csaptató fn 1A (rég)

1. ’állatok megfogására való szerkezet, csapda’ ❖ Tsappantó: tsaptató, madár-fogó kalitka (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 239) | E mézes beszéd, Mint csaptató, a mezei egeret megfogá (1819 Virág Benedek ford.–Phaedrus CD01) | előbb egy csaptatót állítottam fel, hogy egy szemtelen rókát megfoghassak, mely tegnap óta tyúkjaimat pusztítja (1863 Szerdahelyi Kálmán ford.–Sardou 8443001, 11).

1a. ’vkinek a vesztére kitervelt helyzet, kelepce’ ❖ Hívták Károlyt a’ Királynék, hogy hozzájok a’ Várba ſzállana, de ez nem akart önként a’ tsaptatóba lépni (1790 Szekér Joákim C3921, 60) | Haki basa belejött a csaptatóba, mert egész erejével felkerekedvén a […] völgy torkolatja előtt vön állást, itt az oroszokat bevárandó (1854 Fényes Elek C1749, 126) | [a lovasság] kelepczébe csalni volt ellenük küldve, s ők okvetlenűl bemennek a csaptatóba (1868 Jókai Mór C2288, 357).

2. (nyj) ’a ház nádkévéit v. szalmazsúpjait leszorító hosszú faléc’ ❖ [Az alföldi rutén] a ház déli oldalán e mellett még díszítő alakzatokat, leggyakrabban keresztet is rak ki a zsúpból; és különös gondot fordít kivált a tetőgerinczre, melyen a szalmát csaptatókkal erősíti meg (1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | csaptató: mogyorófavesszők, melyekkel a háztető zsuppját leszorítják (1906 Horváth Endre C6345, 63) | A tetőgerincre keresztbe rakott szorító rudaknak különböző az elnevezése: csaptató (Nemesvámos), nyargaló (Rátót) (1940 Vajkai Aurél C6981, 11).

ÖU: vas~.

ÖE: ~ajtó, ~fa.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.; ÚMTsz.

csaptató főnév 1A (rég)
1.
állatok megfogására való szerkezet, csapda
Tsappantó: tsaptató, madár-fogó kalitka
(1792 Baróti Szabó Dávid)
E mézes beszéd, Mint csaptató, a mezei egeret megfogá
(1819 Virág Benedek ford.Phaedrus)
előbb egy csaptatót állítottam fel, hogy egy szemtelen rókát megfoghassak, mely tegnap óta tyúkjaimat pusztítja
(1863 Szerdahelyi Kálmán ford.Sardou)
1a.
vkinek a vesztére kitervelt helyzet, kelepce
Hívták Károlyt a’ Királynék, hogy hozzájok a’ Várba ſzállana, de ez nem akart önként a’ tsaptatóba lépni
(1790 Szekér Joákim)
Haki basa belejött a csaptatóba, mert egész erejével felkerekedvén a […] völgy torkolatja előtt vön állást, itt az oroszokat bevárandó
(1854 Fényes Elek)
[a lovasság] kelepczébe csalni volt ellenük küldve, s ők okvetlenűl bemennek a csaptatóba
(1868 Jókai Mór)
2. (nyj)
a ház nádkévéit v. szalmazsúpjait leszorító hosszú faléc
[Az alföldi rutén] a ház déli oldalán e mellett még díszítő alakzatokat, leggyakrabban keresztet is rak ki a zsúpból; és különös gondot fordít kivált a tetőgerinczre, melyen a szalmát csaptatókkal erősíti meg
(1899 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
csaptató: mogyorófavesszők, melyekkel a háztető zsuppját leszorítják
(1906 Horváth Endre)
A tetőgerincre keresztbe rakott szorító rudaknak különböző az elnevezése: csaptató (Nemesvámos), nyargaló (Rátót)
(1940 Vajkai Aurél)
ÖU: vascsaptató
ÖE: csaptatóajtó, csaptatófa
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások