cégér fn 4B

1. ’vmely mesterség jelvényeként haszn., rendsz. a műhely, üzlet stb. bejáratánál kifüggesztett tárgy v. címerszerű ábra, alakzat, ill. ahhoz kapcsolódó felirat’ ❖ Ámbár Vénuſt-is [ti. a szerelmet] úgy mint Bákhuſt [ti. a bort] leheen Meg venni városban, tsak ember fizeen; […] Mért nintsen Vénusnak tulajdon Tzégére? (1792 Sándor István ford.–Ovidius 7287004, 6) | tivornya zeng egy lebujban. A zúzos szél csikorgatja az ajtó felett lógó cégért, melyen egy halálfő fehérlik (1849 Madách Imre 8284057, 465) | kiakasztom a czégért a lakásom elé: „princz Nornenstein Alienor csizmadiamester ajánlja magát a tisztelt közönségnek sarukat és topányokat foldozni” (1875 Jókai Mór C2293, 285) | Gyógyszertáraink cégére ma is Aszklepiosz botjára vagy kelyhére csavarodó kígyó (1972 Várkonyi Nándor 9758005, 526).

1a. (átv is) ’cég- v. márkajelzés, védjegy, ill. vminek a rendeltetésére, tartalmára stb. utaló egyéb jelzés, megjelölés, cím’ ❖ Hogy Szatirát írok, […] nyilván [= nyíltan] meg mondom elre. Böltsnek ugyan feddéſem eltt nem kellene tzégér (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 5) | az ital jobb, mint czégére mutatná (1859 Vasárnapi Újság CD56) | Gyanutlan, szürke boritékos levél volt, sem szabónak, sem ügyvédnek cégére rajta (1913 Krúdy Gyula CD54) | Semmi felelőssége nincs itt kiadónak, terjesztőnek az iránt, hogy mi kerül ki a cégére alatt? (1997 Természet Világa CD50).

2. (birtokszóként) (/ritk) ’vmely szervezetet, eszmét, elvont fogalmat stb. jelképező, megtestesítő, megszemélyesítő dolog v. személy’ ❖ Némellyek hátúlról a Sipkán két Evet Farkot viselnek Rangjoknak Tzégérjéül (1798 Sokféle C1529, 201) | [az új vallás a kereszt helyére teszi] a kakast, a pogányok czégérét (1882 Jókai Mór C2306, 306) | Kis Miklós: Rossz cégére vagyok én ennek a mesterségnek. Amíg engemet el nem felejt Erdély, nem sok iú kap a tipográfusságon (1946 Németh László² 9485008, 42) | ha semmi más, a Gulliver igazán jó cégére lehetne a [Johnson koraként ismert] korszaknak (1997 Természet Világa CD50).

2a. (birtokszóként) (rég) ’olyan jelenség, esemény, összefüggés stb., amelyből vminek a meglétére, bekövetkezésére v. okára következtethetünk; jel’ ❖ a’ haſzontalan tſevegés tzégére az eſztelenségnek (1785 Lethenyei János ford. 7209004, 97) | A’ Szó úgy-is tsak tzégére és küls héjja az alatta értend Dolgoknak (1793 Bessenyei Sándor 7045001, [a7v]) | az a sok drága ékszer a mellényén és nyakán, bizonyosan cégére lehet egy nem vetendő gazdagságnak! (1857 e. Beöthy László¹ C0980, 45).

3. (vál) ’vkinek v. vminek az igazi lényét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog’ ❖ [a külföldiek segítő szándéka] csak czégér ’s egyedül önhaszon az egész szövetség alapja (1830 Széchenyi István CD1501) | a Széchenyi nevét czégérül használó politikai képmutatókat [gúnyolja ki a Széchenyieskedők című mű] (1894 Hazánk 8634001, 9) | a politikai cégér alá bujtatott vallási terrort […] egyre nagyobb mértékben helytelenítette a római Szentszék is (1940 Révész Imre² CD43) | naponta alacsonyítja politikai céljai és hatalmi törekvései cégérévé a saját Istenét (1995 Országgyűlési Napló CD62).

4. (/nyj, átv is) ’vmely helyet megjelölő tárgy, jelzés, kül. határjel’ ❖ [Penelopé:] ha ö [ti. Odüsszeusz] sírjába már el-temettetett, Azzal halálomnak czégérje tétetett (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 183) | [a törökök] a’ határ-széleken mind a’ tzégért, mind a’ 2 fej sasat ki raktak (1787 Magyar Kurír C6330, 638) | A cégér szó határjel értelemben ismeretes Zalában és az Ormánságban (1977 NéprajziLex. CD47) | A Dunától nyugatra többnyire leveles faágat szúrtak le kaszálás előtt a „megyecövek” mellé, amit eltakart a magas fű. Ezt a jelet cégérnek, a jelzésmódot kicégérezésnek nevezték (1999 Magyar néprajz CD47).

5. (/Tört, átv is) ’vmely bűnt, elítélendő cselekedetet végrehajtó személyt megszégyenítésként megjelölő tábla, ill. olyan oszlop, cölöp, amelyhez az ilyen személyt megszégyenítés céljából hozzákötik’ ❖ meg-ſzégyeníteni, és tzégérre tenni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 3) | [házad fölött] czégér áll, mellytől minden tisztes polgár undorodással elfordúl. […] Nem tudod, mi van fölirva a czégérre? […] – rima hitves, keritő férj! (1841 Teleki László² 8473001, 23) | (Széphalminé Jolánhoz.) Lódulj! ha lány ily fénnyel öltözik Mondják, cégért hord! (1843 Madách Imre 8284002, 129) | A feudális korban a falvak, a városok képéhez hozzátartozott a piactéren vagy a községháza előtt […] pellengér, bitófa, cégér, szégyenoszlop (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153009, 803) | A szégyentábla nem volt más, mint cégér (1996 Rubicon CD17).

5a. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég, pejor)(súlyos) bűnöket elkövető, hírhedt, rossz hírű személy(, aki miatt vmely közösségnek szégyenkeznie kell)’ ❖ Jobb vólna, hogy ha ked olvasót csörgetne, […] Nem világ czégére, de példa lehetne (1788 Gvadányi József C1936, 182) | Sajgó Ferke a legderekabb legény a faluban, csak nem engedhetjük, hogy azt a czégért vegye feleségül (1877 Lukácsy Sándor C2945, 75) | cégére, lumpja volt a városnak (1906 Krúdy Gyula CD54) | hogy a világ cégére leszek én is, te előtted restellem (1923 Babits Mihály 9014131, 215).

Ö: bor~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. cég, ~; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cégér főnév 4B
1.
vmely mesterség jelvényeként haszn., rendsz. a műhely, üzlet stb. bejáratánál kifüggesztett tárgy v. címerszerű ábra, alakzat, ill. ahhoz kapcsolódó felirat
Ámbár Vénuſt-is [ti. a szerelmet] úgy mint Bákhuſt [ti. a bort] leheen Meg venni városban, tsak ember fizeen; […] Mért nintsen Vénusnak tulajdon Tzégére?
(1792 Sándor István ford.Ovidius)
tivornya zeng egy lebujban. A zúzos szél csikorgatja az ajtó felett lógó cégért, melyen egy halálfő fehérlik
(1849 Madách Imre)
kiakasztom a czégért a lakásom elé: „princz Nornenstein Alienor csizmadiamester ajánlja magát a tisztelt közönségnek sarukat és topányokat foldozni”
(1875 Jókai Mór)
Gyógyszertáraink cégére ma is Aszklepiosz botjára vagy kelyhére csavarodó kígyó
(1972 Várkonyi Nándor)
1a. (átv is)
cég- v. márkajelzés, védjegy, ill. vminek a rendeltetésére, tartalmára stb. utaló egyéb jelzés, megjelölés, cím
Hogy Szatirát írok, […] nyilván [= nyíltan] meg mondom elre. Böltsnek ugyan feddéſem eltt nem kellene tzégér
(1791 Verseghy Ferenc)
az ital jobb, mint czégére mutatná
(1859 Vasárnapi Újság)
Gyanutlan, szürke boritékos levél volt, sem szabónak, sem ügyvédnek cégére rajta
(1913 Krúdy Gyula)
Semmi felelőssége nincs itt kiadónak, terjesztőnek az iránt, hogy mi kerül ki a cégére alatt?
(1997 Természet Világa)
2. (birtokszóként) (/ritk)
vmely szervezetet, eszmét, elvont fogalmat stb. jelképező, megtestesítő, megszemélyesítő dolog v. személy
Némellyek hátúlról a Sipkán két Evet Farkot viselnek Rangjoknak Tzégérjéül
(1798 Sokféle)
[az új vallás a kereszt helyére teszi] a kakast, a pogányok czégérét
(1882 Jókai Mór)
Kis Miklós: Rossz cégére vagyok én ennek a mesterségnek. Amíg engemet el nem felejt Erdély, nem sok iú kap a tipográfusságon
(1946 Németh László²)
ha semmi más, a Gulliver igazán jó cégére lehetne a [Johnson koraként ismert] korszaknak
(1997 Természet Világa)
2a. (birtokszóként) (rég)
olyan jelenség, esemény, összefüggés stb., amelyből vminek a meglétére, bekövetkezésére v. okára következtethetünk; jel
a’ haſzontalan tſevegés tzégére az eſztelenségnek
(1785 Lethenyei János ford.)
A’ Szó úgy-is tsak tzégére és küls héjja az alatta értend Dolgoknak
(1793 Bessenyei Sándor)
az a sok drága ékszer a mellényén és nyakán, bizonyosan cégére lehet egy nem vetendő gazdagságnak!
(1857 e. Beöthy László¹)
3. (vál)
vkinek v. vminek az igazi lényét, valóját, célját stb. elfedő, elrejtő, álcázó dolog
[a külföldiek segítő szándéka] csak czégér ’s egyedül önhaszon az egész szövetség alapja
(1830 Széchenyi István)
a Széchenyi nevét czégérül használó politikai képmutatókat [gúnyolja ki a Széchenyieskedők című mű]
(1894 Hazánk)
a politikai cégér alá bujtatott vallási terrort […] egyre nagyobb mértékben helytelenítette a római Szentszék is
(1940 Révész Imre²)
naponta alacsonyítja politikai céljai és hatalmi törekvései cégérévé a saját Istenét
(1995 Országgyűlési Napló)
4. (/nyj, átv is)
vmely helyet megjelölő tárgy, jelzés, kül. határjel
[Penelopé:] ha ö [ti. Odüsszeusz] sírjába már el-temettetett, Azzal halálomnak czégérje tétetett
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
[a törökök] a’ határ-széleken mind a’ tzégért, mind a’ 2 fej sasat ki raktak
(1787 Magyar Kurír)
A cégér szó határjel értelemben ismeretes Zalában és az Ormánságban
(1977 NéprajziLex.)
A Dunától nyugatra többnyire leveles faágat szúrtak le kaszálás előtt a „megyecövek” mellé, amit eltakart a magas fű. Ezt a jelet cégérnek, a jelzésmódot kicégérezésnek nevezték
(1999 Magyar néprajz)
5. (/Tört, átv is)
vmely bűnt, elítélendő cselekedetet végrehajtó személyt megszégyenítésként megjelölő tábla, ill. olyan oszlop, cölöp, amelyhez az ilyen személyt megszégyenítés céljából hozzákötik
meg-ſzégyeníteni, és tzégérre tenni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[házad fölött] czégér áll, mellytől minden tisztes polgár undorodással elfordúl. […] Nem tudod, mi van fölirva a czégérre? […] – rima hitves, keritő férj!
(1841 Teleki László²)
(Széphalminé Jolánhoz.) Lódulj! ha lány ily fénnyel öltözik Mondják, cégért hord!
(1843 Madách Imre)
A feudális korban a falvak, a városok képéhez hozzátartozott a piactéren vagy a községháza előtt […] pellengér, bitófa, cégér, szégyenoszlop
(1981 Tárkány Szücs Ernő)
A szégyentábla nem volt más, mint cégér
(1996 Rubicon)
5a. (rendsz. birtokszóként) (kissé rég, pejor)
(súlyos) bűnöket elkövető, hírhedt, rossz hírű személy(, aki miatt vmely közösségnek szégyenkeznie kell)
Jobb vólna, hogy ha ked olvasót csörgetne, […] Nem világ czégére, de példa lehetne
(1788 Gvadányi József)
Sajgó Ferke a legderekabb legény a faluban, csak nem engedhetjük, hogy azt a czégért vegye feleségül
(1877 Lukácsy Sándor)
cégére, lumpja volt a városnak
(1906 Krúdy Gyula)
hogy a világ cégére leszek én is, te előtted restellem
(1923 Babits Mihály)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. cég, ~; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások