döföl ige 1c (rég v. nyj)

1. ts ’〈hegyes végű eszköz, ill. ilyen eszközzel vki〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megdöf, megszúr vkit, vmit’ ❖ ? szökdösö lovakrúl a’ szekérben való gyalogokat nehéz vólt kardal vágni; de könnyü vólt nékik onnan a’ lovasokat tzélba szedni, lövöldözni ’s döfölni (1778 Bessenyei György¹ C1094, 17) | mind a’ hármot fegyver késsel döfölék keresztül kosúl [!] (1789 Magyar Kurír C0315, 910) | Az aklából ki-ereſztett Andalúsiai Vad bika, nekik ſzökik a’ Lovasoknak, kik, a’ mint lehet döfölik ugyan lándsájaikkal a’ bika’ nyakát (1795 Magyar Hírmondó 7444131, 852) | Nints miért döfőljön Ellenségem nyársa (1821 Mátyási József 7221002, 61) | Úgy tesz, mint aki nagyot hall, Néz sokáig a padlóra S döföli az ónas bottal (1855 Arany János 8014071, 245) | sebesebben döföli a tűvel a posztót (1908 Móra Ferenc 9459051, 3) | enni kezd, döfölve a pörköltet, kisvártatva villájával hadonászva folytatja (1974 Dobozy Imre 9110001, 42).

1a. tn ’(szarvával) döf, öklel’ ❖ Az egyik ... azt véli, hogy néki aranyszarvai vannak, melyekkel szabadon döfölhet embertársai között (1883 Szabó Ignác C3775, 86) | Az ördögök dörömbölve, visongva, vihogva, döfölve, karmolászva viczkándoznak bennem (1921 Tersánszky Józsi Jenő 9706001, 109).

2. ts ’〈hegyes végű eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után beleszúr vmibe, vkibe’ ❖ dárdákat döfölvén [Kinzó] hátába (1796 Etédi Sós Márton 7094002, 164) | Kis Brutus gyilkos kését attyába döfölte (1811 Aranka György C2561, 285) | döfölé a porba hosszu kardja végét (1853 Arany János CD01).

3. ts ’〈ember, állat〉(kézzel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal (vmely testrészén megérintve) megtaszít, meglök, ill. taszigál, lökdös vkit, vmit’ ❖ a Jézus Krisztus keresztfája alá egyben gyült keresztyényeknek nem egymást kell döfölni, hanem azt nézni s annak könyörögni, kit mint Megváltójokat érettek megfeszitve függni látunk (1778 Bessenyei György¹ 7044054, 76) | Gőbődőm [= ütöm, verem], az őklőmmel a’ hasát dőfőlőm (1816 Vocabularium C1948, 98) | A szolga ismét irgalmatlanul hátba döfölé az arszlánt (1842 Gaal József C1788, 183) | [az emberek] egymást döfölve, tolongva fogák körül a vérpadot (1857 Beöthy László¹ C0982, 268) | Fogta ím a szampót ölre, Földön térdével döfölte, Biz a szampó meg se mozdul, Tarkatetős fel nem fordul (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521009, 290) | [a fiatal vízidisznók] folytonosan döfölik és marják egymást (1929 Az állatok világa ford. CD46) | döfölik a könyökömet és súgják a fülembe: – mondd ki már, hisz csak erről van szó: több szabadságot az irodalomnak! (1962 Veres Péter 9771015, 27).

4. tn ’(hegyes végű eszközzel) többször egymás után gyors, erőteljes mozdulatokat tesz vki v. vmi irányába(, hogy megszúrja v. megbökje)’ ❖ ha a leg tiſztáb pataknak fenekére döfölök valamelly ruddal, honnan ſárját fel ſzaggatom; tehát zavaros, rút, és ihatatlan leſzen (1779 Bessenyei György¹ C1082, 305) | Egyes ſzarv tzímere döföl a’ Hóld’ felé (1792 Etédi Sós Márton C1639, 148) | döföltek felé szuronynyal (1892 Kacziány Géza C2471, 165).

J: döfköd.

ÖU: agyon~, el~, le~, meg~.

Sz: döfölget, döfölődik, döfölőzik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. döf; ÉKsz.; SzT. ~, döföltet; ÚMTsz.

döföl ige 1c (rég v. nyj)
1. tárgyas
〈hegyes végű eszköz, ill. ilyen eszközzel vki〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megdöf, megszúr vkit, vmit
?
szökdösö lovakrúl a’ szekérben való gyalogokat nehéz vólt kardal vágni; de könnyü vólt nékik onnan a’ lovasokat tzélba szedni, lövöldözni ’s döfölni
(1778 Bessenyei György¹)
mind a’ hármot fegyver késsel döfölék keresztül kosúl [!]
(1789 Magyar Kurír)
Az aklából ki-ereſztett Andalúsiai Vad bika, nekik ſzökik a’ Lovasoknak, kik, a’ mint lehet döfölik ugyan lándsájaikkal a’ bika’ nyakát
(1795 Magyar Hírmondó)
Nints miért döfőljön Ellenségem nyársa
(1821 Mátyási József)
Úgy tesz, mint aki nagyot hall, Néz sokáig a padlóra S döföli az ónas bottal
(1855 Arany János)
sebesebben döföli a tűvel a posztót
(1908 Móra Ferenc)
enni kezd, döfölve a pörköltet, kisvártatva villájával hadonászva folytatja
(1974 Dobozy Imre)
1a. tárgyatlan
(szarvával) döf, öklel
Az egyik ... azt véli, hogy néki aranyszarvai vannak, melyekkel szabadon döfölhet embertársai között
(1883 Szabó Ignác)
Az ördögök dörömbölve, visongva, vihogva, döfölve, karmolászva viczkándoznak bennem
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
2. tárgyas
〈hegyes végű eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után beleszúr vmibe, vkibe
dárdákat döfölvén [Kinzó] hátába
(1796 Etédi Sós Márton)
Kis Brutus gyilkos kését attyába döfölte
(1811 Aranka György)
döfölé a porba hosszu kardja végét
(1853 Arany János)
3. tárgyas
〈ember, állat〉 (kézzel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal (vmely testrészén megérintve) megtaszít, meglök, ill. taszigál, lökdös vkit, vmit
a Jézus Krisztus keresztfája alá egyben gyült keresztyényeknek nem egymást kell döfölni, hanem azt nézni s annak könyörögni, kit mint Megváltójokat érettek megfeszitve függni látunk
(1778 Bessenyei György¹)
Gőbődőm [= ütöm, verem], az őklőmmel a’ hasát dőfőlőm
(1816 Vocabularium)
A szolga ismét irgalmatlanul hátba döfölé az arszlánt
(1842 Gaal József)
[az emberek] egymást döfölve, tolongva fogák körül a vérpadot
(1857 Beöthy László¹)
Fogta ím a szampót ölre, Földön térdével döfölte, Biz a szampó meg se mozdul, Tarkatetős fel nem fordul
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
[a fiatal vízidisznók] folytonosan döfölik és marják egymást
(1929 Az állatok világa ford.)
döfölik a könyökömet és súgják a fülembe: – mondd ki már, hisz csak erről van szó: több szabadságot az irodalomnak!
(1962 Veres Péter)
4. tárgyatlan
(hegyes végű eszközzel) többször egymás után gyors, erőteljes mozdulatokat tesz vki v. vmi irányába(, hogy megszúrja v. megbökje)
ha a leg tiſztáb pataknak fenekére döfölök valamelly ruddal, honnan ſárját fel ſzaggatom; tehát zavaros, rút, és ihatatlan leſzen
(1779 Bessenyei György¹)
Egyes ſzarv tzímere döföl a’ Hóld’ felé
(1792 Etédi Sós Márton)
döföltek felé szuronynyal
(1892 Kacziány Géza)
ÖU: agyondöföl, eldöföl, ledöföl, megdöföl
Sz: döfölget, döfölődik, döfölőzik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. döf; ÉKsz.; SzT. ~, döföltet; ÚMTsz.

Beállítások