fejkötő fn 1C (Ruha is)

1. ’〈házas, ill. bizonyos foglalkozásokat űző nők viseletében, férjezett mivolt jelképeként is:〉 vászonból, bársonyból, selyemből stb. készült, dróttal, papírral stb. merevített, a hajat betakaró (és az arcot övező) fejfedő v. fejdísz’ ❖ Aſzſzonyaink kurta ſzoknya helyett tafota ponyvákat húznak magok után, és a vánkosokat nem alájok hanem fejekre téſzik, fel tórnyozván Fejkötöjöket (1779 Bessenyei György¹ C1083, 18) | azt gondolám, hogy itt Pesten jégre vezethetek valamelly egyszerü magyar embert, ’s fejkötő alá juthatok (1843 Athenaeum C0026, 336) | [A bál] kirakat, hová azokat a hölgyeket viszik, kik még nincsenek fejkötő alatt (1879 Fővárosi Lapok C8095, 73) | fehér vászon fejkötője, sötétkék ruhája, de főleg vöröskereszt jelvénye rögtön elárulták, hogy beteg-ápoló (1890 Vadnay Károly C4625, 56) | Mari szobalány bóbitás fejkötőben nyitotta ki az ajtót (1925 Pesti Hírlap dec. 25. C5673, [71]) | apácák hófehér fejkötői (1927 Pesti Hírlap júl. 30. C5675, 3) | hosszú, fonott haj, amit házasság után fejkötővel (csepec), fejkendővel takartak (2001 Asztalos István² CD36).

2. ’〈kisgyermekek v. régen nők otthoni viseletében:〉 az áll alatt megkötött, a fület is takaró puha anyagú sapka(szerű fejfedő)’ ❖ [a csecsemő] jó b fejketvel fedett [legyen] (1836 Tudományos Gyűjtemény C7286, 58) | a hálósipka oldalán horgolt női fejkötő tulajdonosnéja folytatja a szidalmazást (1874 Athenaeum C8397, 2970) | [gyermek] hófehér pólyában, habos, csipkés fejkötővel (1900 Magyarország ápr. 6. C5317, 7) | [A kiállításon] előfordult, hogy a kisgyermekek viselet-együtteseiben az egyébként hagyományhű elemek méretben nem illettek össze, mint például a leltárakban hatévesnek feltűntetett kópházi horvát leányka fejkötője viszonylag kicsi a megadott életkorhoz (1999 Néprajzi Értesítő C7020, 137).

J: főkötő.

Sz: fejkötőjű, fejkötős.

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

fejkötő főnév 1C (Ruha is)
1.
〈házas, ill. bizonyos foglalkozásokat űző nők viseletében, férjezett mivolt jelképeként is:〉 vászonból, bársonyból, selyemből stb. készült, dróttal, papírral stb. merevített, a hajat betakaró (és az arcot övező) fejfedő v. fejdísz
Aſzſzonyaink kurta ſzoknya helyett tafota ponyvákat húznak magok után, és a vánkosokat nem alájok hanem fejekre téſzik, fel tórnyozván Fejkötöjöket
(1779 Bessenyei György¹)
azt gondolám, hogy itt Pesten jégre vezethetek valamelly egyszerü magyar embert, ’s fejkötő alá juthatok
(1843 Athenaeum)
[A bál] kirakat, hová azokat a hölgyeket viszik, kik még nincsenek fejkötő alatt
(1879 Fővárosi Lapok)
fehér vászon fejkötője, sötétkék ruhája, de főleg vöröskereszt jelvénye rögtön elárulták, hogy beteg-ápoló
(1890 Vadnay Károly)
Mari szobalány bóbitás fejkötőben nyitotta ki az ajtót
(1925 Pesti Hírlap dec. 25.)
apácák hófehér fejkötői
(1927 Pesti Hírlap júl. 30.)
hosszú, fonott haj, amit házasság után fejkötővel (csepec), fejkendővel takartak
(2001 Asztalos István²)
2.
〈kisgyermekek v. régen nők otthoni viseletében:〉 az áll alatt megkötött, a fület is takaró puha anyagú sapka(szerű fejfedő)
[a csecsemő] jó b fejketvel fedett [legyen]
(1836 Tudományos Gyűjtemény)
a hálósipka oldalán horgolt női fejkötő tulajdonosnéja folytatja a szidalmazást
(1874 Athenaeum)
[gyermek] hófehér pólyában, habos, csipkés fejkötővel
(1900 Magyarország ápr. 6.)
[A kiállításon] előfordult, hogy a kisgyermekek viselet-együtteseiben az egyébként hagyományhű elemek méretben nem illettek össze, mint például a leltárakban hatévesnek feltűntetett kópházi horvát leányka fejkötője viszonylag kicsi a megadott életkorhoz
(1999 Néprajzi Értesítő)
Sz: fejkötőjű, fejkötős
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások