édesatya fn 9A10 (/kissé vál)

1. ’az a férfi, akinek gyermeke van, ill. 〈gyermekéhez való viszonyában, megszólításként is:〉 az, aki az adott személyt nemzette’ ❖ [Daniel Polixena] édesatyja, Daniel István úr, 60 esztendős korában nyerte meg az Udvarhely széki főkirálybíróságot (1772 Rettegi György 7282001, 274) | [az intézet elöljárójának] hasonlítania kell a’ szorgos édes Atyához, vagy a’ gondos édes Anyához: a’ ki tudni illik minden gyermekéről egyeránt aggódik (1826 Szilasy János 8450009, 196) | Julcsa (atyjához közeledve).: Édes atyám! Férjem felgyógyult! (1883 Győry Vilmos 8170012, 68) | Közli a kötet Bonkáló Sándor Ervin nevű fiának rövid életrajzát édesatyjáról (1997 Niederhauser Emil CD58).

2. (birtokszóként) ’〈nem vérségi kapcsolatban, vmely idősebb, vezető szerepet betöltő, tiszteletre méltó férfi megnevezéseként, es. megszólításaként〉’ ❖ ama maga népének édes Attya a’ F. Burgus Király (1785 Magyar Hírmondó 7444072, 540) | [a tüzérség] üdvlövésekkel fejezte ki örömét az édes atya (mert igy hivták [ti. a parancsnokot]) szerencsés visszatérte felett (1869 Orbán Balázs CD22) | a proletárfiúk Eliseusként reménykedve emelték [Ady Endre] felé orcáikat és kiáltották nagy fennszóval a tüzes szekerén felragadtatott felé: Édesatyánk! Édesatyánk!… (1919 Mariay Ödön CD10) | [Csuko Liang] a birtokos, úri osztályban […] a nemzet édesatyját is látja (1999 Új Könyvek CD29).

J: édesapa.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

édesatya főnév 9A10 (/kissé vál)
1.
az a férfi, akinek gyermeke van, ill. 〈gyermekéhez való viszonyában, megszólításként is:〉 az, aki az adott személyt nemzette
[Daniel Polixena] édesatyja, Daniel István úr, 60 esztendős korában nyerte meg az Udvarhely széki főkirálybíróságot
(1772 Rettegi György)
[az intézet elöljárójának] hasonlítania kell a’ szorgos édes Atyához, vagy a’ gondos édes Anyához: a’ ki tudni illik minden gyermekéről egyeránt aggódik
(1826 Szilasy János)
Julcsa (atyjához közeledve).: Édes atyám! Férjem felgyógyult!
(1883 Győry Vilmos)
Közli a kötet Bonkáló Sándor Ervin nevű fiának rövid életrajzát édesatyjáról
(1997 Niederhauser Emil)
2. (birtokszóként)
〈nem vérségi kapcsolatban, vmely idősebb, vezető szerepet betöltő, tiszteletre méltó férfi megnevezéseként, es. megszólításaként〉
ama maga népének édes Attya a’ F.felséges Burgus Király
(1785 Magyar Hírmondó)
[a tüzérség] üdvlövésekkel fejezte ki örömét az édes atya (mert igy hivták [ti. a parancsnokot]) szerencsés visszatérte felett
(1869 Orbán Balázs)
a proletárfiúk Eliseusként reménykedve emelték [Ady Endre] felé orcáikat és kiáltották nagy fennszóval a tüzes szekerén felragadtatott felé: Édesatyánk! Édesatyánk!…
(1919 Mariay Ödön)
[Csuko Liang] a birtokos, úri osztályban […] a nemzet édesatyját is látja
(1999 Új Könyvek)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások