bűv¹ (12C5) l. bű²

bű² fn 29C2 (rég)bűv

1. (működő, ható) természetfeletti erő, ezt az erőt működésbe hozni tudó képesség, tudás, ill. ennek az erőnek a felhasználásával végzett cselekvés, varázslás’ ❖ B. Incantamen, Veneficium (1803 Sándor István C3667, 39) | aszszonyi bv rontotta meg elmém (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 239) | a víz, tűz, föld ereje […] áldásossá eszközöltetett bizonyos szertartás és által (1853 Ipolyi Arnold C2172, 186) | [nem] értek ilyesmi szerelmi büvekhez (1875 Szabó István¹ ford.–Apollóniosz Rhodiosz C3778, 71) | isteni büv a halált leigézte (1881 Hegedűs István C2048, 109) | Most egy talizmán bűve véd (1891 Komjáthy Jenő CD01).

1a. ’ennek eredménye(ként létrejött állapot), varázslat, igézet’ ❖ Alunni inkább, mint szeretve élni, Ez a titok, melyet most felfödék. És mintha már is bűvét érzeném, Pillámon ónként súlyos szender ül (1834 Vörösmarty Mihály 8524401, 8) | [a próféta az] ország bűvtől megszabadítását igéré (1838 Erdélyi Híradó C5300, 140) | Szemét az ocsmány alól feloldom (1864 Arany János ford.–Shakespeare C3723, 193) | Itt álljatok, hová bűvöm leköt (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3733, 216).

1b. ’olyan szer, jelenség stb., amelynek természetfeletti erőt tulajdonítanak’ ❖ Bv. Babonás-bájoló-igéz-boszorkányszer (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 469) | Kész a bűv! Hogy forr az üstbe’! (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11).

2. (birtokszóként) (vál) ’vminek v. vkinek a természetfeletti erőhöz fogható hatása, varázsa’ ❖ Szivem tsókidnak bűvitől eltelve Neked kiván hódolni szivedért (1820 Töltényi Szaniszló C4315, 3) | Elveszti bűvét a rejtély megoldva (1875 Gáspár Imre C1854, 20) | Oh! szerelem csodálatos büve! (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 38) | Mi bűve van e lánynak …? (1897 Dóczi Lajos C1424, 145) | A zene bűve hol lebeg? (1938 Szép Ernő 9665017, 26).

ÖE: bűvalak, bűvdal, bűvfény, bűvhang, bűvhatás, bűvkép, bűvmester, bűvmutatvány, bűvpálca, bűvtánc, bűvtekintet, bűvtükör, bűvvarázs, bűvvirág.

Vö. CzF. bű³; ÉrtSz. bű²; TESz. bűvös; ÉKsz. bű²

bűv¹ lásd ²
² főnév 29C2 (rég)
bűv 12C5
1.
(működő, ható) természetfeletti erő, ezt az erőt működésbe hozni tudó képesség, tudás, ill. ennek az erőnek a felhasználásával végzett cselekvés, varázslás
B. Incantamen, Veneficium
(1803 Sándor István)
aszszonyi bv rontotta meg elmém
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
a víz, tűz, föld ereje […] áldásossá eszközöltetett bizonyos szertartás és által
(1853 Ipolyi Arnold)
[nem] értek ilyesmi szerelmi büvekhez
(1875 Szabó István¹ ford.Apollóniosz Rhodiosz)
isteni büv a halált leigézte
(1881 Hegedűs István)
Most egy talizmán bűve véd
(1891 Komjáthy Jenő)
1a.
ennek eredménye(ként létrejött állapot), varázslat, igézet
Alunni inkább, mint szeretve élni, Ez a titok, melyet most felfödék. És mintha már is bűvét érzeném, Pillámon ónként súlyos szender ül
(1834 Vörösmarty Mihály)
[a próféta az] ország bűvtől megszabadítását igéré
(1838 Erdélyi Híradó)
Szemét az ocsmány alól feloldom
(1864 Arany János ford.Shakespeare)
Itt álljatok, hová bűvöm leköt
(1871 Szász Károly² ford.Shakespeare)
1b.
olyan szer, jelenség stb., amelynek természetfeletti erőt tulajdonítanak
Bv. Babonás-bájoló-igéz-boszorkányszer
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Kész a bűv! Hogy forr az üstbe’!
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
2. (birtokszóként) (vál)
vminek v. vkinek a természetfeletti erőhöz fogható hatása, varázsa
Szivem tsókidnak bűvitől eltelve Neked kiván hódolni szivedért
(1820 Töltényi Szaniszló)
Elveszti bűvét a rejtély megoldva
(1875 Gáspár Imre)
Oh! szerelem csodálatos büve!
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
Mi bűve van e lánynak …?
(1897 Dóczi Lajos)
A zene bűve hol lebeg?
(1938 Szép Ernő)
ÖE: bűvalak, bűvdal, bűvfény, bűvhang, bűvhatás, bűvkép, bűvmester, bűvmutatvány, bűvpálca, bűvtánc, bűvtekintet, bűvtükör, bűvvarázs, bűvvirág
Vö. CzF. ³; ÉrtSz. ²; TESz. bűvös; ÉKsz. ²

Beállítások