esthajnal csillaga l. szókapcsolatként az alábbi szócikkben
esthajnal fn 4A8 (irod v. vál)
1. (kissé rég) ’a naplementével kezdődő alkonyati idő’ ❖ Azért est-hajnalkor már most legyen kéſzen! Sétálgasson alól, az éſzaki réſzen (1787 Csenkeszfai Poóts András C1279, 133) | [az ifjút] másnap esthajnalban kivitték a temetőkertbe, eltemették (1850 Jókai Mór CD18) | Ha nyári esthajnalon megállsz a Schönbrunnban a zúgó fák alatt: minden szerelmek örök édessége járja át szívedet (1938 Szalatnai Rezső 9636002, 24) | Esthajnal felé a legelőről beterelt lovak között néhány márciusi csikó is volt (1968 Bálint Sándor 9022002, 135) • esthajnal csillaga (tulajdonnévként) (kissé rég) ’a Vénusz bolygó mint a napnyugtakor legkorábban feltűnő és legfényesebb csillag, az ún. Esthajnalcsillag’ ❖ A’ nap le-hanyatlott, és tsak hamar vele az esthajnal tsillaga-is el-tünt, mellynek köteleſségébenn áll, a’ fldnek a’ homályoſságot el-vezetni (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton 7045002, 13) | [teljes napfogyatkozáskor] a szürkés zöldes színben csillogó égboltozaton egyes csillagok, gyakran az esthajnal csillaga tünedez fel (1856 Vasárnapi Újság CD56) | remegve feltűn az esthajnal csillaga s a pásztor hazamegy (1936 e. Kosztolányi Dezső CD01).
1a. (rég) ’a lenyugvóban levő nap (vöröslő) fénye’ ❖ azért jöttem ide, hogy láthaſſam mint feſti pirosra az eſthajnal a’ kékellö hegyet (1785 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner 7163041, 44) | halvány esthajnal pirítá az itt ott repülő fellegeket (1838 Tajány János C0560, 61) | S immár az esthajnal, mintha város égne, Felsütött pirosan, tüzesen az égre; Majd lohadt a láng és ami ott marada, Csak szén, csak korom lőn: a sötét éjszaka (1854 Arany János CD01).
2. (tulajdonnévként) (rég) ’esthajnal csillaga’ ❖ Örülök ha az Est’ hajnal süt a’ dombon reám (1783 Kazinczy Ferenc C2554, 52) | Nézi az aranyos ſzínben ragyogó Hóld’ ſarlójat, Visgálja a’ ſzép eſt-hajnalt, az égnek Hirmondóját (1789 Pálóczi Horváth Ádám 7257011, 93) | Késő este volt már, a két sereg az esthajnal világában kezdte meg a véres csatát, hold világánál folytatá azt (1860 Jókai Mór CD18).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.