döföl ige 1c (rég v. nyj)
1. ts ’〈hegyes végű eszköz, ill. ilyen eszközzel vki〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megdöf, megszúr vkit, vmit’ ❖ ? szökdösö lovakrúl a’ szekérben való gyalogokat nehéz vólt kardal vágni; de könnyü vólt nékik onnan a’ lovasokat tzélba szedni, lövöldözni ’s döfölni (1778 Bessenyei György¹ C1094, 17) | mind a’ hármot fegyver késsel döfölék keresztül kosúl [!] (1789 Magyar Kurír C0315, 910) | Az aklából ki-ereſztett Andalúsiai Vad bika, nekik ſzökik a’ Lovasoknak, kik, a’ mint lehet döfölik ugyan lándsájaikkal a’ bika’ nyakát (1795 Magyar Hírmondó 7444131, 852) | Nints miért döfőljön Ellenségem nyársa (1821 Mátyási József 7221002, 61) | Úgy tesz, mint aki nagyot hall, Néz sokáig a padlóra S döföli az ónas bottal (1855 Arany János 8014071, 245) | sebesebben döföli a tűvel a posztót (1908 Móra Ferenc 9459051, 3) | enni kezd, döfölve a pörköltet, kisvártatva villájával hadonászva folytatja (1974 Dobozy Imre 9110001, 42).
1a. tn ’(szarvával) döf, öklel’ ❖ Az egyik ... azt véli, hogy néki aranyszarvai vannak, melyekkel szabadon döfölhet embertársai között (1883 Szabó Ignác C3775, 86) | Az ördögök dörömbölve, visongva, vihogva, döfölve, karmolászva viczkándoznak bennem (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 109).
2. ts ’〈hegyes végű eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után beleszúr vmibe, vkibe’ ❖ dárdákat döfölvén [Kinzó] hátába (1796 Etédi Sós Márton 7094002, 164) | Kis Brutus gyilkos kését attyába döfölte (1811 Aranka György C2561, 285) | döfölé a porba hosszu kardja végét (1853 Arany János CD01).
3. ts ’〈ember, állat〉(kézzel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal (vmely testrészén megérintve) megtaszít, meglök, ill. taszigál, lökdös vkit, vmit’ ❖ a Jézus Krisztus keresztfája alá egyben gyült keresztyényeknek nem egymást kell döfölni, hanem azt nézni s annak könyörögni, kit mint Megváltójokat érettek megfeszitve függni látunk (1778 Bessenyei György¹ 7044054, 76) | Gőbődőm [= ütöm, verem], az őklőmmel a’ hasát dőfőlőm (1816 Vocabularium C1948, 98) | A szolga ismét irgalmatlanul hátba döfölé az arszlánt (1842 Gaal József C1788, 183) | [az emberek] egymást döfölve, tolongva fogák körül a vérpadot (1857 Beöthy László¹ C0982, 268) | Fogta ím a szampót ölre, Földön térdével döfölte, Biz a szampó meg se mozdul, Tarkatetős fel nem fordul (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521009, 290) | [a fiatal vízidisznók] folytonosan döfölik és marják egymást (1929 Az állatok világa ford. CD46) | döfölik a könyökömet és súgják a fülembe: – mondd ki már, hisz csak erről van szó: több szabadságot az irodalomnak! (1962 Veres Péter 9771015, 27).
4. tn ’(hegyes végű eszközzel) többször egymás után gyors, erőteljes mozdulatokat tesz vki v. vmi irányába(, hogy megszúrja v. megbökje)’ ❖ ha a leg tiſztáb pataknak fenekére döfölök valamelly ruddal, honnan ſárját fel ſzaggatom; tehát zavaros, rút, és ihatatlan leſzen (1779 Bessenyei György¹ C1082, 305) | Egyes ſzarv tzímere döföl a’ Hóld’ felé (1792 Etédi Sós Márton C1639, 148) | döföltek felé szuronynyal (1892 Kacziány Géza C2471, 165).
J: döfköd.
ÖU: agyon~, el~, le~, meg~.
Sz: döfölget, döfölődik, döfölőzik.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. döf; ÉKsz.; SzT. ~, döföltet; ÚMTsz.