csizmás mn és fn 

I. mn 15A2

1. (gyakran, jellemzően) csizmát viselő 〈személy〉, ill. olyan 〈közösség, csoport〉, amelynek tagjai jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként ilyen lábbelit viselnek’ ❖ [a] Tsizmás Augustinusok (1785 Magyar Hírmondó C0273, 697) | Útáld meg a kurta nyakú, csizmás bakát (1795 Nagy István³ C1328, 169) | Uton utfélen találkozunk attilás, magyarnadrágos, sarkantyus csizmás emberekkel (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A kicsike, csizmás magyaroknak minden lépése, amit az iskoláig tesznek, harcz a kulturáért (1898 Tömörkény István 8493018, 191) | Igy sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal, hozni a csizmás andrisokat [ti. rendőröket] (1931 József Attila 9282065, 122) | Ködmönös, csizmás nő jött ki a vendéglőből (1969 Mándy Iván 9420020, 56) | Szabó István […] az első „csizmás paraszt”, aki Magyarországon miniszter lett (1998 Hajdu Tibor CD17).

1a. ’csizmába bújtatott 〈láb〉’ ❖ bebújtam az ágyba vizes csizmás lábbal (1887 Baksay Sándor C0730, 354) | egy kékbeli [= ünneplőként kék posztóruhát viselő] paraszt […] csizmás lábát határtalan nyugalommal pihentette a perzsaszőnyegen (1925 Kosztolányi Dezső 9359017, 339) | A felszakadt csomagokból mindenféle színű por szóródott a padlóra, a csizmás lábak már szét is taposták (1961 Elbert János ford.–Bek 9121002, 109) | a makkot csizmás lábbal, facipővel (klumpa) tapossák ki a zöld, tüskés kupacsból (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (ritk) ’ilyen lábbeli viselésében megnyilvánuló 〈öltözködés(i mód), divat〉’ ❖ fölvonult a színpadra a tizenhetedik század csizmás, cipellős, tollas, szalagos, csipkés, páncélos katonai és polgári pompája (1913 Laczkó Géza CD10) | csizmás palóc viseletet (1916 e. Malonyay Dezső CD07) | [A soproni huszárezredben 1926-ban] díszöltözet az addigi sárga csizmás ruházat helyett a felhajtatlan tábori zöld színű pantallós, sárga cipős, vállszíjjas tölténytáskás, tollassapkás öltözet lett (1962 e. Kubinszky Jenő CD52) | csizmás, szűknadrágos magyar viselet (1997 Magyar néprajz CD47).

II. fn 4A

1. (jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként) csizmát viselő személy, csoport, közösség’ ❖ a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott (1919 Krúdy Gyula CD54) | [Nagyatádi Szabó István miniszter] a csizmások egész seregének élén vonult be a „feudális” képviselőházába (1937 Ignotus Pál 2045033, 50) | Ezek [ti. a szakszervezeti tikárok] hívnák elsőnek a csizmásokat, ha sztrájk volna (1979 Haraszti Miklós 9814004, 83) | Elsőgenerációs és úgynevezett „mélyről jött” képviselőnek […] mindenekelőtt Nagyatádi és „csizmásai” [számítottak] (1997 Barta Róbert CD17).

2. (kissé rég) ’csizmákat készítő és javító iparos, csizmadia’ ❖ [A vásárban] a csizmások felé igyekezett és ahogy befordult az első csizmákkal megrakott sátor elé, olyan kunyerálva hivogatta befelé a mester: – Mi tetszik, bácsi? Csizma tetszik, bácsi? (1932 Szabó Pál² CD10) | a subások, csizmások iparának korszerűtlenné válása megható (1933 Nagy Lajos 9472016, 50).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

csizmás melléknév és főnév
I. melléknév 15A2
1.
(gyakran, jellemzően) csizmát viselő 〈személy〉, ill. olyan 〈közösség, csoport〉, amelynek tagjai jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként ilyen lábbelit viselnek
[a] Tsizmás Augustinusok
(1785 Magyar Hírmondó)
Útáld meg a kurta nyakú, csizmás bakát
(1795 Nagy István³)
Uton utfélen találkozunk attilás, magyarnadrágos, sarkantyus csizmás emberekkel
(1859 Vasárnapi Újság)
A kicsike, csizmás magyaroknak minden lépése, amit az iskoláig tesznek, harcz a kulturáért
(1898 Tömörkény István)
Igy sietett el a burzsuj a rendőrségre haraggal, hozni a csizmás andrisokat [ti. rendőröket]
(1931 József Attila)
Ködmönös, csizmás nő jött ki a vendéglőből
(1969 Mándy Iván)
Szabó István […] az első „csizmás paraszt”, aki Magyarországon miniszter lett
(1998 Hajdu Tibor)
1a.
csizmába bújtatott 〈láb〉
bebújtam az ágyba vizes csizmás lábbal
(1887 Baksay Sándor)
egy kékbeli [= ünneplőként kék posztóruhát viselő] paraszt […] csizmás lábát határtalan nyugalommal pihentette a perzsaszőnyegen
(1925 Kosztolányi Dezső)
A felszakadt csomagokból mindenféle színű por szóródott a padlóra, a csizmás lábak már szét is taposták
(1961 Elbert János ford.Bek)
a makkot csizmás lábbal, facipővel (klumpa) tapossák ki a zöld, tüskés kupacsból
(1999 Magyar néprajz)
2. (ritk)
ilyen lábbeli viselésében megnyilvánuló 〈öltözködés(i mód), divat〉
fölvonult a színpadra a tizenhetedik század csizmás, cipellős, tollas, szalagos, csipkés, páncélos katonai és polgári pompája
(1913 Laczkó Géza)
csizmás palóc viseletet
(1916 e. Malonyay Dezső)
[A soproni huszárezredben 1926-ban] díszöltözet az addigi sárga csizmás ruházat helyett a felhajtatlan tábori zöld színű pantallós, sárga cipős, vállszíjjas tölténytáskás, tollassapkás öltözet lett
(1962 e. Kubinszky Jenő)
csizmás, szűknadrágos magyar viselet
(1997 Magyar néprajz)
II. főnév 4A
1.
(jellemzően, hagyományosan v. egyenruha részeként) csizmát viselő személy, csoport, közösség
a csizmás megfontolta a dolgot, elbaktatott
(1919 Krúdy Gyula)
[Nagyatádi Szabó István miniszter] a csizmások egész seregének élén vonult be a „feudális” képviselőházába
(1937 Ignotus Pál)
Ezek [ti. a szakszervezeti tikárok] hívnák elsőnek a csizmásokat, ha sztrájk volna
(1979 Haraszti Miklós)
Elsőgenerációs és úgynevezett „mélyről jött” képviselőnek […] mindenekelőtt Nagyatádi és „csizmásai” [számítottak]
(1997 Barta Róbert)
2. (kissé rég)
csizmákat készítő és javító iparos, csizmadia
[A vásárban] a csizmások felé igyekezett és ahogy befordult az első csizmákkal megrakott sátor elé, olyan kunyerálva hivogatta befelé a mester: – Mi tetszik, bácsi? Csizma tetszik, bácsi?
(1932 Szabó Pál²)
a subások, csizmások iparának korszerűtlenné válása megható
(1933 Nagy Lajos)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások