csók fn és msz 

I. fn 3A1

1. ’〈kül. szeretet, gyöngédség v. tisztelet kif-ére, gyakr. társadalmi szokásként v. köszönéskor:〉 vkinek, vminek (felpattanó) ajakkal történő érintése’ ❖ Igazán Magnes k a’ te tekinteted, Tsókra termett képed (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 163) | Hátszegi fölsegíté neje vállára az útiköpenyt, s egy hideg csókot nyomott homlokára (1860 Jókai Mór CD18) | csókjaimmal halmozám Sándorom kis gyermekének ruhácskáit (1887 Vachott Sándorné 8500003, 277) | a pap a keresztet a hiveknek csókra nyujtja, mondván mindenkinek, hogy Krisztus feltámadt, mire azok felelik: Valóban feltámadt (1894 PallasLex. CD02) | A gyerek komoly kedvességgel … csókra csucsoritotta a száját és az Emel úr arcához érintette (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 142) | a retkes feketeeres kezére csókot kellett nyomni (1941 Móricz Zsigmond 9462012, 16) | Pinokkió mókus módra kúszott föl a mester bozontos szakállán, és cuppanós csókot nyomott az orra hegyére (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 40) | Izráelben általános szokás volt, hogy meghitt barátok csókkal üdvözölték egymást: a szeretetnek ezt a jelét aljasítja le árulásának eszközévé Júdás (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

1a. ’〈(szerelmi viszonyban) érzéki vonzalom kif-ére:〉 két személy ajkának (és nyelvének) egymáshoz érintése, (hosszas) összetapasztása, ill. csókolózás mint cselekedet’ ❖ Kelj fel, szép Auróra, piros nyoszoládból, Vén Titányod elég csókot szitt már szádból (1781–1782 Ányos Pál CD01) | szerelmes csókjaimtól Ég ’s piroslik ajakad (1823 Vörösmarty Mihály 8524119, 240) | Eszébe jutottak leánykori, menyasszonyi napjai, az első találkozás, az első táncz, az első kézszoritás, az első csók (1867 Gyulai Pál 8173001, 28) | S ajk ajkhoz nyomúl, Lehök csókba fúl (1874 Szász Károly² ford.–Goethe C3842, 197) | Zsófiának igen csókra termett ajka volt, mégpedig hosszú, nagy csókokra való ajka, amely úgy ölelte magába a rátapadó férfiajkat, mint egy dunyhás ágy a lefekvőt (1922 Krúdy Gyula CD54) | Átöleltem, és csók közben beszédültünk a kapuboltozat alá (1963 Rubin Szilárd 9578001, 51) | testük összefonódik, ajkuk csókban találkozik (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈búcsúzás kif-ére jelképes továbbítását jelző mozdulattal együtt a távolodó személynek szóló gesztusként:〉 ajkakkal a saját tenyér megérintése’ ❖ el-megyünk örömmel ki ki maga útjára, ’s tsókokat hányunk a’ partról Füred’ túlsó partjára (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2114, 118) | egyik ajtón eltávozott, ott még egyszer megállt, csókot vetett felém (1858 Jókai Mór C2249, 130) | A báró visszafordul, csókot int a lányok felé (1885 Thewrewk István C4135, 125) | a hercegi párt gyakran látni együtt nyilvános helyeken, gyermekeikkel vagy kettesben, virágos jókedvben, egymásnak csókokat dobálva (1994 Magyar Hírlap CD09).

1c. ’〈levélbeli elköszönésben, búcsúzásban, gyakr. udvariassági formulaként〉’ ❖ tsókollak a leg édessebb tsókkal. László (1789 Kazinczy László C2554, 274) | Isten áldása mindnyájokra, s fiúi s testvéri csókjaim (1837 Kossuth Lajos CD32) | előtűnik a levél érdemleges magva: „Ekkor meg ekkor otthon leszek: várlak. Ezer csókot.” (1894 Jókai Mór CD18) | Csókolom, drága Natasa. Olyan türelmetlen vagyok már, hogy viszontlássam végre. Szóval 9-én. Addig is csók, a maga Thallódyjától (1929 Tersánszky Józsi Jenő 9706003, 147) | sok a munkám, készülök a regensburgi kiállításra. Sok-sok csókkal és üdvözlettel, Juli (1981 Vankóné Dudás Juli 1111004, 271).

1d. csókja van (szleng) ’befolyásos személy támogatását élvezi vki’ ❖ csókja van [=] protekciója van (1998 Kövecses Zoltán C6262, 58).

2. (irod, szépítő) ’〈a szexuális együttlét, a szeretkezés jelképeként〉’ ❖ S megfogant az ördög csókja, Anya lett s szűlt a boszorkány, Szűlt oly förtelmet, minő csak Akkoron születhetik, ha Föld s pokol ölelkezék (1847 Petőfi Sándor CD01) | Nemcsak a vásárolt csóktól undorodtam; úgy éreztem, hogy abban a szerelemben, … a mely csupán két vágy találkozása, van valami szentségtörés (1906 Ambrus Zoltán C0592, 250) | csókból, bűnből születik az ember (1924 Zsolt Béla 9807006, 22).

3. (birtokszóként) (irod)(a nap) fény(e), meleg(e)’ ❖ A nap csókjától rózsás föld (1844 Petőfi Sándor C3506, 175) | Száll a napnak forró csókja Mostan is e tájra (1881 Hegedűs István C2048, 128) | Még csak a baraczkfák virágzanak, s cseresznyék, akik hisznek a nap csókjának s kinyitják a kelyhüket (1900 Mikszáth Kálmán C3142, 81) | az őszi nap csókjával arcomon Megindulok (1928 Juhász Gyula¹ 9284672, 59).

4. (rég, biz) ’vkire mért ütés, csapás’ ❖ Én is homlokára edgyecskét legygyenték, Meg döglött, a’ Csókok nagyon meg gyengíték (1790 Gvadányi József C1924, 183) | Ki-lottsant veleje, ollyan tsókot kapott (1793 Gvadányi József C1940, 328) | az életök nem volt más, mint csókra csók … – Az ám: kutyakorbács, nyujtófa, mogyorópálcza, nadrágszij, fejhez vágott fazék (1885 Erdélyi Gyula C1623, 18).

5. (Konyha) ’tojásfehérjével készített kerek, kissé csúcsos édes sütemény’ ❖ magamnak egynéhány tzukros tsókokat vettem (1803 Gaal György C1779, 19) | Pezsgőt is kérünk Helén. […] És egy kis mandulás csókot (1957 Németh László² ford.–Ibsen 9485061, 58) | egy sült habos diós sütemény merül föl emlékezetemben […]; aztán a sokféle „csók”, ezek közül különösen a mogyoróval készített változat vált emlékezetessé (1980 Magyar Konyha 2206013, 7) | diós csók (1997 Új Könyvek CD29).

II. msz 0 (biz)

’〈köszönésként, kül. búcsúzáskor〉’ ❖ [Saci érkezéskor] Bódoghoz lép, megpuszilja a homlokát. Csók, apuka! (1970 Szakonyi Károly 9635004, 231) | Csók, anyu (1988 Tények könyve CD37) | jobbnak látom, ha itthonról is eltűnök. Ideje, hogy a magam lábára álljak. Majd írok. Csók, László (1989 Bólya Péter 1023008, 114) | Csók, macsók! (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: béke~, búcsú~, hab~, huszár~, júdás~, kéz~, mézes~, néger~.

ÖU: hála~, homlok~, mátka~.

ÖE: ~ár, ~eső, ~özön, ~tolvaj, ~vágy, ~váltás, ~vetés, ~zápor.

Sz: csókdoz, csókocska, csóktalan, csókú.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csók¹

csók főnév és mondatszó
I. főnév 3A1
1.
〈kül. szeretet, gyöngédség v. tisztelet kif-ére, gyakr. társadalmi szokásként v. köszönéskor:〉 vkinek, vminek (felpattanó) ajakkal történő érintése
Igazán Magnes k a’ te tekinteted, Tsókra termett képed
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Hátszegi fölsegíté neje vállára az útiköpenyt, s egy hideg csókot nyomott homlokára
(1860 Jókai Mór)
csókjaimmal halmozám Sándorom kis gyermekének ruhácskáit
(1887 Vachott Sándorné)
a pap a keresztet a hiveknek csókra nyujtja, mondván mindenkinek, hogy Krisztus feltámadt, mire azok felelik: Valóban feltámadt
(1894 PallasLex.)
A gyerek komoly kedvességgel … csókra csucsoritotta a száját és az Emel úr arcához érintette
(1922 e. Gárdonyi Géza)
a retkes feketeeres kezére csókot kellett nyomni
(1941 Móricz Zsigmond)
Pinokkió mókus módra kúszott föl a mester bozontos szakállán, és cuppanós csókot nyomott az orra hegyére
(1967 Rónay György ford.Collodi)
Izráelben általános szokás volt, hogy meghitt barátok csókkal üdvözölték egymást: a szeretetnek ezt a jelét aljasítja le árulásának eszközévé Júdás
(1995 Jubileumi kommentár)
1a.
(szerelmi viszonyban) érzéki vonzalom kif-ére:〉 két személy ajkának (és nyelvének) egymáshoz érintése, (hosszas) összetapasztása, ill. csókolózás mint cselekedet
Kelj fel, szép Auróra, piros nyoszoládból, Vén Titányod elég csókot szitt már szádból
(1781–1782 Ányos Pál)
szerelmes csókjaimtól Ég ’s piroslik ajakad
(1823 Vörösmarty Mihály)
Eszébe jutottak leánykori, menyasszonyi napjai, az első találkozás, az első táncz, az első kézszoritás, az első csók
(1867 Gyulai Pál)
S ajk ajkhoz nyomúl, Lehök csókba fúl
(1874 Szász Károly² ford.Goethe)
Zsófiának igen csókra termett ajka volt, mégpedig hosszú, nagy csókokra való ajka, amely úgy ölelte magába a rátapadó férfiajkat, mint egy dunyhás ágy a lefekvőt
(1922 Krúdy Gyula)
Átöleltem, és csók közben beszédültünk a kapuboltozat alá
(1963 Rubin Szilárd)
testük összefonódik, ajkuk csókban találkozik
(2000 Magyar Hírlap)
1b.
〈búcsúzás kif-ére jelképes továbbítását jelző mozdulattal együtt a távolodó személynek szóló gesztusként:〉 ajkakkal a saját tenyér megérintése
el-megyünk örömmel ki ki maga útjára, ’s tsókokat hányunk a’ partról Füred’ túlsó partjára
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
egyik ajtón eltávozott, ott még egyszer megállt, csókot vetett felém
(1858 Jókai Mór)
A báró visszafordul, csókot int a lányok felé
(1885 Thewrewk István)
a hercegi párt gyakran látni együtt nyilvános helyeken, gyermekeikkel vagy kettesben, virágos jókedvben, egymásnak csókokat dobálva
(1994 Magyar Hírlap)
1c.
〈levélbeli elköszönésben, búcsúzásban, gyakr. udvariassági formulaként〉
tsókollak a leg édessebb tsókkal. László
(1789 Kazinczy László)
Isten áldása mindnyájokra, s fiúi s testvéri csókjaim
(1837 Kossuth Lajos)
előtűnik a levél érdemleges magva: „Ekkor meg ekkor otthon leszek: várlak. Ezer csókot.”
(1894 Jókai Mór)
Csókolom, drága Natasa. Olyan türelmetlen vagyok már, hogy viszontlássam végre. Szóval 9-én. Addig is csók, a maga Thallódyjától
(1929 Tersánszky Józsi Jenő)
sok a munkám, készülök a regensburgi kiállításra. Sok-sok csókkal és üdvözlettel, Juli
(1981 Vankóné Dudás Juli)
1d. csókja van (szleng)
befolyásos személy támogatását élvezi vki
csókja van [=] protekciója van
(1998 Kövecses Zoltán)
2. (irod, szépítő)
〈a szexuális együttlét, a szeretkezés jelképeként〉
S megfogant az ördög csókja, Anya lett s szűlt a boszorkány, Szűlt oly förtelmet, minő csak Akkoron születhetik, ha Föld s pokol ölelkezék
(1847 Petőfi Sándor)
Nemcsak a vásárolt csóktól undorodtam; úgy éreztem, hogy abban a szerelemben, … a mely csupán két vágy találkozása, van valami szentségtörés
(1906 Ambrus Zoltán)
csókból, bűnből születik az ember
(1924 Zsolt Béla)
3. (birtokszóként) (irod)
(a nap) fény(e), meleg(e)
A nap csókjától rózsás föld
(1844 Petőfi Sándor)
Száll a napnak forró csókja Mostan is e tájra
(1881 Hegedűs István)
Még csak a baraczkfák virágzanak, s cseresznyék, akik hisznek a nap csókjának s kinyitják a kelyhüket
(1900 Mikszáth Kálmán)
az őszi nap csókjával arcomon Megindulok
(1928 Juhász Gyula¹)
4. (rég, biz)
vkire mért ütés, csapás
Én is homlokára edgyecskét legygyenték, Meg döglött, a’ Csókok nagyon meg gyengíték
(1790 Gvadányi József)
Ki-lottsant veleje, ollyan tsókot kapott
(1793 Gvadányi József)
az életök nem volt más, mint csókra csók … – Az ám: kutyakorbács, nyujtófa, mogyorópálcza, nadrágszij, fejhez vágott fazék
(1885 Erdélyi Gyula)
5. (Konyha)
tojásfehérjével készített kerek, kissé csúcsos édes sütemény
magamnak egynéhány tzukros tsókokat vettem
(1803 Gaal György)
Pezsgőt is kérünk Helén. […] És egy kis mandulás csókot
(1957 Németh László² ford.Ibsen)
egy sült habos diós sütemény merül föl emlékezetemben […]; aztán a sokféle „csók”, ezek közül különösen a mogyoróval készített változat vált emlékezetessé
(1980 Magyar Konyha)
diós csók
(1997 Új Könyvek)
II. mondatszó 0 (biz)
〈köszönésként, kül. búcsúzáskor〉
[Saci érkezéskor] Bódoghoz lép, megpuszilja a homlokát. Csók, apuka!
(1970 Szakonyi Károly)
Csók, anyu
(1988 Tények könyve)
jobbnak látom, ha itthonról is eltűnök. Ideje, hogy a magam lábára álljak. Majd írok. Csók, László
(1989 Bólya Péter)
Csók, macsók!
(2000 Magyar Hírlap)
ÖU: hálacsók, homlokcsók, mátkacsók
ÖE: csókár, csókeső, csóközön, csóktolvaj, csókvágy, csókváltás, csókvetés, csókzápor
Sz: csókdoz, csókocska, csóktalan, csókú
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csók¹

Beállítások