dülleszkedik tn ige 12b

1. (nyj v. irod) ’〈ember, es. állat〉(hanyag testtartással) támaszkodik, dől vhova, vmire v. vmihez’ ❖ a’ Frantzia Királyt […] pai’sra dlleſzkedve [mutatja a kép] (1790 Mindenes Gyűjtemény C0369, 74) | [Tiridátes:] Homályosodnak szemeim; elvész elllem a’ nap’ világa. (egy tkéhez dllyeszkedik) (1811 Döme Károly ford.–Metastasio C1452, 287) | Az ülésben a’ hintó’ bal szegletébe dőlleszkedve egy szép termetes iú ül vala, ’s a’ kék égbe eregeté nagy tajtjából a’ bodor füstöt (1845 Garay János C1815, 10) | ültében a maga könyökére düleszkedett (1853 Vas Gereben nagy naptára C4387, 50) | [a farkas] két első lábára düleszkedve lehevert (1900 A magyar anekdotakincs C4254, 2) | a mintapolcnak dülleszkedve figyel (1970 Határ Győző 9227001, 85).

1a. (ritk) ’így támaszkodva tétlenkedik vki vhol’ ❖ vatsorája után ablakjába dölleszkedett (1789 Zarwotzay János C4566, 50) | [a pincér] a szomszéd asztalnál dülleszkedett (1969 Rákosy Gergely 9552001, 183).

2. (ritk) ’〈ember, es. állat〉 büszkén feszít, pöffeszkedik (vhol)’ ❖ Apponyi szürke kabátban dülleszkedik padján (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | [a férfi] ellenállhatatlanul emlékeztette őt egy öntudattal dülleszkedő kakasra (1956 Molnár Géza 2005014, 61).

ÖU: oda~.

Vö. CzF. dőleszkėdik, dűleszkėdik, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.

dülleszkedik tárgyatlan ige 12b
1. (nyj v. irod)
〈ember, es. állat〉 (hanyag testtartással) támaszkodik, dől vhova, vmire v. vmihez
a’ Frantzia Királyt […] pai’sra dlleſzkedve [mutatja a kép]
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
[Tiridátes:] Homályosodnak szemeim; elvész elllem a’ nap’ világa. (egy tkéhez dllyeszkedik)
(1811 Döme Károly ford.Metastasio)
Az ülésben a’ hintó’ bal szegletébe dőlleszkedve egy szép termetes iú ül vala, ’s a’ kék égbe eregeté nagy tajtjából a’ bodor füstöt
(1845 Garay János)
ültében a maga könyökére düleszkedett
(1853 Vas Gereben nagy naptára)
[a farkas] két első lábára düleszkedve lehevert
(1900 A magyar anekdotakincs)
a mintapolcnak dülleszkedve figyel
(1970 Határ Győző)
1a. (ritk)
így támaszkodva tétlenkedik vki vhol
vatsorája után ablakjába dölleszkedett
(1789 Zarwotzay János)
[a pincér] a szomszéd asztalnál dülleszkedett
(1969 Rákosy Gergely)
2. (ritk)
〈ember, es. állat〉 büszkén feszít, pöffeszkedik (vhol)
Apponyi szürke kabátban dülleszkedik padján
(1894 Mikszáth Kálmán)
[a férfi] ellenállhatatlanul emlékeztette őt egy öntudattal dülleszkedő kakasra
(1956 Molnár Géza)
ÖU: odadülleszkedik
Vö. CzF. dőleszkėdik, dűleszkėdik, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.

Beállítások