cseneg (2b) l. cseng

cseng ige 3b9cseneg (rég v. nyj) , csöng, csönög (rég v. nyj)

1. tn ’〈keményebb fém, üveg v. ebből készült tárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉(képes) magas, tiszta, kellemes, rendsz. hosszabb ideig hangzó és fokozatosan elhalkuló hangot ad(ni)’ ❖ [A szerelem mibenlétének meghatározására] a’ Szó, tsak res Jelentés nélkl való Hang. Hideg mint a’ Réz, a’ melly tseng, de nem érez (1794 Kármán József² 7165022, 164) | Golyók sivítnak, kardok csengenek, A zöld mezőt piros vér festi meg (1848 Petőfi Sándor C3508, 179) | A poharak csöngtek, a csutora kotyogott (1926 Babits Mihály C0698, 115) | sercegve röpködtek a szikrák, csengett az üllő (1989 Lázár Ervin 2025056, 34).

1a. tn ’〈csengő, kisebb harang (meg)rázva rendsz. vminek a jelzésére〉 ilyen hangon szól’ ❖ Itt van egy tsengetty, halgassátok tsak hogy tseng! (1794 Nagy Sámuel¹ ford.–Campe 7238007, 8) | [az ökröt] ne keresd Mert be vagyon hajtva, Füredi birónál Csöngő csönög rajta (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 329) | Csengett a kápolna lélekharangja (1925 Kosztolányi Dezső C2750, 273) | Végire jár az esztendő, cseng a fürge száncsengő (1954 Weöres Sándor 9788488, 75).

1b. tn ’〈(jelző)készülék, pl. ajtócsengő, telefon〉 ehhez hasonló v. más, pl. berregő hangjelzést ad’ ❖ [a menyecske] ott áll a fogorvos ajtaja előtt, reszkető kézzel nyomja meg a csengettyűgombot. Az átkozott szerszám élesen cseng benn (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | hosszan cseng a telefon (1900 Ady Endre CD0801) | cseng a vekker (1980 Marsall László 1103016, 43) | A te mobilod csöng? (2000 Magyar Hírlap CD09).

1c. ts (irod) ’〈csengő(szó)〉 jelez vmit, ill. vki erre emlékeztető, kellemesen zengő hangon mond vmit’ ❖ „Mi lehet ott?” kérdé Koray. „Nézzük meg édes atyám.”– Csengé Irma (1841 Gaal József C1788, 157) | a harangszó ébredőt cseng a faluban (1857 Jókai Mór C2255, 49) | Lelkem csupa villamos csengő, s mind azt csengi: Diadal! diadal! (1925 Babits Mihály CD10) | Meg vagyok értve? – Meg – csengte a négy vékony hang (1947 Déry Tibor 2005098, 10).

2. tn (átv is) ’〈hang, zene stb.〉 kellemes zengéssel, tisztán szól, hallatszik (vhol), ill. így zengve eljut vhova’ ❖ hallom Török muzsika cseng (1790 Gvadányi József 7125004, 205) | Hiába zaj, hiába csend, Édes szavad szivembe cseng, S az félve, fájva feldobog (1858 Gyulai Pál CD01) | Vidáman ébredt fel Pista s az anyja nevetése még csengett fülében (1921 Szabó Dezső 9623002, 97) | [ha] megfelelően cseng a hangja, következhet a harang felszerelése (1998 Természet Világa CD50).

2a. (vál) ’〈közlésben vmely (rejtett) tartalom〉 megnyilvánul, erősen érződik’ ❖ Nem de nem eneke köztt tseng a’ kis flemülének: Gyjj! gyjj! gyjj! tsak gyjj! füttyre tanítalak itt? (1786 Édes Gergely 7095002, 23) | rajongó tűz csengett szavában (1910 Krúdy Gyula CD54) | [Hunyady Sándornak írásaiban] férfiasan lágy hangja van, okosság cseng belőle (1939 Schöpflin Aladár CD10).

2b. ’〈elhangzott szó, kül. vkinek v. vminek a neve〉 vmilyen hatást vált ki a hallgató(ság)ban, ill. hangzik vhogy’ ❖ Neved ijeszt, halálosan cseneg (1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.–Shakespeare C3739, 85) | pompásan csengett Társának egy uj érve (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 258) | „Egyetlenem” – ez igazán elkoptatott forma, mégis hitelesen csenghet, ha komolyan gondolják (1973 Hernádi Miklós 1066001, 17) | jól csengő magyar márkanév (1999 Országgyűlési Napló CD62).

3. tn ’〈(zárt) tér, közeg〉 tele van vminek a csengőéhez hasonló hangjával, visszhangzik tőle’ ❖ A’ madarak’ tsevegési miatt hegyek’ óldali tsengnek (1784–1787 Édes Gergely 7095002, 22) | Kard tüze villan elé, s oly mennykücsapások erednek, Hogy cseng a levegő (1879 Szabó Dávid C3764, 211) | Nagyot kacagott erre Szikra, de akkorát, hogy csengett a ház belé, csengett a kert is (1927 Benedek Elek 1015001, 44) | két akkora pofont adtam neki, hogy még én is hallottam, hogy cseng tőle a füle (1969 Lázár Ervin 9388011, 296).

Ö: ki~, le~, össze~, vissza~.

Fr: fül.

ÖU: egybe~, fel~.

Sz: csengés.

Vö. CzF. ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. cseneg, ~

cseneg lásd cseng
cseng ige 3b9
cseneg 2b (rég v. nyj)
csöng 3c7
csönög 2c (rég v. nyj)
1. tárgyatlan
〈keményebb fém, üveg v. ebből készült tárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉 (képes) magas, tiszta, kellemes, rendsz. hosszabb ideig hangzó és fokozatosan elhalkuló hangot ad(ni)
[A szerelem mibenlétének meghatározására] a’ Szó, tsak res Jelentés nélkl való Hang. Hideg mint a’ Réz, a’ melly tseng, de nem érez
(1794 Kármán József²)
Golyók sivítnak, kardok csengenek, A zöld mezőt piros vér festi meg
(1848 Petőfi Sándor)
A poharak csöngtek, a csutora kotyogott
(1926 Babits Mihály)
sercegve röpködtek a szikrák, csengett az üllő
(1989 Lázár Ervin)
1a. tárgyatlan
〈csengő, kisebb harang (meg)rázva rendsz. vminek a jelzésére〉 ilyen hangon szól
Itt van egy tsengetty, halgassátok tsak hogy tseng!
(1794 Nagy Sámuel¹ ford.Campe)
[az ökröt] ne keresd Mert be vagyon hajtva, Füredi birónál Csöngő csönög rajta
(1872 Magyar Nyelvőr)
Csengett a kápolna lélekharangja
(1925 Kosztolányi Dezső)
Végire jár az esztendő, cseng a fürge száncsengő
(1954 Weöres Sándor)
1b. tárgyatlan
(jelző)készülék, pl. ajtócsengő, telefon〉 ehhez hasonló v. más, pl. berregő hangjelzést ad
[a menyecske] ott áll a fogorvos ajtaja előtt, reszkető kézzel nyomja meg a csengettyűgombot. Az átkozott szerszám élesen cseng benn
(1882 Mikszáth Kálmán)
hosszan cseng a telefon
(1900 Ady Endre)
cseng a vekker
(1980 Marsall László)
A te mobilod csöng?
(2000 Magyar Hírlap)
1c. tárgyas (irod)
〈csengő(szó) jelez vmit, ill. vki erre emlékeztető, kellemesen zengő hangon mond vmit
„Mi lehet ott?” kérdé Koray. „Nézzük meg édes atyám.”– Csengé Irma
(1841 Gaal József)
a harangszó ébredőt cseng a faluban
(1857 Jókai Mór)
Lelkem csupa villamos csengő, s mind azt csengi: Diadal! diadal!
(1925 Babits Mihály)
Meg vagyok értve? – Meg – csengte a négy vékony hang
(1947 Déry Tibor)
2. tárgyatlan (átv is)
〈hang, zene stb.〉 kellemes zengéssel, tisztán szól, hallatszik (vhol), ill. így zengve eljut vhova
hallom Török muzsika cseng
(1790 Gvadányi József)
Hiába zaj, hiába csend, Édes szavad szivembe cseng, S az félve, fájva feldobog
(1858 Gyulai Pál)
Vidáman ébredt fel Pista s az anyja nevetése még csengett fülében
(1921 Szabó Dezső)
[ha] megfelelően cseng a hangja, következhet a harang felszerelése
(1998 Természet Világa)
2a. (vál)
〈közlésben vmely (rejtett) tartalom〉 megnyilvánul, erősen érződik
Nem de nem eneke köztt tseng a’ kis flemülének: Gyjj! gyjj! gyjj! tsak gyjj! füttyre tanítalak itt?
(1786 Édes Gergely)
rajongó tűz csengett szavában
(1910 Krúdy Gyula)
[Hunyady Sándornak írásaiban] férfiasan lágy hangja van, okosság cseng belőle
(1939 Schöpflin Aladár)
2b.
〈elhangzott szó, kül. vkinek v. vminek a neve〉 vmilyen hatást vált ki a hallgató(ság)ban, ill. hangzik vhogy
Neved ijeszt, halálosan cseneg
(1870 Lőrinczi Lehr Zsigmond ford.Shakespeare)
pompásan csengett Társának egy uj érve
(1885 Ábrányi Emil ford.Byron)
„Egyetlenem” – ez igazán elkoptatott forma, mégis hitelesen csenghet, ha komolyan gondolják
(1973 Hernádi Miklós)
jól csengő magyar márkanév
(1999 Országgyűlési Napló)
3. tárgyatlan
(zárt) tér, közeg〉 tele van vminek a csengőéhez hasonló hangjával, visszhangzik tőle
A’ madarak’ tsevegési miatt hegyek’ óldali tsengnek
(1784–1787 Édes Gergely)
Kard tüze villan elé, s oly mennykücsapások erednek, Hogy cseng a levegő
(1879 Szabó Dávid)
Nagyot kacagott erre Szikra, de akkorát, hogy csengett a ház belé, csengett a kert is
(1927 Benedek Elek)
két akkora pofont adtam neki, hogy még én is hallottam, hogy cseng tőle a füle
(1969 Lázár Ervin)
Fr: fül
ÖU: egybecseng, felcseng
Sz: csengés
Vö. CzF. ~; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. cseneg, ~

Beállítások