egyértelmű mn 18C2

1. ’csak egyféleképpen érthető, magyarázható, ill. biztosan eldönthető, kétséget kizáró, határozott, világos 〈megnyilvánulás, jelenség, dolog〉’ ❖ einmüthig: egyértelmű (1799 Márton József¹ C3049, 1) | a’ többi hatalmasság egyértelmüleg kifejezett szándéka kezeskednek a’ békéről (1832 Jelenkor C0223, 205) | [a báró a korábbi kétértelmű] kifejezéseit egyértelmüekkel cserélte fel (1846 Arany János 8014009, 27) | A katolikus szimbolumok mindenekelőtt objektívek és határozottak, egyértelműek, nem szétfolyók (1935 Sík Sándor 9598009, 14) | erre a kérdésre nem felelhetünk egyértelmű „igen”-nel (1951 Darvas József 9101002, 86) | A feladat tehát egyértelmű, 1991-re […] be kell fejezni a hazai ivóvízellátás fejlesztését (1992 Juhász Endre 2034005, 223) | A legegyértelműbb az állambiztonság intézményeiben volt a kommunista hegemónia [1945 után] (2009 Huszár Tibor 3159001, 18).

2. (/ritk) ’ugyanolyan, ill. vmivel azonos értelmű, jelentésű 〈szó, kifejezés stb.〉’ ❖ eindeutig, egyértelm (1803 Márton József¹ C5801, 488. hasáb) | mivel a rokonértelmű szavak sohasem egyértelműek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla (1910 Babits Mihály C0696, 5) | a hiányosság és a hiba egyértelmű szavakká váltak (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 24).

2a. (/ritk) ’vmivel vmilyen szempontból azonos értékű, minőségű, jelentőségű, egyenértékű 〈dolog〉’ ❖ identisch, egyenl, egyértelm (1803 Márton József¹ C5801, 1015. hasáb) | sokan a munka silány jutalmazását egy értelműnek tekintik a munka silányságával (1868 Greguss Gyula 8164001, 100) | A visszalépésed ma már egyértelmű az árulással (1930 Zilahy Lajos 9799001, 42) | az élmény és az alkotó, az alkotó és a mű […] között, minden összefüggésben törvényszerűen létrejön a törvényszerű félreértés. Ez pedig azzal egyértelmű, hogy a mű mint egyedi és megismételhetetlen képződmény körül létrejön az irodalom élettörténete (1983 Poszler György 1124006, 177).

3. (kissé rég) ’egybehangzó, egységes, egyetértést tükröző 〈vélemény, felfogás〉, ill. ugyanolyan v. vkivel azonos véleményen levő, egyetértő 〈csoport〉’ ❖ házaſsági ſzövetségre tzélozó akaratjához egy szivü, s értelmü akaratját ö-is oda tekélleni ne terheltessék (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 94) | Van teendő, melly iránt a’ többség egy értelmü de épen olly mértékben hanyag és tespedő, vagy elcsüggedett (1841 Vörösmarty Mihály 8524430, 41) | valljon lesz-e Bécsben velünk egyértelmü lap (1884 Beksics Gusztáv C0903, 229) | [az Akadémia Pálffy Albert] művének itélte oda egyértelműleg a Péczely-féle ezer arany forintos jutalmat (1898 Vadnay Károly 8501005, 161) | a kritika és a haladó művészek egyértelműen állapították meg, hogy ez a bemutatkozás [ti. Bernáth Aurél kiállítása] a magyar festészet jelentős eseménye (1956 Végvári Lajos 2005083, 762).

Sz: egyértelműsít.

Vö. CzF. egyértelmü, egyértelmüleg; ÉrtSz.; ÉKsz.

egyértelmű melléknév 18C2
1.
csak egyféleképpen érthető, magyarázható, ill. biztosan eldönthető, kétséget kizáró, határozott, világos 〈megnyilvánulás, jelenség, dolog〉
einmüthig: egyértelmű
(1799 Márton József¹)
?
a’ többi hatalmasság egyértelmüleg kifejezett szándéka kezeskednek a’ békéről
(1832 Jelenkor)
[a báró a korábbi kétértelmű] kifejezéseit egyértelmüekkel cserélte fel
(1846 Arany János)
A katolikus szimbolumok mindenekelőtt objektívek és határozottak, egyértelműek, nem szétfolyók
(1935 Sík Sándor)
erre a kérdésre nem felelhetünk egyértelmű „igen”-nel
(1951 Darvas József)
A feladat tehát egyértelmű, 1991-re […] be kell fejezni a hazai ivóvízellátás fejlesztését
(1992 Juhász Endre)
A legegyértelműbb az állambiztonság intézményeiben volt a kommunista hegemónia [1945 után]
(2009 Huszár Tibor)
2. (/ritk)
ugyanolyan, ill. vmivel azonos értelmű, jelentésű 〈szó, kifejezés stb.〉
eindeutig, egyértelm
(1803 Márton József¹)
mivel a rokonértelmű szavak sohasem egyértelműek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla
(1910 Babits Mihály)
a hiányosság és a hiba egyértelmű szavakká váltak
(1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin)
2a. (/ritk)
vmivel vmilyen szempontból azonos értékű, minőségű, jelentőségű, egyenértékű 〈dolog〉
identisch, egyenl, egyértelm
(1803 Márton József¹)
sokan a munka silány jutalmazását egy értelműnek tekintik a munka silányságával
(1868 Greguss Gyula)
A visszalépésed ma már egyértelmű az árulással
(1930 Zilahy Lajos)
az élmény és az alkotó, az alkotó és a mű […] között, minden összefüggésben törvényszerűen létrejön a törvényszerű félreértés. Ez pedig azzal egyértelmű, hogy a mű mint egyedi és megismételhetetlen képződmény körül létrejön az irodalom élettörténete
(1983 Poszler György)
3. (kissé rég)
egybehangzó, egységes, egyetértést tükröző 〈vélemény, felfogás〉, ill. ugyanolyan v. vkivel azonos véleményen levő, egyetértő 〈csoport〉
házaſsági ſzövetségre tzélozó akaratjához egy szivü, s értelmü akaratját ö-is oda tekélleni ne terheltessék
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Van teendő, melly iránt a’ többség egy értelmü de épen olly mértékben hanyag és tespedő, vagy elcsüggedett
(1841 Vörösmarty Mihály)
valljon lesz-e Bécsben velünk egyértelmü lap
(1884 Beksics Gusztáv)
[az Akadémia Pálffy Albert] művének itélte oda egyértelműleg a Péczely-féle ezer arany forintos jutalmat
(1898 Vadnay Károly)
a kritika és a haladó művészek egyértelműen állapították meg, hogy ez a bemutatkozás [ti. Bernáth Aurél kiállítása] a magyar festészet jelentős eseménye
(1956 Végvári Lajos)
Sz: egyértelműsít
Vö. CzF. egyértelmü, egyértelmüleg; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások