dohot (6A) l. deget

deget fn 3B (rég)degett (nyj) , dekec (nyj) , dohot (nyj)

1. ’〈(ásványokból kinyert,) kátrányszerű, sűrű, olajos v. ragadós anyagok, ill. azokból készített kenőanyagok megnevezéseként〉’ ❖ Bitumen […], Deget. Zsidó-enyv (1780 Molnár János C3197, 83) | [a lepkék a káposztáskertben cserepekben kihelyezett] Dehetzre ſzálván, azonnal el veſznek (1790 Magyar Kurír C0316, 698) | Degenet (szekér-ken) Axungia (1809 Simai Kristóf C3747, Toldalék 20) | Kend körűl a gyümőlcsfát dekeczczel (kulimázzal) vagy e helyett madár-léppel; nem fognak a hangyák felmászni (1826 Fáy András¹ 8139012, 105) | A dohotgyár Terje helysége határában van, hol évenkint több ezer mázsa dohot készitetik. Használtatik szekérkenésre, hajók bevonására viz ellen, vas bemázolására rozsda ellen (1847 Hetilap CD61) | A junákok [= bogumil harcosok] az égő szurkon keresztül rohantak az ajtónak, felszedve az opánkáikon [= nyersbőrből varrt bocskoraikon] a lángoló degetet (1886 Jókai Mór CD18) | A bagaria sajátságos szaga a nyirfakátránytól (deget, Döggert) származik (1893 PallasLex. CD02) | degett (K) ’kocsikenőcs’ (1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C1504, 160) | Háromszékben degedtnek nevezték [a fatengelyek kenésére való masszát]. Degedtes csángók, vándor hétfalusi szekeresek hordták faluról falura (1977 NéprajziLex. CD47) | Különös szavak idézik föl a gyermekkor [ti. Tamási Áron gyermekkorának] egy-egy pillanatát. Maszatos képű, vándor szekeresek vonulnak végig a falun és azt kiabálják: – Degenyeget vegyenek! (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’sűrű, ragadós sár, dagonya’ ❖ érzé, mint sülyed alá […] a posványos degetbe (1865 Jókai Mór C2264, 225) | Igazi ősi út volt, aminőnek Czobor vezér látta párját: jó, szívós agyag, ami, ha tartós esőben jól átázik, tengelyig elmarasztalja a kereket. Hajdúnak, kocsisnak folyton le kellett szállni az ülésből, s bicskával lefaragni a kerék küllőiről az odatapadt degetet (1903 Jókai Mór CD18).

ÖE: ~bánya.

Sz: degetes.

Vö. CzF. degenet, degenyeg, ~, dekecz, dohat, dohot, dögenyeg; TESz.; SzT.; ÚMTsz. degeny, degenyeg, degenyet, ~

dohot lásd deget
deget főnév 3B (rég)
degett 3B (nyj)
dekec 3B (nyj)
dohot 6A (nyj)
1.
(ásványokból kinyert,) kátrányszerű, sűrű, olajos v. ragadós anyagok, ill. azokból készített kenőanyagok megnevezéseként〉
Bitumen […], Deget. Zsidó-enyv
(1780 Molnár János)
[a lepkék a káposztáskertben cserepekben kihelyezett] Dehetzre ſzálván, azonnal el veſznek
(1790 Magyar Kurír)
Degenet (szekér-ken) Axungia
(1809 Simai Kristóf)
Kend körűl a gyümőlcsfát dekeczczel (kulimázzal) vagy e helyett madár-léppel; nem fognak a hangyák felmászni
(1826 Fáy András¹)
A dohotgyár Terje helysége határában van, hol évenkint több ezer mázsa dohot készitetik. Használtatik szekérkenésre, hajók bevonására viz ellen, vas bemázolására rozsda ellen
(1847 Hetilap)
A junákok [= bogumil harcosok] az égő szurkon keresztül rohantak az ajtónak, felszedve az opánkáikon [= nyersbőrből varrt bocskoraikon] a lángoló degetet
(1886 Jókai Mór)
A bagaria sajátságos szaga a nyirfakátránytól (deget, Döggert) származik
(1893 PallasLex.)
degett (KKrizba) ’kocsikenőcs’
(1960 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
Háromszékben degedtnek nevezték [a fatengelyek kenésére való masszát]. Degedtes csángók, vándor hétfalusi szekeresek hordták faluról falura
(1977 NéprajziLex.)
Különös szavak idézik föl a gyermekkor [ti. Tamási Áron gyermekkorának] egy-egy pillanatát. Maszatos képű, vándor szekeresek vonulnak végig a falun és azt kiabálják: – Degenyeget vegyenek!
(1997 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
sűrű, ragadós sár, dagonya
érzé, mint sülyed alá […] a posványos degetbe
(1865 Jókai Mór)
Igazi ősi út volt, aminőnek Czobor vezér látta párját: jó, szívós agyag, ami, ha tartós esőben jól átázik, tengelyig elmarasztalja a kereket. Hajdúnak, kocsisnak folyton le kellett szállni az ülésből, s bicskával lefaragni a kerék küllőiről az odatapadt degetet
(1903 Jókai Mór)
ÖE: degetbánya
Sz: degetes
Vö. CzF. degenet, degenyeg, ~, dekecz, dohat, dohot, dögenyeg; TESz.; SzT.; ÚMTsz. degeny, degenyeg, degenyet, ~

Beállítások