csengő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → cseng.

II. mn 17C

1. ’olyan 〈anyag, tárgy〉, amely megütve v. vmihez hozzáverődve magas, tiszta, rendsz. hosszabb ideig hangzó és fokozatosan elhalkuló hangot ad’ ❖ Schweizban a csengetyű helyett csengő aczélrugót tettek az órába (1846 Hetilap CD61) | [az] iratért az osztrák kormány csengő aranytallérokat fizetett egy élelmes ügynöknek (1910 Krúdy Gyula CD54) | [az alkotók] harangjaik anyagául alumíniumot választottak úgy, hogy a harangok köpenyeinek felhasításával ezt az egyébként tompahangú fémet is csengővé tették (1986 Macher Frigyes CD52).

2. ’kellemesen magas, tiszta 〈hang(zás)〉, ill. ilyen hangzású, tónusú 〈beszéd, nevetés stb.〉’ ❖ [a hurutos betegnél] a’ beſzéd valamennyire rekeds, és vagy lankatt, vagy tsengbb (1801 Rácz Sámuel ford. 7278017, 179) | Melyik csengőbb nyelv: muszka vagy spanyol? (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron C0510, 165) | Bájos, édes, csengő kacagású szépasszony volt még 30 évvel ezelőtt is (1924 Kadosa Marcell CD10) | Évszázadok óta makacsul élő babona, hogy ezüst ötvözésével csengőbbé lehet tenni a harang hangját (1998 Természet Világa CD50).

2a. csengő rím (rég, Irodt) ’nyomatéktalan szótagra végződő rím; nőrím’ ❖ ha kéttagu [a rím], s hangzása lejti, nő- vagy csengő rímnek neveztetik (1870 Névy László 8334006, 99) | a németeknél egy pár férfiúi rhytmust (tompa rímet) egy pár asszonyi rhytmus (csengő rím) szokott felváltani (1889 Négyesy László C3316, 220).

2b. (ritk, pejor) ’tetszetősen hangzó, de tartalmatlan 〈szóbeli megnyilatkozás〉’ ❖ vannak bölcsészek, kik a vajudó emberiség minden válságát és tévedését egy csengő phrázissal meg tudják oldani (1865 Asbóth János 8018006, 307) | Bizonyos, hogy Robert csengő frázisainak nem ugrik be (1929 Illyés Gyula ford.–Gide CD10).

3. ’jó hangzású, (múltbeli) érdemeinél fogva tekintélyes, híres 〈név〉’ ❖ Tolnai Lajos neve teljes csengéssel vegyült a legcsengőbb nevek közé (1915 Kabos Ede CD10) | a csengő név és cím miatt akarta Piri néni vejének [a nemesi ősökkel büszkélkedő Terényi] Janit (1979 Domahidy András 1036002, 123).

4. (ritk) ’nagy feltűnést keltő, zajos 〈siker〉’ ❖ [Henri Bataille] kiélte és kihasználta színpadi emberábrázoló tehetségét, amely nem minden írónak adatott és amellyel zengő és csengő sikerei voltak a világ minden számottevő színpadán (1922 Szini Gyula CD10) | Van egy mód arra, hogy sikert arass, Csengő sikert és ez a drámaírás (1925 Juhász Gyula¹ CD01).

III. fn 1C

1. ’harang alakú, de annál jóval kisebb, rendsz. fémből öntött, megszólaltatva kellemesen magas, fokozatosan elhalkuló hangot adó eszköz, ill. ennek hangja (mint jeladás)’ ❖ Láthatni még itten, a’ Kigyóknak oly nemét, mellyek 25. ſingnyi hoſzſzúak, és felettébb-való erejek, de farkaikon tsörg, v. tseng módon hangzó termés lévén, annak ki-ható hangjáról el-lehet ket kerlni (1796 Baranyi László 7016009, 301) | kocsizörej, s a csengő hallik (1875 Tóth Ede 8486004, 25) | büszkén rázom úrfelmutatáskor a csengőt, melynek üde-ezüst zenéje elárad a templomban (1934 Márai Sándor 9421006, 176) | számos nép a társadalmi öneszmélés kezdeti időszakában a harangokat, a csengőket és a kolompokat az ártó szellemek elleni védekezésül használta (2000 Természet Világa CD50).

1a. ’csilingelve v. berregve jelt adó készülék, szerkezet, ill. ennek hangja’ ❖ [a Parlament üléstermében] a zaj nőttön-nőtt. A villanyos csengő rohamot vert (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Éles csengő verte fel őket. Mindhárman összerezzentek, pedig csak az óravéget jelző csengő szólott (1911 Móricz Zsigmond C3220, 91) | Odabe a csengő nem mindig hallatszik jól (1956 Németh László² 9485043, 381) | A csengő rossz, kérem kopogni (1991 Koncz István 2038030, 95).

1b. ’ilyen szerkezetnek az a része, amellyel működtetik’ ❖ A bejönni akaró kopogott az ajtón az odaerősített érczkarikával vagy kalapácscsal (malleus), vagy a csengőt (tintinnabulum) húzta meg (1902 ÓkoriLex. CD28) | csöngettem az ajtón, régi ház volt, az ajtó magas, nyújtóznom kellett, hogy elérjem a csöngőt (1939 Radnóti Miklós 9543003, 37) | Ötször nyomja meg a csengőt, utoljára hosszan (1985 Grendel Lajos 1060004, 403).

2. (rég, ritk) ’vmely tárgynak, eszköznek az a része, amely annak, ill. viselőjének mozgása közben jellegzetes, csengésszerű v. pengő hangot ad’ ❖ Tseng: peng, sarkantyú-taréj (1792 Kisded szótár C0816, 242) | Tseng. Taréj a’ sarkantyún, v. Vaskarika a’ tengelyen (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 395) | a [fülön]függők csengője egy-egy kis halat ábrázolt (1860 Jókai Mór CD18).

Ö: ajtó-, bimbam~, riasztó~, vész~, vihar~.

UB: -zsinór.

ÖU: arany~, bicikli~, előszoba~, ezüst~, kapu~, lakás~, szán~, üveg~, villany~.

ÖE: ~öntés, ~szó.

Vö. CzF. csėngő¹, csėngő²; ÉrtSz.; TESz. cseng; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csengő¹, csengőfukszia, csengőkörte

csengő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévcseng.
II. melléknév 17C
1.
olyan 〈anyag, tárgy〉, amely megütve v. vmihez hozzáverődve magas, tiszta, rendsz. hosszabb ideig hangzó és fokozatosan elhalkuló hangot ad
Schweizban a csengetyű helyett csengő aczélrugót tettek az órába
(1846 Hetilap)
[az] iratért az osztrák kormány csengő aranytallérokat fizetett egy élelmes ügynöknek
(1910 Krúdy Gyula)
[az alkotók] harangjaik anyagául alumíniumot választottak úgy, hogy a harangok köpenyeinek felhasításával ezt az egyébként tompahangú fémet is csengővé tették
(1986 Macher Frigyes)
2.
kellemesen magas, tiszta 〈hang(zás), ill. ilyen hangzású, tónusú 〈beszéd, nevetés stb.〉
[a hurutos betegnél] a’ beſzéd valamennyire rekeds, és vagy lankatt, vagy tsengbb
(1801 Rácz Sámuel ford.)
Melyik csengőbb nyelv: muszka vagy spanyol?
(1892 Ábrányi Emil ford.Byron)
Bájos, édes, csengő kacagású szépasszony volt még 30 évvel ezelőtt is
(1924 Kadosa Marcell)
Évszázadok óta makacsul élő babona, hogy ezüst ötvözésével csengőbbé lehet tenni a harang hangját
(1998 Természet Világa)
2a.
(csak szókapcsolatban)
csengő rím (rég, Irodt)
nyomatéktalan szótagra végződő rím; nőrím
ha kéttagu [a rím], s hangzása lejti, nő- vagy csengő rímnek neveztetik
(1870 Névy László)
a németeknél egy pár férfiúi rhytmust (tompa rímet) egy pár asszonyi rhytmus (csengő rím) szokott felváltani
(1889 Négyesy László)
2b. (ritk, pejor)
tetszetősen hangzó, de tartalmatlan 〈szóbeli megnyilatkozás〉
vannak bölcsészek, kik a vajudó emberiség minden válságát és tévedését egy csengő phrázissal meg tudják oldani
(1865 Asbóth János)
Bizonyos, hogy Robert csengő frázisainak nem ugrik be
(1929 Illyés Gyula ford.Gide)
3.
jó hangzású, (múltbeli) érdemeinél fogva tekintélyes, híres 〈név〉
Tolnai Lajos neve teljes csengéssel vegyült a legcsengőbb nevek közé
(1915 Kabos Ede)
a csengő név és cím miatt akarta Piri néni vejének [a nemesi ősökkel büszkélkedő Terényi] Janit
(1979 Domahidy András)
4. (ritk)
nagy feltűnést keltő, zajos 〈siker〉
[Henri Bataille] kiélte és kihasználta színpadi emberábrázoló tehetségét, amely nem minden írónak adatott és amellyel zengő és csengő sikerei voltak a világ minden számottevő színpadán
(1922 Szini Gyula)
Van egy mód arra, hogy sikert arass, Csengő sikert és ez a drámaírás
(1925 Juhász Gyula¹)
III. főnév 1C
1.
harang alakú, de annál jóval kisebb, rendsz. fémből öntött, megszólaltatva kellemesen magas, fokozatosan elhalkuló hangot adó eszköz, ill. ennek hangja (mint jeladás)
Láthatni még itten, a’ Kigyóknak oly nemét, mellyek 25. ſingnyi hoſzſzúak, és felettébb-való erejek, de farkaikon tsörg, v.vagy tseng módon hangzó termés lévén, annak ki-ható hangjáról el-lehet ket kerlni
(1796 Baranyi László)
kocsizörej, s a csengő hallik
(1875 Tóth Ede)
büszkén rázom úrfelmutatáskor a csengőt, melynek üde-ezüst zenéje elárad a templomban
(1934 Márai Sándor)
számos nép a társadalmi öneszmélés kezdeti időszakában a harangokat, a csengőket és a kolompokat az ártó szellemek elleni védekezésül használta
(2000 Természet Világa)
1a.
csilingelve v. berregve jelt adó készülék, szerkezet, ill. ennek hangja
[a Parlament üléstermében] a zaj nőttön-nőtt. A villanyos csengő rohamot vert
(1887 Mikszáth Kálmán)
Éles csengő verte fel őket. Mindhárman összerezzentek, pedig csak az óravéget jelző csengő szólott
(1911 Móricz Zsigmond)
Odabe a csengő nem mindig hallatszik jól
(1956 Németh László²)
A csengő rossz, kérem kopogni
(1991 Koncz István)
1b.
ilyen szerkezetnek az a része, amellyel működtetik
A bejönni akaró kopogott az ajtón az odaerősített érczkarikával vagy kalapácscsal (malleus), vagy a csengőt (tintinnabulum) húzta meg
(1902 ÓkoriLex.)
csöngettem az ajtón, régi ház volt, az ajtó magas, nyújtóznom kellett, hogy elérjem a csöngőt
(1939 Radnóti Miklós)
Ötször nyomja meg a csengőt, utoljára hosszan
(1985 Grendel Lajos)
2. (rég, ritk)
vmely tárgynak, eszköznek az a része, amely annak, ill. viselőjének mozgása közben jellegzetes, csengésszerű v. pengő hangot ad
Tseng: peng, sarkantyú-taréj
(1792 Kisded szótár)
Tseng. Taréj a’ sarkantyún, v. Vaskarika a’ tengelyen
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
a [fülön]függők csengője egy-egy kis halat ábrázolt
(1860 Jókai Mór)
UB: -zsinór
ÖU: aranycsengő, biciklicsengő, előszobacsengő, ezüstcsengő, kapucsengő, lakáscsengő, száncsengő, üvegcsengő, villanycsengő
ÖE: csengőöntés, csengőszó
Vö. CzF. csėngő¹, csėngő²; ÉrtSz.; TESz. cseng; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csengő¹, csengőfukszia, csengőkörte

Beállítások