despót fn és mn 3A1 (rég)despot, deszpót

I. fn

1. (Tört) ’〈a középkorban a Balkán-félszigeten, kül. a szerbeknél:〉 uralkodó, fejedelem, ill. annak rangja’ ❖ Amurates Török Tsászár, kinek úgy is az uralkodáshoz soha kedve nem vólt, a’ Rátz Despótot meg-kerüli, hogy hozza békességre Hunyadit, s’ vissza adja országát (1778 Bessenyei György¹ C1094, 31) | Despot, nehány szerb fejedelem czíme (1836 Székács József C3908, 303) | a szerb deszpót özvegye magát uradalmaival és erősségeivel a nagyúrnak ajánlotta (1861 Szalay László 8419010, 178) | [az 1848. május 13-i karlócai szerb] gyülés kezdetén a patriarcha és despot választása került szóba (1941 Bánlaky József CD16).

2. (Pol v. Tört) ’önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló uralkodó’ ❖ a’ Nagy Szultán, határ nélkül való hatalommal uralkodik maga’ Bírodalmiban, mellyért is méltán lehet tet Despotnak mondani (1789 Gvadányi József C1925, 67) | A bölcs, tanult és tehetős hazafiakat céljának elérésére egy despot se választja ki eszközül (1801 Bessenyei György¹ ford.–Millot 7044050, 47) | [Anglia] nem lehet oly szeles mint korlát nélküli despót vagy felelősség nélküli miniszter (1857 Széchenyi István CD1501).

2a. (ritk) ’önkényuralmon, zsarnokságon alapuló politikai rendszer, ill. hatalomgyakorlás; despotizmus’ ❖ A pedig tsak igaz, hogy a Despót, a törvényes uralkodástul annyira különböz, mint a tömlötz a mulató palotátul (1794–1801 Bessenyei György¹ C1087, 217).

II. mn (Tört v. Pol)

’önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló 〈uralkodó, es. kormányzat〉’ ❖ Hol a’ Fejedelem kegyetlen, és Despot, Nintsen ott szeretet (1794 Gvadányi József C1942, 224) | az olvasni és irni tudó más almák után szeret ásitozni, mint a mily gyümölcsöket neki despót kormány szokott kitálalni (1857 Széchenyi István C3885, 565).

J: despota.

Sz: despóti.

Vö. TESz. despota

despót főnév és melléknév 3A1 (rég)
despot 3A1
deszpót 3A1
I. főnév
1. (Tört)
〈a középkorban a Balkán-félszigeten, kül. a szerbeknél:〉 uralkodó, fejedelem, ill. annak rangja
Amurates Török Tsászár, kinek úgy is az uralkodáshoz soha kedve nem vólt, a’ Rátz Despótot meg-kerüli, hogy hozza békességre Hunyadit, s’ vissza adja országát
(1778 Bessenyei György¹)
Despot, nehány szerb fejedelem czíme
(1836 Székács József)
a szerb deszpót özvegye magát uradalmaival és erősségeivel a nagyúrnak ajánlotta
(1861 Szalay László)
[az 1848. május 13-i karlócai szerb] gyülés kezdetén a patriarcha és despot választása került szóba
(1941 Bánlaky József)
2. (Pol v. Tört)
önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló uralkodó
a’ Nagy Szultán, határ nélkül való hatalommal uralkodik maga’ Bírodalmiban, mellyért is méltán lehet tet Despotnak mondani
(1789 Gvadányi József)
A bölcs, tanult és tehetős hazafiakat céljának elérésére egy despot se választja ki eszközül
(1801 Bessenyei György¹ ford.Millot)
[Anglia] nem lehet oly szeles mint korlát nélküli despót vagy felelősség nélküli miniszter
(1857 Széchenyi István)
2a. (ritk)
önkényuralmon, zsarnokságon alapuló politikai rendszer, ill. hatalomgyakorlás; despotizmus
A pedig tsak igaz, hogy a Despót, a törvényes uralkodástul annyira különböz, mint a tömlötz a mulató palotátul
(1794–1801 Bessenyei György¹)
II. melléknév (Tört v. Pol)
önkényuralmat megvalósító, zsarnoki hatalmat gyakorló 〈uralkodó, es. kormányzat〉
Hol a’ Fejedelem kegyetlen, és Despot, Nintsen ott szeretet
(1794 Gvadányi József)
az olvasni és irni tudó más almák után szeret ásitozni, mint a mily gyümölcsöket neki despót kormány szokott kitálalni
(1857 Széchenyi István)
J: despota
Sz: despóti
Vö. TESz. despota

Beállítások