csalfa mn és fn 

I. mn 16A

1. ’olyan 〈személy〉, aki viselkedésével maga iránt szerelmet, vágyat ébreszt vkiben, de azt (tartósan) nem viszonozza’ ❖ A tsalfa Özvegy, vagy a’ Temperamentomok (1805 Farkas Károly C2558, 530) | Hő imádód s kedvelőd elhagytad, Szívedet te ismét másnak adtad, Engem elfeledve, csalfa lény! (1838 Petőfi Sándor C3508, 245) | Ha gondolt volna rám, ha álmodott volna rólam, akkor eljött volna… Csalfa volt, Szindbád, mint mindig (1911 Krúdy Gyula CD54) | jámbor emberek, akik engedték, hogy a csalfa nők elcsábítsák őket (1989 HaagLex. ford. CD1208).

1a. (vál) ’ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás〉’ ❖ Csalfán bíztató ſzerelme meg-reſtle, meg-hle, Tégedet le-vete (1793 Pálóczi Horváth Ádám 7143005, 78) | Érezte, hogy nem hagyhatja el álnokul, csalfa módon, hálátlanul, hanem inkább megmondja a szemébe őszintén, hogy nem tud, nem akar a felesége lenni (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | Achill csak őt leste – az egyetlent Pest összes hölgyei között, akinek […] egyedül volt hullámos haja, behízelgő hangja, csalfa mosolya, mindent ígérő tekintete (1920 Krúdy Gyula CD54) | csalfán ámít tekintetével. Mi haszna belőle, ha gyötri a más szívét a hűtlensége által? (1958 Franyó Zoltán ford. 9158004, 13).

2. (/vál) ’félrevezető, megtévesztő, ill. hamis látszatot v. illúziót keltő 〈dolog〉’ ❖ ne biztassuk magunkat tsalfa reménségekkel (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 133) | csalfa hegy ám az [ti. a Vojvodásza], mert aljából a tető közelben tetszett s midőn már fenn hivők magunkat: im egy szikla lépcsőzet zárta el a tovább lovagolhatást (1869 Orbán Balázs 8340010, 142) | minden mérték csalfa az emberek és dolgok megitélésében (1884 Beksics Gusztáv C0903, 299) | Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm, csak nyílam szökhet rajta át: a vágy – de jól tudom, vágyam sejtése csalfa (1909 Babits Mihály CD01) | [1938 után] Magyarország és benne Sopron is még néhány évig a látszólagos védettség csalfa hitében élt (1969 Becht Rezső CD52) | A játékost, amelynek kerettörténete Dosztojevszkij életének négy hetét meséli el, kosztümös életrajzi filmként kínálják a csalfa katalógusok (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. (/vál) ’változékonysága miatt kiszámíthatatlan, ill. a várakozástól, az elképzelésektől eltérően alakuló 〈sors, jövő stb.〉’ ❖ Haj! bizony itt gonoszúl vezet ismét csalfa szerencsém (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524376, 120) | csalfa sors (1878 Győry Vilmos ford.–Shakespeare CD11) | A jelen biztos volt és nyugodt, de a csalfa jövő ott nyugtalankodott már a mélyén (1938 Korunk Szava 2131001, 426).

3. (rég) ’másokat szándékosan megtévesztő, becsapó 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ [a nép] alattomban egy tsalfa Demagóga’ vagy despóta Monárkha’ ſzabad-tetſzés hatalmának eſzközévé, de végre áldozattyává-is tétetdik (1792 Magyar Múzeum ford. 7448023, 456) | Semmi hitelt nem adok néked, mert tsalfa ’s hazug vagy (1799 Baróti Szabó Dávid 7021034, 128) | [Zalán] lángra kapó mérgét nevelé a csalfa görögség, Mely a bolgárokkal együtt jött víni segédűl (1822 Vörösmarty Mihály CD01) | törvényszegő, kötelezettséget nem ismerő kalmár, hamis mértékkel mérő üzér, csalfa pénzváltó (1886 Jókai Mór CD18).

3a. (rég) ’ilyen személyre jellemző v. valló 〈megnyilvánulás, cselekedet〉’ ❖ László! vitéz iú! kinek drága vére Oly gyászos éjt hozott magyarok egére, Ó! miért ügyeltél mások intésére, Frigytörést javallók csalfa beszédére! (1789 Batsányi János 7023013, 21) | Tanítsatok tehát Ti már gyermekkorunkban mindenek előtt igazságszeretést ’s a’ csalfa, hazug Szó ’s Tett gyülöletére (1830 Széchenyi István CD1501) | Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

3b. (rég) ’a valóságnak nem megfelelő, hamis, hazug’ ❖ A’ jobb valóság téged elkerűl; Mert számkivetve lesz szegény szivedből, Hol csalfa vád, és rosz hitel lakik (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 142) | A’ képmútatók nem elégednek meg avval, hogy ők gonoszok […]; ők még jóknak kivánnak tartatni, ’s csalfa erényességökkel azt teszik, hogy az emberek többé a’ valódinak sem hisznek (1846 Bölcsesség gyöngyei ford. 8241001, 139) | Nehogy [a lány] boszúja és nem pihenő szava Az összes várost csalfa hirrel töltse be (1879 Csiky Gergely ford.–Szophoklész C1313, 255) | [Temetvényi] magányos, álmatlan óráiban összeállít csalfa vagyoni mérlegeket, felbecsülve fekvő birtokait eszményi árakra (1881 Jókai Mór C2302, 246).

II. fn 6A (rég)

’vkinek a vesztére kitervelt helyzet, kelepce’ ❖ Oh szerelemnek nem merlek nevezni! mert az én tsal-fám által esél-meg te is (1775 Kónyi János ford.–Gessner C2732, 33) | Állj-meg kérlek; mert ha futásnak rugaszkodol, azonnal tsal-fámba esel (1796 Karádi István ford. C2490, 16) | nyúgott Kunoknak nem vélt tsalfát vessen (1809 György László C1969, 49).

Sz: csalfás, csalfaság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csalfa melléknév és főnév
I. melléknév 16A
1.
olyan 〈személy〉, aki viselkedésével maga iránt szerelmet, vágyat ébreszt vkiben, de azt (tartósan) nem viszonozza
A tsalfa Özvegy, vagy a’ Temperamentomok
(1805 Farkas Károly)
Hő imádód s kedvelőd elhagytad, Szívedet te ismét másnak adtad, Engem elfeledve, csalfa lény!
(1838 Petőfi Sándor)
Ha gondolt volna rám, ha álmodott volna rólam, akkor eljött volna… Csalfa volt, Szindbád, mint mindig
(1911 Krúdy Gyula)
jámbor emberek, akik engedték, hogy a csalfa nők elcsábítsák őket
(1989 HaagLex. ford.)
1a. (vál)
ilyen személyre jellemző 〈viselkedés, megnyilvánulás〉
Csalfán bíztató ſzerelme meg-reſtle, meg-hle, Tégedet le-vete
(1793 Pálóczi Horváth Ádám)
Érezte, hogy nem hagyhatja el álnokul, csalfa módon, hálátlanul, hanem inkább megmondja a szemébe őszintén, hogy nem tud, nem akar a felesége lenni
(1894 Mikszáth Kálmán)
Achill csak őt leste – az egyetlent Pest összes hölgyei között, akinek […] egyedül volt hullámos haja, behízelgő hangja, csalfa mosolya, mindent ígérő tekintete
(1920 Krúdy Gyula)
csalfán ámít tekintetével. Mi haszna belőle, ha gyötri a más szívét a hűtlensége által?
(1958 Franyó Zoltán ford.)
2. (/vál)
félrevezető, megtévesztő, ill. hamis látszatot v. illúziót keltő 〈dolog〉
ne biztassuk magunkat tsalfa reménségekkel
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
csalfa hegy ám az [ti. a Vojvodásza], mert aljából a tető közelben tetszett s midőn már fenn hivők magunkat: im egy szikla lépcsőzet zárta el a tovább lovagolhatást
(1869 Orbán Balázs)
minden mérték csalfa az emberek és dolgok megitélésében
(1884 Beksics Gusztáv)
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm, csak nyílam szökhet rajta át: a vágy – de jól tudom, vágyam sejtése csalfa
(1909 Babits Mihály)
[1938 után] Magyarország és benne Sopron is még néhány évig a látszólagos védettség csalfa hitében élt
(1969 Becht Rezső)
A játékost, amelynek kerettörténete Dosztojevszkij életének négy hetét meséli el, kosztümös életrajzi filmként kínálják a csalfa katalógusok
(1998 Magyar Hírlap)
2a. (/vál)
változékonysága miatt kiszámíthatatlan, ill. a várakozástól, az elképzelésektől eltérően alakuló 〈sors, jövő stb.〉
Haj! bizony itt gonoszúl vezet ismét csalfa szerencsém
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
csalfa sors
(1878 Győry Vilmos ford.Shakespeare)
A jelen biztos volt és nyugodt, de a csalfa jövő ott nyugtalankodott már a mélyén
(1938 Korunk Szava)
3. (rég)
másokat szándékosan megtévesztő, becsapó 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
[a nép] alattomban egy tsalfa Demagóga’ vagy despóta Monárkha’ ſzabad-tetſzés hatalmának eſzközévé, de végre áldozattyává-is tétetdik
(1792 Magyar Múzeum ford.)
Semmi hitelt nem adok néked, mert tsalfa ’s hazug vagy
(1799 Baróti Szabó Dávid)
[Zalán] lángra kapó mérgét nevelé a csalfa görögség, Mely a bolgárokkal együtt jött víni segédűl
(1822 Vörösmarty Mihály)
törvényszegő, kötelezettséget nem ismerő kalmár, hamis mértékkel mérő üzér, csalfa pénzváltó
(1886 Jókai Mór)
3a. (rég)
ilyen személyre jellemző v. valló 〈megnyilvánulás, cselekedet〉
László! vitéz iú! kinek drága vére Oly gyászos éjt hozott magyarok egére, Ó! miért ügyeltél mások intésére, Frigytörést javallók csalfa beszédére!
(1789 Batsányi János)
Tanítsatok tehát Ti már gyermekkorunkban mindenek előtt igazságszeretést ’s a’ csalfa, hazug Szó ’s Tett gyülöletére
(1830 Széchenyi István)
Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat
(1996 Katolikus Biblia ford.)
3b. (rég)
a valóságnak nem megfelelő, hamis, hazug
A’ jobb valóság téged elkerűl; Mert számkivetve lesz szegény szivedből, Hol csalfa vád, és rosz hitel lakik
(1826 Vörösmarty Mihály)
A’ képmútatók nem elégednek meg avval, hogy ők gonoszok […]; ők még jóknak kivánnak tartatni, ’s csalfa erényességökkel azt teszik, hogy az emberek többé a’ valódinak sem hisznek
(1846 Bölcsesség gyöngyei ford.)
Nehogy [a lány] boszúja és nem pihenő szava Az összes várost csalfa hirrel töltse be
(1879 Csiky Gergely ford.Szophoklész)
[Temetvényi] magányos, álmatlan óráiban összeállít csalfa vagyoni mérlegeket, felbecsülve fekvő birtokait eszményi árakra
(1881 Jókai Mór)
II. főnév 6A (rég)
vkinek a vesztére kitervelt helyzet, kelepce
Oh szerelemnek nem merlek nevezni! mert az én tsal-fám által esél-meg te is
(1775 Kónyi János ford.Gessner)
Állj-meg kérlek; mert ha futásnak rugaszkodol, azonnal tsal-fámba esel
(1796 Karádi István ford.)
nyúgott Kunoknak nem vélt tsalfát vessen
(1809 György László)
Sz: csalfás, csalfaság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások