árkol ige 1a

1. ts (tárgy n. is) ’(védő)árokkal lát el, szegélyez v. vesz körül, ill. határol vmit, sáncol’ ❖ Nyúgatról ’s éjtszakról nagy bányák árkolják [a mezőt] (1789 Orczy Lőrinc C0794, 226) | Vegye tehát át Farmer Uram 150 holdját, ’s árkolja és kerítgesse bé tetszése szerint (1831 Széchenyi István C3901, 282) | Az urak pusztuljanak, ha akarnak! Mi átvágjuk magunkat! Nem árkolunk! (1938 Kemény János¹ 9319004, 212).

1a. ’〈(vízlevezető) árkot, csatornát stb.〉 ás’ ❖ fen-is fog maradni Csörsznek neve ezen árkokban, mellyeket […] Árpád’ idejében a’ Magyarok árkoltak (1786 Dugonics András C1470, 104) | A néprege e kőről azt tartja, hogy azon sziklavéső, vagy malomkő lenne, melylyel a 32 büvös kakas a Rikán átvonuló Kakas-barázdát árkolta (1868 Orbán Balázs CD22).

1b. (rég) ’〈vizet〉 árokkal elvezet’ ❖ a vizeket is más felé árkolták (1793 Bécsi Magyar Merkurius C0342, 494) | a csapóhíd lánca nyikorogva ereszkedett meg, hogy a Rajnából árkolt víz fölé bocsátkozzék (1925 Berde Mária 9047016, 12).

2. tn (Kat) ’〈földbe vájt lőállást, fedezéket, védelmi állást〉 ás, mélyít’ ❖ közelítenek a’ Vár’ óldalihoz; beljebb, ’s beljebb árkolnak alája (1786 Baróti Szabó Dávid C0824, 57).

3. tn (rég) ’〈veteménynek〉 árkot ás, ágyást készít’ ❖ a’ kik a’ kert alatt árkoltak (1805 Kis János¹ ford. C2662, 193) | Igy sínlik a kis viola, Melyet, míg ki se nyitott, Valaki, midőn árkola, Egy hanttal beborított (1828 e. Fazekas Mihály CD01) | Mit ültessünk, mit árkoljunk (1875 k. Jókai Mór C2337, 249).

4. ts ’〈vmely felületet〉 sávszerű bemélyedésekkel tagol, ill. ilyenné tesz’ ❖ ez a környék itt mindentt keresztl-kasul árkolva lévén (1799 Magyar Kurír C0336, 420) | A bronzot sürü redők árkolják (1910 Budapesti Hírlap aug. 13. C4698, 10) | [A Cserehát] jellegzetes dombság; területét széles völgyek árkolják (1997 Magyarország földje CD05).

4a. ’〈gond, baj, öregség arcot, homlokot〉 redőssé, ráncossá tesz’ ❖ az egész ábrázatod minden felé úgy öszsze-viszsza van árkolva, sánczolva (1860 Kukliné prédikációi ford. C3287, 204) | Mr. Kellynek keskeny arca volt, egy egész élet piszkos-fukar apátiája árkolta mély ráncaival (1972 Tandori Dezső ford.–Beckett 9703055, 32).

4b. ’〈kimerültség, szenvedés, betegség stb. szemet〉 sötéttel árnyékolttá, karikássá tesz’ ❖ Tikkadt kiváncsiság két szemem árkolta (1913 Kaffka Margit CD01).

Ö: körül~.

ÖU: alá~, be~, el~, ki~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. árok; ÉKsz.; SzT.

árkol ❖ ige ◦ 1a ◦
permalink
1. tárgyas (tárgy n. is)
(védő)árokkal lát el, szegélyez v. vesz körül, ill. határol vmit, sáncol
Nyúgatról ’s éjtszakról nagy bányák árkolják [a mezőt]
(1789 Orczy Lőrinc)
Vegye tehát át Farmer Uram 150 holdját, ’s árkolja és kerítgesse bé tetszése szerint
(1831 Széchenyi István)
Az urak pusztuljanak, ha akarnak! Mi átvágjuk magunkat! Nem árkolunk!
(1938 Kemény János¹)
1a.
〈(vízlevezető) árkot, csatornát stb.〉 ás
fen-is fog maradni Csörsznek neve ezen árkokban, mellyeket […] Árpád’ idejében a’ Magyarok árkoltak
(1786 Dugonics András)
A néprege e kőről azt tartja, hogy azon sziklavéső, vagy malomkő lenne, melylyel a 32 büvös kakas a Rikán átvonuló Kakas-barázdát árkolta
(1868 Orbán Balázs)
1b. (rég)
〈vizet〉 árokkal elvezet
a vizeket is más felé árkolták
(1793 Bécsi Magyar Merkurius)
a csapóhíd lánca nyikorogva ereszkedett meg, hogy a Rajnából árkolt víz fölé bocsátkozzék
(1925 Berde Mária)
2. tárgyatlan (Kat)
〈földbe vájt lőállást, fedezéket, védelmi állást〉 ás, mélyít
közelítenek a’ Vár’ óldalihoz; beljebb, ’s beljebb árkolnak alája
(1786 Baróti Szabó Dávid)
3. tárgyatlan (rég)
〈veteménynek〉 árkot ás, ágyást készít
a’ kik a’ kert alatt árkoltak
(1805 Kis János¹ ford.)
Igy sínlik a kis viola, Melyet, míg ki se nyitott, Valaki, midőn árkola, Egy hanttal beborított
(1828 e. Fazekas Mihály)
Mit ültessünk, mit árkoljunk
(1875 k. Jókai Mór)
4. tárgyas
〈vmely felületet〉 sávszerű bemélyedésekkel tagol, ill. ilyenné tesz
ez a környék itt mindentt keresztl-kasul árkolva lévén
(1799 Magyar Kurír)
A bronzot sürü redők árkolják
(1910 Budapesti Hírlap aug. 13.)
[A Cserehát] jellegzetes dombság; területét széles völgyek árkolják
(1997 Magyarország földje)
4a.
〈gond, baj, öregség arcot, homlokot〉 redőssé, ráncossá tesz
az egész ábrázatod minden felé úgy öszsze-viszsza van árkolva, sánczolva
(1860 Kukliné prédikációi ford.)
Mr. Kellynek keskeny arca volt, egy egész élet piszkos-fukar apátiája árkolta mély ráncaival
(1972 Tandori Dezső ford.–Beckett)
4b.
〈kimerültség, szenvedés, betegség stb. szemet〉 sötéttel árnyékolttá, karikássá tesz
Tikkadt kiváncsiság két szemem árkolta
(1913 Kaffka Margit)
Ö: körülárkol
ÖU: aláárkol, beárkol, elárkol, kiárkol
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. árok; ÉKsz.; SzT.
ÚESz: ↪árok (árkol)

Beállítások