botrány fn 4A

1. (tulajdonnévi előtagú összetételekben is) ’〈állítm-ként rosszallás, felháborodás kif-ére is:〉 erős (erkölcsi) megütközést, felháborodást kiváltó, megbotránkoztató jelenség, eset, megnyilatkozás stb.’ ❖ [a fordító] illyen igehajtogatást is kohol: levék volt! mondjam e, hogy benne [ti. a fordításban] csaknem minden szó valóságos botrány (1834 Kritikai Lapok C0240, 59) | a’ Palais-Royal meg van […] tisztítva az örömleányok nyilvános botrányától (1844 Tóth Lőrinc 8490020, 35) | 1892 végén a Panama-botrány nyilvánvalóvá lett (1893 PallasLex. CD02) | A gitt-egylet kebelében botrány tört ki. Az egyleti gitt kiszáradt (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 127) | Botrány, a mi itt folyik (1912 Móricz Zsigmond C3211, 176) | valami jogi botrány miatt kirúgták a kamarából (1985 Szakonyi Károly 9635002, 20) | Watergate-botrány (1992 Berényi Gábor ford.–Tarr 2058006, 233).

1a. ’feltűnést keltő, a kívülálló számára gyakr. kínos, feszélyező, szégyenletes eset, cselekedet, (lármás v. rendbontó) jelenet’ ❖ a bérkocsis, több utczátjövő-menőkkel az ablakra gyűlt, s a redőny közein kapzsi kárörömmel élvezé a botrányt (1846 Kuthy Lajos 8261003, 211) | Hagyj békét neki. Kérlek szépen, ne csinálj botrányt (1897 Thury Zoltán 8479014, 41) | a színdarab bemutatója botrányba fulladt (1935 Hevesi András CD10) | – Tessék fizetni és távozni! […] Itt nem lehet botrányt rendezni! (1954 Vidor Miklós 9778001, 86) | Az otthoni botrányok megint napirendre kerültek (1983 Balla László 1010019, 188).

2. (/ritk)(erkölcsileg) helytelenített dolgon való megütközés, felháborodás, megbotránkozás mint érzés, lelkiállapot; botránkozás’ ❖ éreztetni kivántam botrányom’, hidegen jöttem el házuktól (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 19) | A conservativ osztálynak nem egy tulzója botránnyal fogja olvasni e sorokat tudom (1843 Széchenyi István C3882, 209) | sok városi ember csodálkozására és botrányára (1860 Rómer Flóris 8395006, 16) | Nem egy nézőben e két jelenet botrányt és zavart okoz (1963 Pilinszky János 9531162, 186).

2a. (rendsz. hat ne-vel, -ig raggal, hsz-szerűen) (rég)(megütközést okozó módon,) túlzott mértékben’ ❖ ne vélje senki csekély fontosságúnak … azon közfigyelmi hanyagságot, mellyel nőnemünk nevelése ’s kellő kiképeztetése iránt, szinte a’ botrányig viseltetünk! (1843 Fáy András¹ C7135, I) | közpénztáraink botrányig üresek (1848 Kossuth Hírlapja C0235, 31) | Gerő látván, hogy mindenki mellőzi a sneffeknél keresett kárpótlást és vigasztalást, s egész a botrányig sokat evett (1863 Lauka Gusztáv 8268037, 130) | az asszonyka szép volt, – de […] kaczér a botrányig (1892 Herczeg Ferenc C2069, 195).

Ö: köz~, kultúr~, szex~, világ~.

ÖU: tőzsde~.

ÖE: ~keltés, ~okozás, ~okozó, ~sajtó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. botránkozik; ÉKsz.; ÚMTsz.

botrány főnév 4A
1. (tulajdonnévi előtagú összetételekben is)
〈állítm-ként rosszallás, felháborodás kif-ére is:〉 erős (erkölcsi) megütközést, felháborodást kiváltó, megbotránkoztató jelenség, eset, megnyilatkozás stb.
[a fordító] illyen igehajtogatást is kohol: levék volt! mondjam e, hogy benne [ti. a fordításban] csaknem minden szó valóságos botrány
(1834 Kritikai Lapok)
a’ Palais-Royal meg van […] tisztítva az örömleányok nyilvános botrányától
(1844 Tóth Lőrinc)
1892 végén a Panama-botrány nyilvánvalóvá lett
(1893 PallasLex.)
A gitt-egylet kebelében botrány tört ki. Az egyleti gitt kiszáradt
(1907 Molnár Ferenc²)
Botrány, a mi itt folyik
(1912 Móricz Zsigmond)
valami jogi botrány miatt kirúgták a kamarából
(1985 Szakonyi Károly)
Watergate-botrány
(1992 Berényi Gábor ford.Tarr)
1a.
feltűnést keltő, a kívülálló számára gyakr. kínos, feszélyező, szégyenletes eset, cselekedet, (lármás v. rendbontó) jelenet
a bérkocsis, több utczátjövő-menőkkel az ablakra gyűlt, s a redőny közein kapzsi kárörömmel élvezé a botrányt
(1846 Kuthy Lajos)
Hagyj békét neki. Kérlek szépen, ne csinálj botrányt
(1897 Thury Zoltán)
a színdarab bemutatója botrányba fulladt
(1935 Hevesi András)
– Tessék fizetni és távozni! […] Itt nem lehet botrányt rendezni!
(1954 Vidor Miklós)
Az otthoni botrányok megint napirendre kerültek
(1983 Balla László)
2. (/ritk)
(erkölcsileg) helytelenített dolgon való megütközés, felháborodás, megbotránkozás mint érzés, lelkiállapot; botránkozás
éreztetni kivántam botrányom’, hidegen jöttem el házuktól
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
A conservativ osztálynak nem egy tulzója botránnyal fogja olvasni e sorokat tudom
(1843 Széchenyi István)
sok városi ember csodálkozására és botrányára
(1860 Rómer Flóris)
Nem egy nézőben e két jelenet botrányt és zavart okoz
(1963 Pilinszky János)
2a. (rendsz. hat ne-vel, -ig raggal, hsz-szerűen) (rég)
(megütközést okozó módon,) túlzott mértékben
ne vélje senki csekély fontosságúnak … azon közfigyelmi hanyagságot, mellyel nőnemünk nevelése ’s kellő kiképeztetése iránt, szinte a’ botrányig viseltetünk!
(1843 Fáy András¹)
közpénztáraink botrányig üresek
(1848 Kossuth Hírlapja)
Gerő látván, hogy mindenki mellőzi a sneffeknél keresett kárpótlást és vigasztalást, s egész a botrányig sokat evett
(1863 Lauka Gusztáv)
az asszonyka szép volt, – de […] kaczér a botrányig
(1892 Herczeg Ferenc)
ÖU: tőzsdebotrány
ÖE: botránykeltés, botrányokozás, botrányokozó, botránysajtó
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. botránkozik; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások