csalafinta mn és fn
I. mn 16A
1. ’furfangokkal élő, csavaros észjárású, ravasz, ill. másokat szándékosan félrevezető, becsapó 〈személy〉’ ❖ Tettet, … ravasz, tsalafinta, … a’ Fejedelmeknek, és népeknek veszedelmes szisztemából állanak taníttási (1795 Molnár János C0296, 236) | Volt a herczegnek egy igen furfangos eszű, csalafinta udvarmestere (1876 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1978, 39) | a népmesék csalafinta hőseinek találékonyságához (1954 Irodalmi Újság júl. 24. C5288, 6) | [Jóbnak az] ellentéte a kettős életű, görbe utakon járó, hamis, csalafinta ember, aki mást mutat kívülről, mint amilyen belülről (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
1a. ’ilyen személyre valló 〈gondolkodásmód, megnyilvánulás, cselekedet〉’ ❖ Tsalafinta módra semmit se tehetünk (1793 Molnár János C0294, 282) | – Eljöttünk érte! – szólt az ájtatos Babos, égre emelvén apró, szürke szemeit. – Kiért? az öszvérért, vagy a gvárdiánért? – tréfálkozék a csalafinta eszű Csuda István (1889 Mikszáth Kálmán CD04) | Életemben nem nevettem olyan jót, mint néhai Kasza bácsi csalafinta szavain (1936 Illyés Gyula 9274057, 110) | csalafinta jogászi okfejtéssel, latin jogszabályok idézésével […] akarta vélt igazát bizonyítani (1968 Mollay Károly CD52) | Az anekdotába foglalt személyek élő és ismert alakok, szavuk valóban elhangzott, csalafinta tetteiket valóban elkövették (1988 Magyar néprajz CD47).
1b. ’szerelmi fortélyokkal élő, csábító 〈személy, kül. nő〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈viselkedés〉’ ❖ Peti legény minő csinos, Minő csalafinta, Mily negédes tekintete (1865 Nyulassy Antal C3342, 16) | Blanka csalafinta pillantásokat vetett rám (1933 Tamási Áron 9701003, 67) | könnyű, elveszett éjszakai nőnek, csalafinta kétlakinak (1953 Határ Győző 2001014, 77).
1c. (ritk) ’megtévesztő, becsapós 〈tárgy〉, amely másmilyennek látszik, mint amilyen valójában’ ❖ a tőr hasonlított a bűvészek ama csalafinta tőreihez, melyek az emberi testbe látszódnak behatolni, de voltaképpen a tőr lyukas nyelébe tolódnak vissza (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | [a komód] praktikus, egyszersmind csalafinta. Látszólag tizenhat fiókos, ám valójában csak a felső négy kisfiók, azok alatt azonban hat nagyfiók található (1996 Lakáskultúra CD39).
2. ’olyan 〈kérdés, feladat stb.〉, amelynek a megértéséhez v. megoldásához furfangos észjárásra, találékonyságra van szükség’ ❖ egy furfangos mese, melynek csalafinta bevezetése van, ármányos folytatása, meglepő gyors kifejlete (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 102) | [a magyar népköltészetben] se szeri, se száma a ravasz beugratós, csalafinta rejtvényeknek (1995 Új Könyvek CD29) | Igaz-e ez a megállapítás? Ezt a nem különösebben csalafinta kérdést tették fel a tudományos ismeretterjesztés hatékonyságát puhatoló szociológusok (2000 Magyar Hírlap CD09).
II. fn 6A (rég)
’másokat becsapó, szándékosan félrevezető személy’ ❖ úgy tekintenek minket, mint betstelen tsaló tsalafintákat (1800 Molnár János C0302, 154) | Ti korhely, kártyás, részeges csalafinták! (1885 Jókai Mór C2313, 88).
a. ’szerelmi fortélyokkal élő, csábító személy, kül. nő’ ❖ te olly hirtelen egy jó ſzívü bolondra találtál, a’ téged Aſzſzonyságra emelt; […] ki tudja mi lehetett vólna belöled, ha valamelly derék tsalafinta forgolódott vólna körüled (1786 Osvald Zsigmond ford.–Möller¹ C3372, 9) | Dehogy haragudott Attila. Szájon csókolta a kis nyelvelő csalafintát, jó csattanósan (1912 e. Fáy András² 8139005, 91).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.