycsontjukat, a belső szervek így váltak láthatóvá
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég)
〈állatot (főzéshez, sütéshez előkészítve)〉 részekre bont, darabokra vág
[az indiánok machetével] vagdalják a hust vékonyra, ezzel nyuzzák meg s bonczolják az ölt baromfit, barmot és a lőtt vadat
(1859 Vasárnapi Újság)
Pesten nem orjáról boncolják a disznót
(1908 Bródy Sándor)
egy öregasszony a tompán csillogó érc-lapon csirkét boncolt. A zuzája, mája már ott feküdt előtte, – most törte éppen az apró lábak izületeit
(1929 Füst Milán)
2. (vál)
tüzetesen vizsgál, feltár, elemez, ill. ízekre szedve kritizál vmit
Ezeken méláztam, ezeket bontzoltam egy spallér [= fasor, sövény] végében lév terepélyfa’ [= terebélyes fa] árnyékos oldalához dlve
(1806 Wándza Mihály)
[Herman Ottó] éleslátással, mely kutatásainál mindig kitünik, bonczolja levelében az okokat, melyek a veszendőséget előidézték
(1877 Kossuth Lajos)
a részletekbe menő, egész az aprólékosságig bonczoló históriai kritika
(1899 Nagy képes világtörténet)
Mikszáth nem psychológus, nem a lelket boncolja és mutogatja, hanem az embert úgy, amint bizonyos adott fizikai vagy lelki hatások alatt viselkedik
(1917 Schöpflin Aladár)
Arendt ebben a […] könyvében a szellemi és politikai, művelődési és oktatási területtel összefüggő 20. századi nagy kérdéseket boncolja
(1996 Új Könyvek)
Vö. CzF. boncsol, boncsoló; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. boncolhat, boncolt

Beállítások