bosszúálló mn és fn
I. mn 17A
1. ’vmely bosszút végrehajtó, ill. bosszúállásra kész, képes v. arra hajló 〈személy, csoport〉’ ❖ boſzu-álló Iſtenek (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire 7044003, 104) | kemény szívű és bosszúálló embernek is mondanak (1815 k. Verseghy Ferenc 7373015, 142) | A magyar faj sem nem kegyetlenebb, sem nem lobbanékonyabb, sem nem bosszúálóbb, mint Európának bármely művelt vagy nem művelt nemzete (1897 Eötvös Károly 8127001, 40) | A férfiak, tudom, bosszúállók. Ha meleg a leves, eltörik a tányért… (1939 Németh László² 9485009, 43) | bosszúálló maniugárdák húzzák a Halál nagy gereblyéjét végig Észak-Erdélyben (1985 Csoóri Sándor 9090053, 44) | mindebből az következik-e, hogy a politikusok szerint a polgárok vérszomjasak, bosszúállóak, megbocsátásra képtelenek-e (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’bosszúállásra indító, késztető 〈érzelem, indulat〉’ ❖ meg-tagadni minden […] nagyra vágyásunkat, bújaságunkat, boſzſzú-álló kívánságunkat, tobzódásunkat, réſzegségünket (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252012, 4) | vidd a’ Frankusokra az én boszszúálló haragomat (1805 Tanárky János ford.–Tasso 8461003, 62) | A hajthatatlan, szenvedélyes, bosszúálló indulatú férfi megtisztult a szenvedés tüzében (1905 Evangélikus Családi Lap 2105001, 86) | a bosszúálló gyűlöletet (1939 Móricz Zsigmond C5087, 241) | [a kőzápor] ellankasztotta bosszúálló kedvüket (1961 Lipták Gábor 9400001, 53).
2. ’megtorlásra, bosszúállásra irányuló 〈terv, tevékenység stb.〉’ ❖ Hercules anynyit esdeklett, hogy apja újra leüle, s felhagya boszszuálló terveivel (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 52) | [az ellenség] bosszúálló hadjáratra megindítá tenger sokaságú seregeit (1892 Jókai Mór CD18) | bosszúálló gondolatom támadt (1933 Tamási Áron 9701003, 79) | [Skóciában az 1570-es években] évekig tartó, bosszúálló harc keletkezett, a katolikusok vereségével (1936 Hajnal István CD42) | bosszúálló tanácsai (1983 Cs. Szabó László 9093002, 150) | működik ebben a törvényjavaslatban bosszúálló szándék (1991 Országgyűlési Napló CD62).
3. ’megtorlás, bosszúállás, ill. büntetés végrehajtásának eszközéül szolgáló 〈kéz, fegyver, törvény〉’ ❖ Orondátes tsak hamar által veré testén boszszu állo fegyverét (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 237) | a fogoly a botozások közt megutálva a bosszúálló törvényeket […], új elkeseredéssel tér meg az életbe, visszabosszulni az őtet üldözőket (1835 Bölöni Farkas Sándor 8066006, 369) | Akkor mene Felicián A király elébe. […] Rettenetes bosszuálló Kardja volt kezébe’ (1855 Arany János 8014076, 253) | ő adja kezébe a bosszúálló tőrt (1933 Török Sophie CD10) | [Dávid király] nem szorul emberi bosszúálló kezek segítségére (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
II. fn 1A
’vmely megtorló tettet, tevékenységet végrehajtó személy’ ❖ mintha a’ czégéres vétkeknek közönséges boſzſzú-állóivá tétettek vólna az Istentl (1786 Dugonics András 7087011, 351) | e’ gyilkos ellen boſzſzú állót kérek (1808 Farkas András 7041001, 16) | a bosszúálló megfosztja a leányt őszinte kedvesétől (1846 Jókai Mór CD18) | A bosszúálló így az orvos álruhájában kényelmes ürügyet talált arra, hogy állandóan a meggyötört lélekben vájkáljon és ezzel kegyetlenül visszaélt (1935 Bálint György ford.–Hawthorne 9021007, 242) | [az iskolaigazgató] a terembe rohant, és lefegyverezte a lövöldöző bosszúállót (1996 Magyar Hírlap CD09).
J: bosszuló.
Vö. CzF. boszúálló · boszuálló; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.