csalfálkodik tn ige 12a (rég)

1. ’másokat félrevezető, megtévesztő módon viselkedik, beszél’ ❖ az Uralkodás a’ Néppel serio [= komolyan] bánik ’s nem csalfálkodik (1812 Kazinczy Ferenc levelezése C2563, 207) | A’ tükör azt mondja, Rózsa nem vagyok, Nem csillag, nem angyal, – Csalfálkodtatok. ’S én négytek [ti. a négy kérő] közűl, Ki semmit sem szólt, Azt szeretem, – mert az Legigazabb volt (1843 Szakál Lajos C3800, 13).

2. ’másokat becsapva, ügyeskedve kereskedik vmivel’ ❖ a kamara néhány sókereskedők, mint állitólag török sóval csalfálkodók ellen itéletet hozott (1834 Kossuth Lajos CD32).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

csalfálkodik tárgyatlan ige 12a (rég)
1.
másokat félrevezető, megtévesztő módon viselkedik, beszél
az Uralkodás a’ Néppel serio [= komolyan] bánik ’s nem csalfálkodik
(1812 Kazinczy Ferenc levelezése)
A’ tükör azt mondja, Rózsa nem vagyok, Nem csillag, nem angyal, – Csalfálkodtatok. ’S én négytek [ti. a négy kérő] közűl, Ki semmit sem szólt, Azt szeretem, – mert az Legigazabb volt
(1843 Szakál Lajos)
2.
másokat becsapva, ügyeskedve kereskedik vmivel
a kamara néhány sókereskedők, mint állitólag török sóval csalfálkodók ellen itéletet hozott
(1834 Kossuth Lajos)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások