ellenpólus fn 4A

’(gyakr. birtokszóként) vmely dologgal, jelenséggel v. személlyel vmilyen szempontból ellentétes viszonyban levő, szemben álló(, azt vmilyen módon ellensúlyozó) dolog, jelenség v. személy; ellenpont’ ❖ S itt jön elő a legkülönösebb világnézet, mely a rendes emberi ész ellen-polusát mutatja fel (1856 Jókai Mór C2259, 133) | [a fájdalom] a művészetnek egyik fő alakítási tárgya, ellenpólusa az örömnek, gyönyörnek vagy kéjnek (1894 PallasLex. CD02) | a két nagy ellenpólus, a katolicizmus és a reformáció két fellegvára [ti. Róma és Genf] (1947 Illyés Gyula 9274076, 87) | Ahhoz, hogy valaki megélje a saját nőiségét, kell egy erős ellenpólus, egy férfi (2006 Női szív 3101004, 329) | [A Fülöp-szigeteken] dél felé haladva a szigetvilág tagjai általában kevésbé zsúfoltan népesültek be, és gazdaságilag egyre fejletlenebbek; Manila térségének nincs igazi ellenpólusa (2008 Probáld Ferenc 3154006, 607).

a. (rendsz. helyhatározóraggal) ’ilyen dolog, jelenség v. személy helyzete, pozíciója az ellentétes viszonyban’ ❖ A két mű ellenpóluson helyezkedik el, – lássuk, mint állta meg helyét az író a két ellenkező irányú alkotásban (1941 Örley István 2041003, 529) | [Szerb Antal, miután a piarista gimnáziumban először találkozik a szellemi világgal,] majdnem konfliktus nélkül jut el az ellenpólusra: az éppen lezáruló kor kétkedő szubjektivizmusának bűvöletébe (1966 Bodnár György CD53) | [az egyik pénzalap] kevésbé kockázatos kötvényeket tartalmaz, míg az ellenpóluson a részvényalap szerepel (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. ÉKsz.

ellenpólus ❖ főnév ◦ 4A ◦
(gyakr. birtokszóként) vmely dologgal, jelenséggel v. személlyel vmilyen szempontból ellentétes viszonyban levő, szemben álló(, azt vmilyen módon ellensúlyozó) dolog, jelenség v. személy; ellenpont
S itt jön elő a legkülönösebb világnézet, mely a rendes emberi ész ellen-polusát mutatja fel
(1856 Jókai Mór)
[a fájdalom] a művészetnek egyik fő alakítási tárgya, ellenpólusa az örömnek, gyönyörnek vagy kéjnek
(1894 PallasLex.)
a két nagy ellenpólus, a katolicizmus és a reformáció két fellegvára [ti. Róma és Genf]
(1947 Illyés Gyula)
Ahhoz, hogy valaki megélje a saját nőiségét, kell egy erős ellenpólus, egy férfi
(2006 Női szív)
[A Fülöp-szigeteken] dél felé haladva a szigetvilág tagjai általában kevésbé zsúfoltan népesültek be, és gazdaságilag egyre fejletlenebbek; Manila térségének nincs igazi ellenpólusa
(2008 Probáld Ferenc)
a. (rendsz. helyhatározóraggal)
ilyen dolog, jelenség v. személy helyzete, pozíciója az ellentétes viszonyban
A két mű ellenpóluson helyezkedik el, – lássuk, mint állta meg helyét az író a két ellenkező irányú alkotásban
(1941 Örley István)
[Szerb Antal, miután a piarista gimnáziumban először találkozik a szellemi világgal,] majdnem konfliktus nélkül jut el az ellenpólusra: az éppen lezáruló kor kétkedő szubjektivizmusának bűvöletébe
(1966 Bodnár György)
[az egyik pénzalap] kevésbé kockázatos kötvényeket tartalmaz, míg az ellenpóluson a részvényalap szerepel
(2002 Magyar Hírlap)
Vö. ÉKsz.

Beállítások