csillog-villog tn ige 10a1

(átv is) ’〈fény, ill. a ráeső fénysugarakat visszaverve vmi〉(folyamatosan) fel-felvillanva ragyog, fénylik’ ❖ Ugyan nem örülhettek-é nagyon a’ Szentek, és a’ képek helyett az én gyönyörü Papjaim, midn az óltárt a’ ſok peng, zeng, tseng, tllagó, villagó áldozattal egéſzſzen bé-rakva látták? (1786 Szacsvay Sándor ford. C3788, 71) | Hogy’ csillog-villog [a víz] árja (1841 Eötvös József C1599, 46) | A sok kis fény csillog-villog (1848 Szász Gerő C0666, 238) | csillogott-villogott a sisakok érce a perzselő napfényben (1900 Mikszáth Kálmán CD04) | [a kertekben] ezüstfedelű, üvegfalú nyáripaloták láthatók: s csillogva-villogva hirdetik a szeptemberi sugarakkal a babéros homlokú budai napkirály múlhatatlan dicsőségét (1965 Jankovich Ferenc 9275030, 232).

a. ’〈vkinek a szeme〉 vmely (erős) érzést láthatóan kifejez, tükröz’ ❖ Jaj de szép vagy, jaj de szép vagy galambom! […] Csillog-villog a te szemed, mégis szüz (1858 Vasárnapi Újság CD56) | a te szemed, a te hamis szemed, mindég ugy csillog-villog! (1884 Bródy Sándor C1199, 7) | Vére jóleső elevenséggel futkározott ereiben, szeme ismét csillogott-villogott (1969 Csurka István 9096005, 196).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

csillog-villog tárgyatlan ige 10a1
(átv is)
〈fény, ill. a ráeső fénysugarakat visszaverve vmi〉 (folyamatosan) fel-felvillanva ragyog, fénylik
Ugyan nem örülhettek-é nagyon a’ Szentek, és a’ képek helyett az én gyönyörü Papjaim, midn az óltárt a’ ſok peng, zeng, tseng, tllagó, villagó áldozattal egéſzſzen bé-rakva látták?
(1786 Szacsvay Sándor ford.)
Hogy’ csillog-villog [a víz] árja
(1841 Eötvös József)
A sok kis fény csillog-villog
(1848 Szász Gerő)
csillogott-villogott a sisakok érce a perzselő napfényben
(1900 Mikszáth Kálmán)
[a kertekben] ezüstfedelű, üvegfalú nyáripaloták láthatók: s csillogva-villogva hirdetik a szeptemberi sugarakkal a babéros homlokú budai napkirály múlhatatlan dicsőségét
(1965 Jankovich Ferenc)
a.
〈vkinek a szeme〉 vmely (erős) érzést láthatóan kifejez, tükröz
Jaj de szép vagy, jaj de szép vagy galambom! […] Csillog-villog a te szemed, mégis szüz
(1858 Vasárnapi Újság)
a te szemed, a te hamis szemed, mindég ugy csillog-villog!
(1884 Bródy Sándor)
Vére jóleső elevenséggel futkározott ereiben, szeme ismét csillogott-villogott
(1969 Csurka István)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások