dudorász (15a1) l. dudorászik

dudorászik ige 15a1dudorász (ritk)

1. tn ’(jókedvűen,) halk hangon, hosszan dúdol’ ❖ a’ Convent közepinn […] többet senkinek dudoráſzni ne legyen ſzabad (1794 Bécsi Magyar Merkurius C0343, 419) | Dudorászok énekeldegelek (1816 Gyarmathi Sámuel C1948, 97) | fütyürészett, dudorászott, hogy valahogy el ne nyomja az álom (1885 Benedek Elek C0931, 222) | Ejh, dudorássz csak, míg a szerelem hulló levélen hajadon pihen (1929 József Attila 9282036, 76) | A kiskölykök a szüleikkel együtt énekelnek, dudorásznak, verik a ritmust (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts ’〈dallamot, dalt, verset〉(jókedvűen,) halk hangon, hosszan dúdol, mondogat’ ❖ Dudorászva dalra dalt! (1840 Tompa Mihály CD01) | Cseng fülében a halk dal is, melyet [a felesége] dudorászott fogai közül (1882 Petelei István C3486, 89) | dudorászni kezdtem a zsoltárt (1966 Tamási Áron 9701014, 79) | Úgy szól, mint aki egy árnyas kerthelység asztalánál ülve maga elé mered és magának dudorászik egy szép verset (2000 Új Könyvek CD29).

2. tn (irod) ’〈természeti jelenség, kül. szél〉 egyenletesen, dallamosan zúgó, fütyülő hangot ad’ ❖ Csak az égő nádak dudorásztak, sustorogtak messziről (1899 Mikszáth Kálmán CD04) | Arra ébredtem, hogy a hóesés dudorász (1917 Krúdy Gyula CD54) | szél dudorász az utcacsatornán (1928 Kosztolányi Dezső CD01) | az északi szél kezd dudorászni a kéményben (1955 Antalffy Gyula 1004006, 7).

2a. ts (irod) ’〈természeti jelenség, kül. szél〉 ilyen módon zúg v. fütyül vmit’ ❖ finom és borús dalok misztikus nótázását először az érmindszenti szelek dudorászták érzékeny fülébe (1919 Papp Viktor CD10) | Talán a patak dudorászta mesém, Talán a vihar röpítette felém? (1945–1955 Keszthelyi Zoltán 9330005, 107).

3. tn (irod) ’〈rovar〉 zümmögő, ciripelő hangot ad’ ❖ Néhány vidám tücsök már dúdorász (1922 József Attila CD01) | egy dongó dudorászik valamely bezárt szobában (1925 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF. dudorász; ÉrtSz.; TESz. dúdol; ÉKsz.; ÚMTsz.

dudorász lásd dudorászik
dudorászik ige 15a1
dudorász 15a1 (ritk)
1. tárgyatlan
(jókedvűen,) halk hangon, hosszan dúdol
a’ Convent közepinn […] többet senkinek dudoráſzni ne legyen ſzabad
(1794 Bécsi Magyar Merkurius)
Dudorászok énekeldegelek
(1816 Gyarmathi Sámuel)
fütyürészett, dudorászott, hogy valahogy el ne nyomja az álom
(1885 Benedek Elek)
Ejh, dudorássz csak, míg a szerelem hulló levélen hajadon pihen
(1929 József Attila)
A kiskölykök a szüleikkel együtt énekelnek, dudorásznak, verik a ritmust
(1997 Magyar Hírlap)
1a. tárgyas
〈dallamot, dalt, verset〉 (jókedvűen,) halk hangon, hosszan dúdol, mondogat
Dudorászva dalra dalt!
(1840 Tompa Mihály)
Cseng fülében a halk dal is, melyet [a felesége] dudorászott fogai közül
(1882 Petelei István)
dudorászni kezdtem a zsoltárt
(1966 Tamási Áron)
Úgy szól, mint aki egy árnyas kerthelység asztalánál ülve maga elé mered és magának dudorászik egy szép verset
(2000 Új Könyvek)
2. tárgyatlan (irod)
〈természeti jelenség, kül. szél〉 egyenletesen, dallamosan zúgó, fütyülő hangot ad
Csak az égő nádak dudorásztak, sustorogtak messziről
(1899 Mikszáth Kálmán)
Arra ébredtem, hogy a hóesés dudorász
(1917 Krúdy Gyula)
szél dudorász az utcacsatornán
(1928 Kosztolányi Dezső)
az északi szél kezd dudorászni a kéményben
(1955 Antalffy Gyula)
2a. tárgyas (irod)
〈természeti jelenség, kül. szél〉 ilyen módon zúg v. fütyül vmit
finom és borús dalok misztikus nótázását először az érmindszenti szelek dudorászták érzékeny fülébe
(1919 Papp Viktor)
Talán a patak dudorászta mesém, Talán a vihar röpítette felém?
(1945–1955 Keszthelyi Zoltán)
3. tárgyatlan (irod)
〈rovar〉 zümmögő, ciripelő hangot ad
Néhány vidám tücsök már dúdorász
(1922 József Attila)
egy dongó dudorászik valamely bezárt szobában
(1925 Krúdy Gyula)
Vö. CzF. dudorász; ÉrtSz.; TESz. dúdol; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások