elme fn 6B 

1. (Tud is) ’az ember agyi tevékenységének sajátos, az egyes emberre jellemző értelmi, akarati és emocionális funkciója, kül. az agy mentális és pszichikai működése (mint rendszer), ill. e folyamat eredménye’ ❖ Az eddig való, és következendö beſzélgetéſekböl kinek kinek világoſan elméjébe tünhetik, hogy Kriſtina igen ſzerentsés órában lépett Páris-Városába (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 17) | Tsendes pihegése emelgeti mejjét, Tűz érzés, gondolat ragadgyák elméjét (1799 Bessenyei György¹ 7044016, 310) | Az elmének pallérozása (1819 Magda Pál 8285003, 103) | Éles elméje minden dolgok középpontjába hat (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Élőhalott az már. A szél ütötte meg, elveszté félig elméjét, emlékező és beszélőtehetségét (1876 Mikszáth Kálmán CD04) | D’Annunzio már régebb ideje forgatta elméjében [kedves tervét] (1908 Elek Artúr CD10) | [a vegyész] még öregedő korában is a szép, csillogó, ezerszínű anilin-festékek előállítása felé irányította elméjét (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a marhahús ára, a szüretre kimosandó hordók, a kamra betört ablaka […] – effélék kavarogtak elmémben szünet nélkül, mintha nem is lenne ott bévül semmi egyéb (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271002, 392).

1a. (Tud is/vál) ’az emberi agynak az a képessége, hogy a tudattartalmakat tárolni tudja, megőrzi és felidézi; emlékezet’ ❖ kinek képe soha ki nem esik elmémböl (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 54) | Thurneiusz – sorbonnei tanár – annyira elvesztette elméjét (memoriam), hogy legkedveltebb imáját, a Miatyánkot sem tudta elmondani! (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak (1933 József Attila CD01) | Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd – mondja az Úr. Elméjükbe vésem és szívükbe írom törvényemet (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1b. (rég, átv is) ’éber, kontaktusképes tudatállapot, ill. eszmélet’ ❖ Alig tudok elmémre jőni (1789 Péczeli József ford.–Voltaire C3449, 89) | Halála’ órájáig mindenkor elméjen vólt (1790 Péczeli József C3442, 47) | melly után osztán Phantazérozni, azaz elméjén kivül beszélleni kezd (1791 Csapó József C1251, 6) | Ő egészen elméjén kívűl van, az emberi értelem minden legkisebb nyoma nélkűl (1821 Fazekas Mihály összes művei C1701, 176).

2. (jelzővel) ’vmilyen (működésű) szellemi, értelmi képesség, ill. ilyen képességű v. ilyen tulajdonságával jellemzett ember’ ❖ Nem kétlem hogy a’ paráſzt rend kztt-is találkoznak némelyek, kik az  gyors elméjék és jó indúlatjok által ezen munkát felebarátjok haſznara fordithatják (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 17) | nem ritka eset, hogy a’ futkozó ’s tétovázó elme a’ foglalatosságok’ öszszehalmozása által még inkább elszóródik, ’s hogy a’ tompa elme tudományok által terheltetvén majd csak nem minden erejét elveszti (1825 Szilasy János 8450005, 99) | A mily magas röptű elme Madách Imre, oly mélyen szeret aláereszkedni a földi dolgokhoz, hogy azokat szerető szivvel magához ölelje (1900 Palágyi Menyhért 9509001, 232) | az öreg Kerkapoly, a legenciklopédusabb elmék egyike szemelte ki Bokor Józsefet lexikonszerkesztőnek (1917 Szilágyi Géza CD10) | e kisebbségi párt jobbnál jobb elmékkel van tele (1989 Lengyel László 2024001, 5).

2a. (jelzővel) ’vkire jellemző gondolkodásmód, észjárás, ill. ilyen képességű ember’ ❖ ne kérkedjél oly dolgokról, melyek az asszonyi elméknek megfoghatatlanok (1793 Csokonai Vitéz Mihály összes művei ford. C1329, 452) | [Teleki Mihály] helyét a nagy hadvezéri elmével és képzettséggel, s e mellett különös népszerüséggel biró Tököli Imre foglalta el (1858 Vasárnapi Újság CD56) | éretlen ifjonci elmével (1897 Jókai Mór CD18) | egy huszonegy éves elemző elmének (1916 Tersánszky Józsi Jenő 9706011, 33) | szintetizáló elme (1937 Előd Géza CD10) | Ő számítógép-programtervező, én angolt tanítok. Ő földönjáró, nagyon „matematikus” elme, engem viszont állandóan le kell rángatni a földre (1997 Lakáskultúra CD39).

2b. (rég) ’érzelmi állapot, pillanatnyi kedély, hangulat’ ❖ [Krisztina] illyetén vidámitó elmélkedéseire elméjében meg-nyúgodván (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 8) | ez’ ékes Öltözetem, víg elmémnek jele, béllyege (1786 Baróti Szabó Dávid ford.–Friz C0821, 40) | Bús elmém rajtad tűnődik; Csak kíván, sóhajt, gyötrődik (1803 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | Adja Isten, hogy a’ ferdőből ép és egésséges testtel, vidám elmével, szép reményekkel térj haza (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 158).

3. (birtokszóként) (kissé rég) ’〈vmely társadalomban v. közösségben:〉 általánosan jellemző, többé-kevésbé egységes elgondolás, vélekedés vmivel kapcsolatban’ ❖ [szükséges] vólna az illy babonás állitományokat a’ köſſég elméjébl ki gyomlálni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 578) | A nemzetnek elméje kétfelé ágazik: mély csendességre és sebesen lobogó tűzre (1804 Bessenyei György¹ C1097, 213) | Ha egyszer valamelly eszme az amerikai nép’ elméjét elfoglalta, legyen bár helyes, vagy helytelen, semmi nem nehezebb, mint az ollyant kiirtani (1841 Fábián Gábor ford.–Tocqueville 8134010, 24) | legalább annyi kilogram papirost fogyasztottak propaganda alakjában a tömegek elméjének elhomályosítására, mint amennyi kilogram dinamitot ugyanezeknek a tömegeknek a meggyilkolására (1932 Földi Mihály CD10).

J: ész.

Ö: láng~.

ÖU: ember~, férfi~.

ÖE: ~bántalom, ~osztály, ~tevékenység.

Sz: elméjű, elmétlen.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.