bebotlik tn ige 16a8

1. (rég) ’járás közben vmibe ütközve megbotlik; belebotlik’ ❖ Gyakran a’ ſetét éj ember’ ellenſége, Vak akkor, meg-ſznik az  vitézſége. Bé-botlik a’ néki kéſzíttetett lesbe (1793 Gvadányi József C1940, 479) | A földön csak sirhantokat találok, Melyekbe én, szegény, mindig bebotlom (1869 e. Greguss Gyula–Győry Vilmos ford.–Calderón de la Barca C1983, 32) | Ekkor bebotlik, hó! egy pár czipőbe! (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 63).

2. ’megbotolva (vmin keresztül) belép v. beesik vhova’ ❖ ? Bé-bukkant, bé-bukott, bé-botlott p. o. a’ házba (1792 Kisded szótár C0816, 26) | Egy paraszt, nagy dörömböléssel bebotlik az ajtón (1834 Vörösmarty Mihály C4536, 217) | Oktalan kis balga gyermek, A ki pillangókat kerget, Kergeti lélek-szakadva, Mig bebotlik egy árokba (1847 Petőfi Sándor C3502, 52) | más ember botlik be a küszöbön (1945 Háy Gyula 9232001, 40).

3. (váratlanul) bemegy, betéved vhova v. vkihez’ ❖ ha bé-botlaſzſz [a mocsárba], nem találſz gázlóra (1783 Magyar Hírmondó C0271, 384. oldalt követő melléklet [3]) | Hogy jutottam éppen ma eszébe? Mi történhetett vele, hogy bebotlott hozzám? (1862–1863 Jókai Mór 8209009, 322) | éppen ráérő, üres órámban bebotlottam egy borbélyműhelybe, hogy megszabadítsanak fölösleges tincseimtől (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.

bebotlik tárgyatlan ige 16a8
1. (rég)
járás közben vmibe ütközve megbotlik; belebotlik
Gyakran a’ ſetét éj ember’ ellenſége, Vak akkor, meg-ſznik az  vitézſége. Bé-botlik a’ néki kéſzíttetett lesbe
(1793 Gvadányi József)
A földön csak sirhantokat találok, Melyekbe én, szegény, mindig bebotlom
(1869 e. Greguss Gyula–Győry Vilmos ford.Calderón de la Barca)
Ekkor bebotlik, hó! egy pár czipőbe!
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
2.
megbotolva (vmin keresztül) belép v. beesik vhova
?
Bé-bukkant, bé-bukott, bé-botlott p. o.példának okáért a’ házba
(1792 Kisded szótár)
Egy paraszt, nagy dörömböléssel bebotlik az ajtón
(1834 Vörösmarty Mihály)
Oktalan kis balga gyermek, A ki pillangókat kerget, Kergeti lélek-szakadva, Mig bebotlik egy árokba
(1847 Petőfi Sándor)
más ember botlik be a küszöbön
(1945 Háy Gyula)
3.
(váratlanul) bemegy, betéved vhova v. vkihez
ha bé-botlaſzſz [a mocsárba], nem találſz gázlóra
(1783 Magyar Hírmondó)
Hogy jutottam éppen ma eszébe? Mi történhetett vele, hogy bebotlott hozzám?
(1862–1863 Jókai Mór)
éppen ráérő, üres órámban bebotlottam egy borbélyműhelybe, hogy megszabadítsanak fölösleges tincseimtől
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.

Beállítások