csír fn 4A7cír (rég)

1. (rég) ’〈rendsz. magvas növényre vonatkoztatva:〉 petesejtnek a megtermékenyítés utáni, korai alakja, csírája’ ❖ Csir vagy csira; az a’ növényeknél, mi a’ tojásban és magban a’ szík, az emberi fogamzásnál pedig ébrény (1834 Kunoss Endre C2854, 13) | napsugárt nem vár oly kinosan A földbe rejtett csir, miként szemed Sugárát én sovárgom (1866 Rákosi Jenő C3583, 106).

2. (/nyj) ’növénynek magból kikelt, ill. hagymájából, gumójából, gyökeréből kihajtott fiatal hajtása, ill. magnak, gumónak kicsírázott állapota’ ❖ szivemnek az sorsa itt, Hogy száz nemes vágyásokat Elölnek benn’; hajtásait Bú marja, pálmám’ czirjait (1826 Edvi Illés Pál C2045, 209) | merő csir s rothadott kalász az egész asztagfedélzet (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Magbul a csír, a virág, a tojásbul a jérce, kakas kel (1895 Kolmár József² C2718, 85) | csir fn. ’csíra’. Három csirgya van ennek a hajmának. – Má csirba van a krumpi (1951–1955 Kiskanizsai szótár C5830, 52).

3. (rég, Biol) ’spórás egysejtű állat szaporítóképlete’ ❖ A lépfene spóráival ellentétben a spórahártya nem duzzad és oldódik [az ún. szénabacilusnál], hanem harántul megreped s belőle a spóra hossztengelyére függélyesen v. i. harántul vagy patkóalakban bújik ki a fiatal csir, mely megnyúlás által bacillussá lesz (1893 PallasLex. CD02) | a legelső baktériumok egykoron csirok nélkül ősnemzés utján keletkeztek (1893 PallasLex. CD02).

4. (rendsz. 3. sz-ű birt szjellel) (rég) ’vminek a kezdeti állapota, első olyan jelentkezése, amelyben már megvan a későbbi fejlődés lehetősége’ ❖ [a rómaiakban] minden erköltsöknek tsirja vagyon el-rejtve (1783 Kónyi János ford.–Kelemen, XIV. C2739, 35) | Főbb létre lobbant lelke fel oldozá A’ Szép’, Jó’ ’s az Igaz’ mennyei csirjait (1817 Helikon C6092, 35) | méltósággal, mozdulatlanúl Megindulását csírban fojtva meg Ült székében (1882 Csukássi József ford.–Tennyson C1343, 104).

5. (rég, Orvos) ’mikroorganizmus, kül. baktérium’ ❖ Legfontosabb a tökéletes aszepszis, vagyis minden fertőző csírnak kiküszöbölése vagy kizárása a műtevés teréről (1894 PallasLex. CD02) | a diéria, kanyaró, orbánc, scarlatina, himlő csírjai rongyok közvetítésével inficiálhatnak (1897 PallasLex. CD02) | [elképzelhető, hogy a húgycsőnyíláson észlelhető váladék] csak ártatlan, nem fertőző csírokat tartalmaz (1913 RévaiNagyLex. C5704, 632).

J: csíra.

Sz: csíros, csírzik.

Vö. CzF. csir²; TESz. csíra; ÚMTsz.

csír főnév 4A7
cír 4A7 (rég)
1. (rég)
〈rendsz. magvas növényre vonatkoztatva:〉 petesejtnek a megtermékenyítés utáni, korai alakja, csírája
Csir vagy csira; az a’ növényeknél, mi a’ tojásban és magban a’ szík, az emberi fogamzásnál pedig ébrény
(1834 Kunoss Endre)
napsugárt nem vár oly kinosan A földbe rejtett csir, miként szemed Sugárát én sovárgom
(1866 Rákosi Jenő)
2. (/nyj)
növénynek magból kikelt, ill. hagymájából, gumójából, gyökeréből kihajtott fiatal hajtása, ill. magnak, gumónak kicsírázott állapota
szivemnek az sorsa itt, Hogy száz nemes vágyásokat Elölnek benn’; hajtásait Bú marja, pálmám’ czirjait
(1826 Edvi Illés Pál)
merő csir s rothadott kalász az egész asztagfedélzet
(1856 Vasárnapi Újság)
Magbul a csír, a virág, a tojásbul a jérce, kakas kel
(1895 Kolmár József²)
csir fn.főnév ’csíra’. Három csirgya van ennek a hajmának. – Má csirba van a krumpi
(1951–1955 Kiskanizsai szótár)
3. (rég, Biol)
spórás egysejtű állat szaporítóképlete
A lépfene spóráival ellentétben a spórahártya nem duzzad és oldódik [az ún. szénabacilusnál], hanem harántul megreped s belőle a spóra hossztengelyére függélyesen v. i.vagyis harántul vagy patkóalakban bújik ki a fiatal csir, mely megnyúlás által bacillussá lesz
(1893 PallasLex.)
a legelső baktériumok egykoron csirok nélkül ősnemzés utján keletkeztek
(1893 PallasLex.)
4. (rendsz. 3. sz-ű birt szjellel) (rég)
vminek a kezdeti állapota, első olyan jelentkezése, amelyben már megvan a későbbi fejlődés lehetősége
[a rómaiakban] minden erköltsöknek tsirja vagyon el-rejtve
(1783 Kónyi János ford.Kelemen, XIV.)
Főbb létre lobbant lelke fel oldozá A’ Szép’, Jó’ ’s az Igaz’ mennyei csirjait
(1817 Helikon)
méltósággal, mozdulatlanúl Megindulását csírban fojtva meg Ült székében
(1882 Csukássi József ford.Tennyson)
5. (rég, Orvos)
mikroorganizmus, kül. baktérium
Legfontosabb a tökéletes aszepszis, vagyis minden fertőző csírnak kiküszöbölése vagy kizárása a műtevés teréről
(1894 PallasLex.)
a diéria, kanyaró, orbánc, scarlatina, himlő csírjai rongyok közvetítésével inficiálhatnak
(1897 PallasLex.)
[elképzelhető, hogy a húgycsőnyíláson észlelhető váladék] csak ártatlan, nem fertőző csírokat tartalmaz
(1913 RévaiNagyLex.)
J: csíra
Sz: csíros, csírzik
Vö. CzF. csir²; TESz. csíra; ÚMTsz.

Beállítások