csög¹ fn 3C (/nyj)

’növény szárán, ágán, es. gyökerén levő megvastagodás, bütyök, ill. fa, deszka stb. sima felületén levő görcs, csomó’ ❖ midn gyalúlna egy deszkát, látja, hogy egy tsögön vagy götsön valami emberi ábrázat forma vólna (1781 Magyar Hírmondó C0269, 784) | [a nádnak] a szárát darabokra vagdalván, de ugy, hogy minden darabba essék egy tsög (göts), bészurják a fldbe (1787 Andrád Sámuel C0618, 8) | [a rét] fagyökerek kiálló csögeivel szaggatá össze […] pázsitjának zöld bársonyát (1855 Kemény Zsigmond C2606, 153) | Bütyök csög […] például a buza szalmáján (1893 PallasLex. CD02) | Láccott a fán valami csög, [a királyfi] asz hitte, hogy az ippen a madárszek (1940–1942 Kalotaszegi népmesék C5400, 184).

a. ’ember v. állat testé(be)n levő kidudorodás v. csomó(s megvastagodás)’ ❖ tsöd [=] boka, tsög (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 82) | [a tengericsillagból] kövülten leginkább csak mészizületek vagy csögök maradnak meg, tehát a faji jellegeket csakis ezeknek alakja és külső részökön lévő sajátos gödröcskék minősége határozza meg (1871 Földtani Intézet évkönyve C0276, 418) | csög, csögös: bog, bogos. A rosz lónak is mondják, ha el van bogosodva a lába (1881 Fejér József C5948, 330) | Az első gyermek köldökzsinórján megnézik, hogy [hány] csög van rajta, annyi gyermeke lesz még az asszonynak (1960 Néprajzi Közlemények C6303, 225).

ÖE: ~-bog.

Sz: csögös.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csög-bog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csög¹

csög¹ főnév 3C (/nyj)
növény szárán, ágán, es. gyökerén levő megvastagodás, bütyök, ill. fa, deszka stb. sima felületén levő görcs, csomó
midn gyalúlna egy deszkát, látja, hogy egy tsögön vagy götsön valami emberi ábrázat forma vólna
(1781 Magyar Hírmondó)
[a nádnak] a szárát darabokra vagdalván, de ugy, hogy minden darabba essék egy tsög (göts), bészurják a fldbe
(1787 Andrád Sámuel)
[a rét] fagyökerek kiálló csögeivel szaggatá össze […] pázsitjának zöld bársonyát
(1855 Kemény Zsigmond)
Bütyök csög […] például a buza szalmáján
(1893 PallasLex.)
Láccott a fán valami csög, [a királyfi] asz hitte, hogy az ippen a madárszek
(1940–1942 Kalotaszegi népmesék)
a.
ember v. állat testé(be)n levő kidudorodás v. csomó(s megvastagodás)
tsöd [=] boka, tsög
(1784 Baróti Szabó Dávid)
[a tengericsillagból] kövülten leginkább csak mészizületek vagy csögök maradnak meg, tehát a faji jellegeket csakis ezeknek alakja és külső részökön lévő sajátos gödröcskék minősége határozza meg
(1871 Földtani Intézet évkönyve)
csög, csögös: bog, bogos. A rosz lónak is mondják, ha el van bogosodva a lába
(1881 Fejér József)
Az első gyermek köldökzsinórján megnézik, hogy [hány] csög van rajta, annyi gyermeke lesz még az asszonynak
(1960 Néprajzi Közlemények)
ÖE: csög-bog
Sz: csögös
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csög-bog; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csög¹

Beállítások