élcel ige 1b

tn ’humoros, szellemes, ironikus megjegyzéseket téve tréfálkozik, viccelődik vki’ ❖ Nincs valami izetlenebb, mint ha valaki széltiben élczel, s egyik elménczsége sületlenebb a másiknál (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Ha adomát beszélünk el vagy élczelünk, – jól vigyázzunk, hogy azok által a társaságban senki se sértessék meg (1883 Ozoray Árpád 8343001, 41) | Még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt, Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel, Másik majmolja a tört szárnyú bicegést (1918 Tóth Árpád ford.–Baudelaire CD01) | Szerelmi aszpirin… – élcelt a patikus, eléggé faragatlanul (1937 Babits Mihály 9014129, 49) | [Gábor Andor] miközben cseveg, élcel, szurkál, egyre közelebb kerül a gócokhoz, a bajok és hiányosságok mögött meghúzódó mélyebb okokhoz (1958 Pándi Pál 2025134, 774).

a. tn (kissé rég) ’bántó, kellemetlen, csipkelődő megjegyzéseket tesz vkiről v. vkire, ill. így évődik, csúfolódik, gúnyolódik vkivel, vkin v. vmin’ ❖ léha inasok, lovászok, cselédek élczelnek uraikról (1863 Bérczy Károly C3616, 413) | sokáig élczelve paripája fülein, haza felé vevék utjokat (1869 Kvassay Ede C2873, 284) | örökösen élczeltek egymásra (1881 Teleki Sándor C4110, 168) | [Pater Vitus minorita szerzetes] addig élczelt a németekkel, mig azok éles gúnyaitól menekülendők, szabad lábra helyezték (1889 Orbán Balázs CD22) | Újvárosi kultúra! Hányszor élceltek rajta az iú Madárral! (1915 Babits Mihály CD10).

b. ts (rég) ’tréfálkozva bosszant, hergel, frocliz v. nevetségessé tesz vkit, ill. gúny, tréfa tárgyává tesz vmit’ ❖ [Az öreg] addig nyakgatta és élczelte a másikat, mig az kénytelen volt magát megadni (1856 Vas Gereben C4370, 122) | szidják és élcelik becses személyét (1875 Jókai Mór CD18) | A szélsőbaliak szögletében a Rigó lutheránus magyar nadrágját élcelik (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

Sz: élcelget, élcelkedik.

Vö. TESz. élc

élcel ige 1b
tárgyatlan
humoros, szellemes, ironikus megjegyzéseket téve tréfálkozik, viccelődik vki
Nincs valami izetlenebb, mint ha valaki széltiben élczel, s egyik elménczsége sületlenebb a másiknál
(1860 Vasárnapi Újság)
Ha adomát beszélünk el vagy élczelünk, – jól vigyázzunk, hogy azok által a társaságban senki se sértessék meg
(1883 Ozoray Árpád)
Még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt, Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel, Másik majmolja a tört szárnyú bicegést
(1918 Tóth Árpád ford.Baudelaire)
Szerelmi aszpirin… – élcelt a patikus, eléggé faragatlanul
(1937 Babits Mihály)
[Gábor Andor] miközben cseveg, élcel, szurkál, egyre közelebb kerül a gócokhoz, a bajok és hiányosságok mögött meghúzódó mélyebb okokhoz
(1958 Pándi Pál)
a. tárgyatlan (kissé rég)
bántó, kellemetlen, csipkelődő megjegyzéseket tesz vkiről v. vkire, ill. így évődik, csúfolódik, gúnyolódik vkivel, vkin v. vmin
léha inasok, lovászok, cselédek élczelnek uraikról
(1863 Bérczy Károly)
sokáig élczelve paripája fülein, haza felé vevék utjokat
(1869 Kvassay Ede)
örökösen élczeltek egymásra
(1881 Teleki Sándor)
[Pater Vitus minorita szerzetes] addig élczelt a németekkel, mig azok éles gúnyaitól menekülendők, szabad lábra helyezték
(1889 Orbán Balázs)
Újvárosi kultúra! Hányszor élceltek rajta az iú Madárral!
(1915 Babits Mihály)
b. tárgyas (rég)
tréfálkozva bosszant, hergel, frocliz v. nevetségessé tesz vkit, ill. gúny, tréfa tárgyává tesz vmit
[Az öreg] addig nyakgatta és élczelte a másikat, mig az kénytelen volt magát megadni
(1856 Vas Gereben)
szidják és élcelik becses személyét
(1875 Jókai Mór)
A szélsőbaliak szögletében a Rigó lutheránus magyar nadrágját élcelik
(1885 Mikszáth Kálmán)
Sz: élcelget, élcelkedik
Vö. TESz. élc

Beállítások