csoda fn, mn és partikula  csuda (/nyj v. kissé biz)

I. fn 6A

1. (Vall is) ’rendkívüli, az emberi tapasztalat alapján megmagyarázhatatlan, ill. 〈a vallásos felfogásban:〉 isteni megnyilatkozás által előidézett jelenség v. esemény’ ❖ a csudákat nem érem eszemmel (1772 Barcsay Ábrahám 7019024, 49) | Mért nem tesz az isten most csodát? Változtatná borrá a Tiszát, Hadd lehetnék én meg a Duna: Hogy a Tisza belém omlana! (1844 Petőfi Sándor 8366045, 68) | elvesztették már minden hitüket és érzik, hogy csak csoda segíthet rajtuk (1936 Schöpflin Aladár CD10) | a csodák csodája, Istennek emberrélevése (1944 Schütz Antal 9592001, 51) | A csoda az irgalmas Isten szeretetének jele, aki megváltoztatja a segítségre szoruló ember helyzetét (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | Megállapodhatnánk, hogy egy eseményt „különösnek” nevezünk, ha a valószínűsége kb. 1/1000 = 10−3, […] és „lehetetlennek, csodával határosnak”, ha a valószínűsége 10−7 (1998 Természet Világa CD50).

1a. ’〈kül. mesékben v. a népi hiedelemvilágban:〉 rendkívüli, a valóságban lehetetlen jelenség v. esemény’ ❖ Szörnyitve csodáit a babonás hitnek, Rettentik a népet (1879 Arany János 8014004, 169) | mikor a tél beálltával a meleg szobában a rokkához ül a fehérnép, – átveszi a kalandos regék múzsája csodákkal népes birodalmát. Megerednek a szellemekről, rémekről és kisértetekről […] szóló borzalmas történetek (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Krúdy Szindbádja nem a viharos tengeren hányódik, s nem a csodák borzalmas tartományai felé evez (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. (rendsz. birtokszóként) ’rendkívüliségével, ritkaságával ámulatba ejtő, csodálatra méltó teremtmény, természeti képződmény v. emberi alkotás’ ❖ Meg-hólt Delfén, a’ ki terméſzet tſudája Vala ſzépségével, és keſerves jaja (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 25) | [Artemisia] a világ hetedik csodáját, a mausoleumot emelteté meghalt férje emlékére (1874–1876 Jókai Mór C2300, 243) | óriási emberbolyban Az ipar több csudát terem (1877 Vajda János 8503063, 191) | Az égbolt csodái már nagyon korán megragadták Poe érdeklődését, a csillagok világa régtől fogva izgatta képzeletét (1909 Elek Artúr CD10) | Állt a sok kis tanyasi gyerek [a múzeumban], és tátott szájjal bámulta a rengeteg csodát (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’idomtalan(, torz) ember v. állat, ill. képzeletbeli lény’ ❖ Plútót, ’s tengerinknek oſtoba tſudájit Lásd-meg; mind ismerik k Vénus’ hámjait (1772 Bessenyei György¹ C1076, 91) | Sphinxnek hítták azt a’ Tsudát, vagy Tündér állatot Thébéhez közel, melly, ábrázatjára, ſzavára ’s mejjére nézve, Aſzſzony; egyéb réſzeibenn pedig Oroſzlán vólt (1799 Magyar Hírmondó 7444178, 782) | hívja Lehelt a’ barlang felé, honnan meszszire halszott a’ csudák’ mord orditása (1826 Debreczeni Márton C1372, 353) | Háromszéken egy oláh pakulárnak a felesége szült, és a gyermekének kettős feje lett, minden fején három orra, a kezein tizenhat ujja, s fogai és szakálla nőve? Az asszony szörnyethalt ijedtében, s a csoda sem élt meg szerencsére (1853 Jókai Mór CD18).

3. ’olyan meglepő, szinte hihetetlen jelenség, esemény, tény, amely ámulatba ejt, (elismerő) csodálkozásra késztet’ ❖ ha a’ bé-óltó orvos nem vigyáz, nem tſuda, ha múnkájának ki-menetele ſzerentſétlen (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 653) | Ki … csodákat várt az akadémiától, várakozását nem láthatta eddig beteljesedni (1834 Kritikai Lapok C0240, 90) | Rászületett a poézisre, ami Magyarországon nem olyan nagy csoda (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | A vendégek egyenként mentek ki, ki az udvarba, s csodákat meséltek, hogy kint milyen ítéletidő van (1913 Babits Mihály CD10) | Csoda-e, hogy Magyarországon épp a legjobb drámai művek egy kissé torzóként hatnak? (1983 Hubay Miklós² 9264003, 513).

3a. (-ra raggal, hsz-szerűen) (kissé rég) ’〈annak kif-ére, hogy vminek a megtörténte, ténye nagyon meglepő, váratlan〉’ ❖ Ez a’ Török valláſu Bieka a’ többi felett leg-mértékleteſebb, tsudára nem kávézik, nem dohányozik, és ſemmi erſs italt nem iſzik (1794 Parnasszusi időtöltés 7036013, 52) | A kocsmáros ereklyéi közül ugyan, csodára, egy sem hiányzott, hanem Hátszegi ládikája a négyezer arannyal el volt tűnve (1860 Jókai Mór CD18) | Sohase láttam még, hogy ember, vagy asszony Egymáshoz, csudára, úgy hasonlíthasson, Mint ez itt formádzik Odysszeüsz fiára (1907–1915 Baksay Sándor ford.–Homérosz C0735, 330) | És csodára, nem történt semmi baja (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) csodák csodájára (hsz-i értékben) ’〈ua.〉’ ❖ S így lőn, hogy csodák csodájára, ezentúl az azelőtt örökké bakafántoskodó csapatparancsnokok, ha Kállay valami rendeletet adott ki, soha egy mukkot sem ejtettek ki, hanem végighallgatva parancsát, szó nélkül szalutáltak és megfordultak (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | az egyik gödörben csudák-csudájára épségben maradt kemence (1912 Malonyay Dezső CD07) | És csodák csodájára, ez a fájós lábú állat, amely csak feküdt naphosszat egy szőnyegen, néhány lépést tett (1983 Polgár András 1121002, 81).

3b. csodák csodája (msz-i értékben) ’〈vmely rendkívül meglepő, váratlan esemény, fordulat bevezetésére〉’ ❖ De alig ér hozzá – óh tsudák’ tsudája; – Rémít szókat ád a’ Pulpitus’ szája (1789 Kovács Ferenc¹ ford.–Boileau C2756, 60) | De csodák csodája! mit látott, mit látott! Látta Iluskává válni a virágot (1844 Petőfi Sándor C3500, 71) | S csudák-csudája, a hogy a legelső zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajczár (1909 Móricz Zsigmond 9462033, 9) | Csodák csodája: a beteg, aki egy életen keresztül némaságra lett volna ítélve, agyi hullámainak segítségével elkezdte mozgatni a kurzort a gép képernyőjén (1999 Byte Magazin CD38) csodát lát (felsz módú, rendsz. 2. sz-ű igével) ’ua.’ ❖ Fordul a tolvaj a leánynak, megfogja, – hát láss csudát! – nem leány az, hanem csutak! (1885 Benedek Elek C0931, 280) | megvilágosodék a sötét éjszaka s hát – lássatok csodát! – aranyos hintó szállt alá (1904 Benedek Elek C0935, 9) | Eltelt három hónap, és lássanak csodát: az elszántan harcoló felek között a napokban megegyezés született (1995 Magyar Hírlap CD09).

3c. (hiányos fokhatározói mellékmondatban hangsúlyosan) ’〈a fokhatározói körülmény kifejtése helyett, érzelmi telítettséggel〉’ ❖ Hej, úgy bele ugratta őt a tánczba, hogy kész csoda (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare CD11) | ugy esznek, ugy isznak, hogy csuda (1890 Tolnai Lajos C4203, 59) | A nagyanyjával lakik egy kapubolt felett, egy olyan pici szobában, hogy csoda (1920 Móricz Zsigmond CD10) | itt jövőre akkora prémium lesz, hogy csoda (1979 Esterházy Péter 9129001, 58).

4. ’csodál(koz)ás, ámulás, ill. csodálat, bámulat’ ❖ A’ természet egy-ſzer kebelébe hevlt, ’S tſudájára Bétſnek, egy kedves Delfént ſzlt (1772 Bessenyei György¹ 7044026, 21) | tsudára mélto szépségtek látása után bátorkodgyamé középszerüröl szollani (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 272) | Csudánkat olly tett vonnya többnyire Magára, mellyet elkövetni nem merünk (1820 k. Kisfaludy Sándor C2697, 52) | Föl Peterdi ’s bájos unokája Látogatni mentenek Budát; Minden lépten nő az agg’ csodája; Mert sok újat meglepetve lát (1833 Vörösmarty Mihály 8524244, 134) | egy város keletkezett az elébb puszta tengerparton – világ csodájára (1886 Jókai Mór CD18) | Egész Buda kiszaladt a csodájukra, mikor ma déltájban bevonultak fölpántlikázott szekéren (1901 Mikszáth Kálmán CD04) | Bábolnán évszázados hagyománya van a lótenyésztésnek, az itteni arab ménesnek csodájára jártak (1998 Tények könyve CD37).

5. (szépítő) ’〈Enyhén indulatos beszédben, elhomályosult jelentéstartalommal.〉’

5a. ’〈csodálkozás, bosszúság, türelmetlenség kif-ére〉’ ❖ mi a csuda lelte ezt az itteni cselédséget? (1858 Jókai Mór CD18) | valami bolond hangulat csapott ki a szívekből, mindenki rikoltozott s mindenki táncolt, mint a csuda (1926 Móricz Zsigmond 9462010, 125) | Hé, Borcsa, hol a csudába vagy, Borcsa? (1936 Kosztolányi Dezső ford.–Carroll 9359190, 35) | A csoda tudja, hogy mi jár időnként a maga fejében (1974 Munkácsi Miklós 2025025, 595) | hagyják a csudába az egészet (1995 Magyar Hírlap CD09) | Körömi úr elmondta: nem kerül semmibe. A csudát nem! A vállalkozó megfizeti, utána pedig majd mi fizetjük ezt meg a piacon (2000 Országgyűlési Napló CD62).

5b. ’〈szitkozódásban〉’ ❖ Mikor az erdélyi pór azt mondja: hogy a „csoda” verje meg! nem valami régi isten vagy ördög nevét emliti-e fel ebben? (1854 Jókai Mór C2229, 33) | A csuda rázzon meg, hát már te is titkolódzol? (1901 Gárdonyi Géza C1824, 335) | szólaljon meg végre, a csoda vigye el (1948 Tamási Áron 9701015, 74) | csuda vigye, mégiscsak előbbre léptünk! (1998 Magyar Hírlap CD09).

5c. (-ba raggal msz-szerűen) ’〈enyhe szitkozódásként〉’ ❖ Jancsó: Van még tegnapról pörc, vettem vajat… Bálintné (tréfásan legyint): Szombat este is azt a pörcöt… a csudába (1921 Merész Károly CD10) | – A csodába is, elvtárs – mondtam neki –, hát akkor mégiscsak van valami javulás maguknál? Hát mit beszél, hogy nincs? (1956 Sarkadi Imre 9586005, 107) | A csodába, ragadtatta el nagy hirtelen magát [a tanítónő], hát tényleg, miért ne taníthatnám azt a nyavalyás dupla vét úgy, ahogy gondolom (1999 Magyar Hírlap CD09).

II. mn 16A

’csodálatra méltó, lenyűgöző, bámulatos 〈személy v. jelenség, dolog〉’ ❖ Oh kín! óh fájdalom! óh tsuda szeretet! (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 6) | Nem sokaság, hanem Lélek ’s szabad nép tesz csuda dolgokat (1807 Berzsenyi Dániel 8054063, 75) | csatákban ’s harczokon Nem lettél volna ám Napoleon. De mint költő, lészsz Májor legalább. Természetes: soknál nagyobb ’s csudább (1847 Petőfi napjai C1573, 244) | Óh, hattyúraj, érctollú, égi nép, Ki oly csudán szállsz (1928 Berde Mária 9047006, 17) | Ja és a negyedik [lány], hát az egy csuda pofa (1999 Magyar Hírlap CD09).

a. ’nagyon különös, furcsa, meglepő, csodálkozásra késztető 〈dolog〉’ ❖ Tsuda dolog valójában, hogy az ember magát, ’s dolgait egy Prókátorra, egéſzségét, és életét egy orvosra reá meri bízni, ’s azomban Istenben nintsen bizodalma (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252011, 226) | Csuda gusztusa van az úrnak, holott annál becstelenebb munkája sincs Volternek, én egyszer olvastam, de soha többé nem, mert keresztyén lélek és emberséges humor utálja! (1790 Héczei Dániel 7139001, 217) | tsudálkoznám Chirurgus Uram tsoda kérdésin (1804 Szentgyörgyi József C2556, 210) | forrott bennem a méreg, a lakás ily csoda beosztása miatt, alig bírtam magamba fojtani rosszalásomat (1900 Váli Mari 8506004, 284) | A gégész szerint csoda egy torkom van. Ha egy kis füstöt érez, a nyálkahártyám máris sötétlila lesz (1997 Magyar Hírlap CD09).

b. ’meglepően, hihetetlenül, ill. bámulatot keltően nagyfokú, nagymértékű 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ tsuda ſzorgalmatoſsággal (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède 7031008, 3) | [a ginszenggyökér] szakadatlan használása pedig sok betegségnek eleit veszi, és minden életerőt csudahathatóssággal erősit (1847 Hetilap CD61) | Hát nem mondom, csudára takaros volt nem egy ezek közül a falusi cefrék közül (1933 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Csudára tetszik maga nekem (1951 Örkény István 9500001, 161) | egy alkalommal csudául melléje szegődött a szerencse (1973 Balla László 1010011, 106).

III. partikula 0

’elképesztő, bámulatos’ ❖ Tetſzék néki nagyon e’ tsuda vén ſzatyor (1777 Baróti Szabó Dávid 7021018, 267) | Tsuda hamar otthon találtuk magunkat (1796 Péteri Takáts József C3496, 68) | este egy barátjához ment, hol válogatott társaságot talált […]. Ez csoda jó hatást gyakorolt hangulatára (1861 Arany János ford.–Gogol C6504, 75) | szalad a cukrász hozzám, hivatlanul, csuda nagy tortával (1945 Háy Gyula 9232001, 44) | Elbocsátották mint brókert. „Nem csoda, mert csuda rossz bróker voltam” (1999 Magyar Hírlap CD09).

Ö: isten~, istencsodája, ki~, mi~, világ~, világcsodája.

ÖU: autó~, ember~, gép~, hang~, kő~, márvány~, növény~, ruha~.

ÖE: ~állat, ~autó, ~búza, ~csatár, ~csecsemő, ~ember, ~erdő, ~eset, ~fajzat, ~fi, ~forrás, ~futó, ~gép, ~gyógyszer, ~hal, ~hang, ~hit, ~ital, ~jel, ~jelenés, ~kapus, ~kard, ~kép, ~kút, ~lámpa, ~ló, ~madár, ~mű, ~növény, ~orvos, ~palota, ~paripa, ~recept, ~só, ~szörny, ~szülemény, ~szülött, ~talizmán, ~teljes, ~történet, ~tükör, ~tünemény, ~váró, ~város, ~vessző, ~világ, ~virág, ~víz.

Vö. CzF. csoda [1] , csoda [2] , csodagyérségű, csodakicsi · csodakicsin, csodakicsiség, csodanagy, csodanagyság, csodanagyságu, csodaritkaságu, csodaszépségű, csodatehetség, csodatehetségű, csuda¹ · csudál; ÉrtSz.; SzólKm. csoda · csuda; TESz.; ÉKsz.; SzT. csoda · csuda; ÚMTsz.

csoda főnév, melléknév és partikula
csuda I. 6A II. 16A III. 0 (/nyj v. kissé biz)
I. főnév 6A
1. (Vall is)
rendkívüli, az emberi tapasztalat alapján megmagyarázhatatlan, ill. 〈a vallásos felfogásban:〉 isteni megnyilatkozás által előidézett jelenség v. esemény
a csudákat nem érem eszemmel
(1772 Barcsay Ábrahám)
Mért nem tesz az isten most csodát? Változtatná borrá a Tiszát, Hadd lehetnék én meg a Duna: Hogy a Tisza belém omlana!
(1844 Petőfi Sándor)
elvesztették már minden hitüket és érzik, hogy csak csoda segíthet rajtuk
(1936 Schöpflin Aladár)
a csodák csodája, Istennek emberrélevése
(1944 Schütz Antal)
A csoda az irgalmas Isten szeretetének jele, aki megváltoztatja a segítségre szoruló ember helyzetét
(1995 Jubileumi kommentár)
Megállapodhatnánk, hogy egy eseményt „különösnek” nevezünk, ha a valószínűsége kb.körülbelül 1/1000 = 10−3, […] és „lehetetlennek, csodával határosnak”, ha a valószínűsége 10−7
(1998 Természet Világa)
1a.
〈kül. mesékben v. a népi hiedelemvilágban:〉 rendkívüli, a valóságban lehetetlen jelenség v. esemény
Szörnyitve csodáit a babonás hitnek, Rettentik a népet
(1879 Arany János)
mikor a tél beálltával a meleg szobában a rokkához ül a fehérnép, – átveszi a kalandos regék múzsája csodákkal népes birodalmát. Megerednek a szellemekről, rémekről és kisértetekről […] szóló borzalmas történetek
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Krúdy Szindbádja nem a viharos tengeren hányódik, s nem a csodák borzalmas tartományai felé evez
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2. (rendsz. birtokszóként)
rendkívüliségével, ritkaságával ámulatba ejtő, csodálatra méltó teremtmény, természeti képződmény v. emberi alkotás
Meg-hólt Delfén, a’ ki terméſzet tſudája Vala ſzépségével, és keſerves jaja
(1772 Bessenyei György¹)
[Artemisia] a világ hetedik csodáját, a mausoleumot emelteté meghalt férje emlékére
(1874–1876 Jókai Mór)
óriási emberbolyban Az ipar több csudát terem
(1877 Vajda János)
Az égbolt csodái már nagyon korán megragadták Poe érdeklődését, a csillagok világa régtől fogva izgatta képzeletét
(1909 Elek Artúr)
Állt a sok kis tanyasi gyerek [a múzeumban], és tátott szájjal bámulta a rengeteg csodát
(1997 Magyar Hírlap)
2a. (rég)
idomtalan(, torz) ember v. állat, ill. képzeletbeli lény
Plútót, ’s tengerinknek oſtoba tſudájit Lásd-meg; mind ismerik k Vénus’ hámjait
(1772 Bessenyei György¹)
Sphinxnek hítták azt a’ Tsudát, vagy Tündér állatot Thébéhez közel, melly, ábrázatjára, ſzavára ’s mejjére nézve, Aſzſzony; egyéb réſzeibenn pedig Oroſzlán vólt
(1799 Magyar Hírmondó)
hívja Lehelt a’ barlang felé, honnan meszszire halszott a’ csudák’ mord orditása
(1826 Debreczeni Márton)
Háromszéken egy oláh pakulárnak a felesége szült, és a gyermekének kettős feje lett, minden fején három orra, a kezein tizenhat ujja, s fogai és szakálla nőve? Az asszony szörnyethalt ijedtében, s a csoda sem élt meg szerencsére
(1853 Jókai Mór)
3.
olyan meglepő, szinte hihetetlen jelenség, esemény, tény, amely ámulatba ejt, (elismerő) csodálkozásra késztet
ha a’ bé-óltó orvos nem vigyáz, nem tſuda, ha múnkájának ki-menetele ſzerentſétlen
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Ki … csodákat várt az akadémiától, várakozását nem láthatta eddig beteljesedni
(1834 Kritikai Lapok)
Rászületett a poézisre, ami Magyarországon nem olyan nagy csoda
(1881 Mikszáth Kálmán)
A vendégek egyenként mentek ki, ki az udvarba, s csodákat meséltek, hogy kint milyen ítéletidő van
(1913 Babits Mihály)
Csoda-e, hogy Magyarországon épp a legjobb drámai művek egy kissé torzóként hatnak?
(1983 Hubay Miklós²)
3a. (-ra raggal, hsz-szerűen) (kissé rég)
〈annak kif-ére, hogy vminek a megtörténte, ténye nagyon meglepő, váratlan〉
Ez a’ Török valláſu Bieka a’ többi felett leg-mértékleteſebb, tsudára nem kávézik, nem dohányozik, és ſemmi erſs italt nem iſzik
(1794 Parnasszusi időtöltés)
A kocsmáros ereklyéi közül ugyan, csodára, egy sem hiányzott, hanem Hátszegi ládikája a négyezer arannyal el volt tűnve
(1860 Jókai Mór)
Sohase láttam még, hogy ember, vagy asszony Egymáshoz, csudára, úgy hasonlíthasson, Mint ez itt formádzik Odysszeüsz fiára
(1907–1915 Baksay Sándor ford.Homérosz)
És csodára, nem történt semmi baja
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
csodák csodájára (hsz-i értékben)
ua.
S így lőn, hogy csodák csodájára, ezentúl az azelőtt örökké bakafántoskodó csapatparancsnokok, ha Kállay valami rendeletet adott ki, soha egy mukkot sem ejtettek ki, hanem végighallgatva parancsát, szó nélkül szalutáltak és megfordultak
(1880 Mikszáth Kálmán)
az egyik gödörben csudák-csudájára épségben maradt kemence
(1912 Malonyay Dezső)
És csodák csodájára, ez a fájós lábú állat, amely csak feküdt naphosszat egy szőnyegen, néhány lépést tett
(1983 Polgár András)
3b.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
csodák csodája
(msz-i értékben)
〈vmely rendkívül meglepő, váratlan esemény, fordulat bevezetésére〉
De alig ér hozzá – óh tsudák’ tsudája; – Rémít szókat ád a’ Pulpitus’ szája
(1789 Kovács Ferenc¹ ford.Boileau)
De csodák csodája! mit látott, mit látott! Látta Iluskává válni a virágot
(1844 Petőfi Sándor)
S csudák-csudája, a hogy a legelső zsebbe belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajczár
(1909 Móricz Zsigmond)
Csodák csodája: a beteg, aki egy életen keresztül némaságra lett volna ítélve, agyi hullámainak segítségével elkezdte mozgatni a kurzort a gép képernyőjén
(1999 Byte Magazin)
csodát lát
(felsz módú, rendsz. 2. sz-ű igével)
ua.
Fordul a tolvaj a leánynak, megfogja, – hát láss csudát! – nem leány az, hanem csutak!
(1885 Benedek Elek)
megvilágosodék a sötét éjszaka s hát – lássatok csodát! – aranyos hintó szállt alá
(1904 Benedek Elek)
Eltelt három hónap, és lássanak csodát: az elszántan harcoló felek között a napokban megegyezés született
(1995 Magyar Hírlap)
3c. (hiányos fokhatározói mellékmondatban hangsúlyosan)
〈a fokhatározói körülmény kifejtése helyett, érzelmi telítettséggel〉
Hej, úgy bele ugratta őt a tánczba, hogy kész csoda
(1867 Rákosi Jenő ford.Shakespeare)
ugy esznek, ugy isznak, hogy csuda
(1890 Tolnai Lajos)
A nagyanyjával lakik egy kapubolt felett, egy olyan pici szobában, hogy csoda
(1920 Móricz Zsigmond)
itt jövőre akkora prémium lesz, hogy csoda
(1979 Esterházy Péter)
4.
csodál(koz)ás, ámulás, ill. csodálat, bámulat
A’ természet egy-ſzer kebelébe hevlt, ’S tſudájára Bétſnek, egy kedves Delfént ſzlt
(1772 Bessenyei György¹)
tsudára mélto szépségtek látása után bátorkodgyamé középszerüröl szollani
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Csudánkat olly tett vonnya többnyire Magára, mellyet elkövetni nem merünk
(1820 k. Kisfaludy Sándor)
Föl Peterdi ’s bájos unokája Látogatni mentenek Budát; Minden lépten nő az agg’ csodája; Mert sok újat meglepetve lát
(1833 Vörösmarty Mihály)
egy város keletkezett az elébb puszta tengerparton – világ csodájára
(1886 Jókai Mór)
Egész Buda kiszaladt a csodájukra, mikor ma déltájban bevonultak fölpántlikázott szekéren
(1901 Mikszáth Kálmán)
Bábolnán évszázados hagyománya van a lótenyésztésnek, az itteni arab ménesnek csodájára jártak
(1998 Tények könyve)
5. (szépítő)
〈Enyhén indulatos beszédben, elhomályosult jelentéstartalommal.〉
5a.
〈csodálkozás, bosszúság, türelmetlenség kif-ére〉
mi a csuda lelte ezt az itteni cselédséget?
(1858 Jókai Mór)
valami bolond hangulat csapott ki a szívekből, mindenki rikoltozott s mindenki táncolt, mint a csuda
(1926 Móricz Zsigmond)
Hé, Borcsa, hol a csudába vagy, Borcsa?
(1936 Kosztolányi Dezső ford.Carroll)
A csoda tudja, hogy mi jár időnként a maga fejében
(1974 Munkácsi Miklós)
hagyják a csudába az egészet
(1995 Magyar Hírlap)
Körömi úr elmondta: nem kerül semmibe. A csudát nem! A vállalkozó megfizeti, utána pedig majd mi fizetjük ezt meg a piacon
(2000 Országgyűlési Napló)
5b.
〈szitkozódásban〉
Mikor az erdélyi pór azt mondja: hogy a „csoda” verje meg! nem valami régi isten vagy ördög nevét emliti-e fel ebben?
(1854 Jókai Mór)
A csuda rázzon meg, hát már te is titkolódzol?
(1901 Gárdonyi Géza)
szólaljon meg végre, a csoda vigye el
(1948 Tamási Áron)
csuda vigye, mégiscsak előbbre léptünk!
(1998 Magyar Hírlap)
5c. (-ba raggal msz-szerűen)
〈enyhe szitkozódásként〉
Jancsó: Van még tegnapról pörc, vettem vajat… Bálintné (tréfásan legyint): Szombat este is azt a pörcöt… a csudába
(1921 Merész Károly)
– A csodába is, elvtárs – mondtam neki –, hát akkor mégiscsak van valami javulás maguknál? Hát mit beszél, hogy nincs?
(1956 Sarkadi Imre)
A csodába, ragadtatta el nagy hirtelen magát [a tanítónő], hát tényleg, miért ne taníthatnám azt a nyavalyás dupla vét úgy, ahogy gondolom
(1999 Magyar Hírlap)
II. melléknév 16A
csodálatra méltó, lenyűgöző, bámulatos 〈személy v. jelenség, dolog〉
Oh kín! óh fájdalom! óh tsuda szeretet!
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
Nem sokaság, hanem Lélek ’s szabad nép tesz csuda dolgokat
(1807 Berzsenyi Dániel)
csatákban ’s harczokon Nem lettél volna ám Napoleon. De mint költő, lészsz Májor legalább. Természetes: soknál nagyobb ’s csudább
(1847 Petőfi napjai)
Óh, hattyúraj, érctollú, égi nép, Ki oly csudán szállsz
(1928 Berde Mária)
Ja és a negyedik [lány], hát az egy csuda pofa
(1999 Magyar Hírlap)
a.
nagyon különös, furcsa, meglepő, csodálkozásra késztető 〈dolog〉
Tsuda dolog valójában, hogy az ember magát, ’s dolgait egy Prókátorra, egéſzségét, és életét egy orvosra reá meri bízni, ’s azomban Istenben nintsen bizodalma
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
Csuda gusztusa van az úrnak, holott annál becstelenebb munkája sincs Volternek, én egyszer olvastam, de soha többé nem, mert keresztyén lélek és emberséges humor utálja!
(1790 Héczei Dániel)
tsudálkoznám Chirurgus Uram tsoda kérdésin
(1804 Szentgyörgyi József)
forrott bennem a méreg, a lakás ily csoda beosztása miatt, alig bírtam magamba fojtani rosszalásomat
(1900 Váli Mari)
A gégész szerint csoda egy torkom van. Ha egy kis füstöt érez, a nyálkahártyám máris sötétlila lesz
(1997 Magyar Hírlap)
b.
meglepően, hihetetlenül, ill. bámulatot keltően nagyfokú, nagymértékű 〈tulajdonság, megnyilvánulás stb.〉
tsuda ſzorgalmatoſsággal
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
[a ginszenggyökér] szakadatlan használása pedig sok betegségnek eleit veszi, és minden életerőt csudahathatóssággal erősit
(1847 Hetilap)
Hát nem mondom, csudára takaros volt nem egy ezek közül a falusi cefrék közül
(1933 Tersánszky Józsi Jenő)
Csudára tetszik maga nekem
(1951 Örkény István)
egy alkalommal csudául melléje szegődött a szerencse
(1973 Balla László)
III. partikula 0
elképesztő, bámulatos
Tetſzék néki nagyon e’ tsuda vén ſzatyor
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Tsuda hamar otthon találtuk magunkat
(1796 Péteri Takáts József)
este egy barátjához ment, hol válogatott társaságot talált […]. Ez csoda jó hatást gyakorolt hangulatára
(1861 Arany János ford.Gogol)
szalad a cukrász hozzám, hivatlanul, csuda nagy tortával
(1945 Háy Gyula)
Elbocsátották mint brókert. „Nem csoda, mert csuda rossz bróker voltam”
(1999 Magyar Hírlap)
ÖU: autócsoda, embercsoda, gépcsoda, hangcsoda, kőcsoda, márványcsoda, növénycsoda, ruhacsoda
ÖE: csodaállat, csodaautó, csodabúza, csodacsatár, csodacsecsemő, csodaember, csodaerdő, csodaeset, csodafajzat, csodafi, csodaforrás, csodafutó, csodagép, csodagyógyszer, csodahal, csodahang, csodahit, csodaital, csodajel, csodajelenés, csodakapus, csodakard, csodakép, csodakút, csodalámpa, csodaló, csodamadár, csodamű, csodanövény, csodaorvos, csodapalota, csodaparipa, csodarecept, csodasó, csodaszörny, csodaszülemény, csodaszülött, csodatalizmán, csodateljes, csodatörténet, csodatükör, csodatünemény, csodaváró, csodaváros, csodavessző, csodavilág, csodavirág, csodavíz
Vö. CzF. csoda [1] , csoda [2] , csodagyérségű, csodakicsi · csodakicsin, csodakicsiség, csodanagy, csodanagyság, csodanagyságu, csodaritkaságu, csodaszépségű, csodatehetség, csodatehetségű, csuda¹ · csudál; ÉrtSz.; SzólKm. csoda · csuda; TESz.; ÉKsz.; SzT. csoda · csuda; ÚMTsz.

Beállítások