eldug ts ige 2a6

1. ’azzal a céllal és úgy tesz el, rak el (vhova, vhol) vmit vki, hogy ne lehessen megtalálni’ ❖ Pénz és eleség elég vagyon Frantzia országban: de el-dugva (1795 Bécsi Magyar Merkurius C0344, 1465) | oly hosszu idő mulva térhetett vissza, hogy a helyet, hová a kincsét eldugta, már nem tudta föltalálni (1886 Sirisaka Andor 8408011, 53) | Tartaléknak eldugott pókhálós palackok kerestettek elő (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312015, 236) | rémülten rakta össze a papírjait s eldugta a fiókban (1930 Móricz Zsigmond CD10) | A kenuk jól el vannak rejtve, s az indiánok sohasem bukkannak a nyomukra. Vadölő tanúsíthatja, milyen jól eldugtam az enyémet: magam is alig bírtam megtalálni (1956 Réz Ádám ford.–Cooper 9567001, 47) | Itt egy csomag, röpcédulák vannak benne, dugd el biztos helyre (1994 Szántó Piroska 1166002, 15).

1a. ’elrejt, elbújtat vkit (vhol v. vhova)’ ❖ Még fiamnak éltét vele [ti. a katonával] meg-tartatám, Tsak hogy Páſztorink közt ötet el-dugatám (1774 Dugonics András C1484, 134) | a pandurokat a csárdában jókor eldugom, aztán akkor ütünk a paksiakon, mikor nem is vélik (1858 Vas Gereben 8514002, 125) | [a kislányt] eldugtam a saroglyába, hogy meg ne lássák (1882–1884 Mikszáth Kálmán CD04) | Zordon, komor ház volt, amilyenben a gazdag elmebetegeket dugják el, mert a család szégyellné a tébolydai ápolást (1920 Krúdy Gyula CD54) | Ha úgy ítéled meg, hogy veszélybe kerültél, szólj nekünk. Eldugunk, eltüntetünk, senki, soha nem fog megtalálni (1973 Marosán György 9425004, 113).

1b. (túlzó) ’távoli, félreeső, es. nehezen megközelíthető (állás)helyre küld, helyez vkit’ ❖ [Mihály] egy kis havasalföldi faluba eldugaték papnak (1853 Jókai Mór CD18) | Marikát taníttatni kell, vagy férjhezmenéséig, vagy amig önálló keresethez juttatom. Eldugjam az Isten háta mögé? Magamhoz láncoljam parasztsorba? (1936 Tabéry Géza 9692002, 168) | Most szem elől dugtak, eldugtak könyvelőnek ide, vidékre, a katonai szabóság raktárába, és ebbe a lakásba (1963 Sinkó Ervin 9605002, 428) | hat forinttal drágább jegy a harmincadik sorba szólt volna… Volt képed kétszer hat forint megspórolása miatt eldugni minket a negyvenedik sorba? (1983 Polgár András 1121003, 129).

1c. (rendsz. hat-i ign-i alakban létigével) ’〈vmely tartalmat szövegbe(n)〉 úgy helyez el, hogy az könnyen elkerüli a figyelmet’ ❖ [Babitsnál] a „vallomás” legtöbbször a líraian stilizált tárgyi világba van kivetítve: a stilizált formába van eldugva; objektiválva van (1941 Lukács György² 9405002, 49) | Akár kisbetűvel nyomatjuk, akár nagybetűvel, akár eldugva, akár feltűnően, a város főpénztárosát letartóztatták, ezt bajos lenne szépítgetni (1950 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343003, 91) | Örkény itt is telibe talál, jóllehet a poén el van dugva a színpadon is, a szövegben is (1977 Almási Miklós 1002004, 339) | Ezt a módosítást, ha van ilyen szándék, nem lett volna szabad eldugni a zárórendelkezések közé (1999 Országgyűlési Napló CD62).

1d. (rendsz. hat-i ign-i alakban létigével) ’〈épületet, helyiséget stb.〉 félreeső, nehezen megtalálható (távoli) helyre tesz’ ❖ A belső épület kicsiny a nagy kapuhoz, de az nem hiba: az hiba, hogy a királyi portál el van dugva (1828 Kazinczy Ferenc 7163030, 543) | Az igaz, az igaz, hogy csinos szállásod van, [...] de úgy el van dugva szobád, hogy komiszárius sem találná meg (1846 Obernyik Károly 8339001, 4) | régi harczias időkben, midőn az ember lakját elrejteni, eldugni igyekezett, Baczon itt e havasok rengetegei között feküdt (1868 Orbán Balázs CD22) | De ez a tanyaház… ez van legjobban eldugva!… ez van legmesszebb a falutól (1974 Dobozy Imre 9110001, 65).

1e. (rég) ’〈arcát, kezét stb.〉 eltakarja, elrejti’ ❖ Szégyenlette miként a’ páton el terülve találtuk, azért el dugván meg tüzeedett ábrázattyát, már közelitett felém követéſemre (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 217) | Hirtelen eldugtam kezemet, melyen Róza gyűrűje volt (1846 Petőfi Sándor C3509, 45) | – Joszi! Tán engem nevetsz, hogy úgy eldugod a fejed? (1918 Nagy Dániel CD10) | [az elfogott vadleány] senkinek se szólott, csak a szemit dugta el s hunta bé (1981 Dömötör Tekla 1039006, 94).

1f. (/ritk) ’〈annak kif-ére, hogy vki(nek a szeme) elől eltakar vmit vmi〉’ ❖ többnyire kszenet égetnek: mellynek a’ gze a’ Várast meszszérl el dugja a’ szemek ell (1793 Sándor István C3665, 287) | Ama bentt [hegy]tet itt bal felé Dugá kilátásom’ a’ vízre el (1819 Pap Gábor ford.–Grillparzer C3418, 95) | arcát nem láttam, eltakarta, eldugta tőlem sárga karja (1961 Jékely Zoltán 9278036, 23) | [a vízilabda-mérkőzésen] az egyszerű szemlélőt végtelenül zavarja a látásban éppen a víz, e sport alapja, ami a mérkőzés egyik felét egyszerűen eldugja előlünk (1974 Zsolt István 9808004, 200).

2. ’csúsztatva bedug vhova vmit’ ❖ [a lány a szobába osonva] fel véſzen négyet, mint egy huſz leveleim közzül, és el dugván zſebében, ki mégyen véllek a’ ſzobábol (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0810, 169) | a párnák közé dugta el a fejét, hogy ne hallja a puskaropogást (1882 Jókai Mór CD18) | A veréb is elült, csűrbe és faágra, eldugván a fejét puha kis szárnyába (1904 Gárdonyi Géza 9173024, 69) | jó adag burnótot szippantott az orrába, becsukta, eldugta a szelencét (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418002, 73) | a szalag két végét nem lehet szépen eldolgozni, csak egy keresztező pánt alá eldugni (1996 Lakáskultúra CD39).

2a. (rég v. nyj) ’〈növény(i rész)t földbe〉 ledug, bujt v. elültet’ ❖ Szaporittyák a’ ſzederjfát azzal-is, hogy az ágokat el-ſzurdalják, vagy fen az ágokat öſzve kötvén a’ tetején le-hajtyák, és el-dugják a’ fldbe (1794 Parnasszusi időtöltés 7036017, 165) | Nagy faoskolákban bizonyos mennyiségű oltóágakat, mennyit egy két óra alatt elolthatni, valami edényben, fris földben eldugva, készen tarthatni (1835 Némethy József 8333011, 81) | – Má montam a vénasszonynak, hogy dugja el a fokhajmát [...]. – Aztat ilyenkor kő eldugnyi a fődbe. Ősszel (1916 Móricz Zsigmond 9462006, 116).

3. (rég v. nyj) ’〈utat, nyílást stb.〉 eltorlaszol, elzár, eltöm, ill. 〈szájat, fület〉 betapaszt’ ❖ a’ benn rekedett ſzáraz vagy enyves eméſztet nem dugja ugyan el-egéſzen a’ vastag belek tsatornáit (1793 Mátyus István C3072, 410) | Süket lény! hogyha szidlak, menydörögsz; És hogy ha kérlek, eldugod füled! (1843 Madách Imre C2955, 61) | maga a kópé Szalay Imrus a tenyerével dugja el a száját, hogy hahotára ne fakadjon (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | mintha a festék emelné a cipő hasznosságát, pedig ellenkezőleg: eldugja az anyag likacsait, és így a láb nem tud szellőzni (1957 Szathmári Sándor 9641001, 181).

3a. (rég v. nyj) ’〈vizet〉 elrekeszt, eltorlaszol’ ❖ Megkezdődött a pisztrángfogás. A patak már el volt dugva (1899 Dózsa Endre C1442, 90) | Eldugják a vizet hálóval vagy sással (1959 Magyar Nyelv C5899, 121).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eldughat; ÚMTsz.

eldug tárgyas ige 2a6
1.
azzal a céllal és úgy tesz el, rak el (vhova, vhol) vmit vki, hogy ne lehessen megtalálni
Pénz és eleség elég vagyon Frantzia országban: de el-dugva
(1795 Bécsi Magyar Merkurius)
oly hosszu idő mulva térhetett vissza, hogy a helyet, hová a kincsét eldugta, már nem tudta föltalálni
(1886 Sirisaka Andor)
Tartaléknak eldugott pókhálós palackok kerestettek elő
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
rémülten rakta össze a papírjait s eldugta a fiókban
(1930 Móricz Zsigmond)
A kenuk jól el vannak rejtve, s az indiánok sohasem bukkannak a nyomukra. Vadölő tanúsíthatja, milyen jól eldugtam az enyémet: magam is alig bírtam megtalálni
(1956 Réz Ádám ford.Cooper)
Itt egy csomag, röpcédulák vannak benne, dugd el biztos helyre
(1994 Szántó Piroska)
1a.
elrejt, elbújtat vkit (vhol v. vhova)
Még fiamnak éltét vele [ti. a katonával] meg-tartatám, Tsak hogy Páſztorink közt ötet el-dugatám
(1774 Dugonics András)
a pandurokat a csárdában jókor eldugom, aztán akkor ütünk a paksiakon, mikor nem is vélik
(1858 Vas Gereben)
[a kislányt] eldugtam a saroglyába, hogy meg ne lássák
(1882–1884 Mikszáth Kálmán)
Zordon, komor ház volt, amilyenben a gazdag elmebetegeket dugják el, mert a család szégyellné a tébolydai ápolást
(1920 Krúdy Gyula)
Ha úgy ítéled meg, hogy veszélybe kerültél, szólj nekünk. Eldugunk, eltüntetünk, senki, soha nem fog megtalálni
(1973 Marosán György)
1b. (túlzó)
távoli, félreeső, es. nehezen megközelíthető (állás)helyre küld, helyez vkit
[Mihály] egy kis havasalföldi faluba eldugaték papnak
(1853 Jókai Mór)
Marikát taníttatni kell, vagy férjhezmenéséig, vagy amig önálló keresethez juttatom. Eldugjam az Isten háta mögé? Magamhoz láncoljam parasztsorba?
(1936 Tabéry Géza)
Most szem elől dugtak, eldugtak könyvelőnek ide, vidékre, a katonai szabóság raktárába, és ebbe a lakásba
(1963 Sinkó Ervin)
hat forinttal drágább jegy a harmincadik sorba szólt volna… Volt képed kétszer hat forint megspórolása miatt eldugni minket a negyvenedik sorba?
(1983 Polgár András)
1c. (rendsz. hat-i ign-i alakban létigével)
〈vmely tartalmat szövegbe(n) úgy helyez el, hogy az könnyen elkerüli a figyelmet
[Babitsnál] a „vallomás” legtöbbször a líraian stilizált tárgyi világba van kivetítve: a stilizált formába van eldugva; objektiválva van
(1941 Lukács György²)
Akár kisbetűvel nyomatjuk, akár nagybetűvel, akár eldugva, akár feltűnően, a város főpénztárosát letartóztatták, ezt bajos lenne szépítgetni
(1950 Kolozsvári Grandpierre Emil)
Örkény itt is telibe talál, jóllehet a poén el van dugva a színpadon is, a szövegben is
(1977 Almási Miklós)
Ezt a módosítást, ha van ilyen szándék, nem lett volna szabad eldugni a zárórendelkezések közé
(1999 Országgyűlési Napló)
1d. (rendsz. hat-i ign-i alakban létigével)
〈épületet, helyiséget stb.〉 félreeső, nehezen megtalálható (távoli) helyre tesz
A belső épület kicsiny a nagy kapuhoz, de az nem hiba: az hiba, hogy a királyi portál el van dugva
(1828 Kazinczy Ferenc)
Az igaz, az igaz, hogy csinos szállásod van, [...] de úgy el van dugva szobád, hogy komiszárius sem találná meg
(1846 Obernyik Károly)
régi harczias időkben, midőn az ember lakját elrejteni, eldugni igyekezett, Baczon itt e havasok rengetegei között feküdt
(1868 Orbán Balázs)
De ez a tanyaház… ez van legjobban eldugva!… ez van legmesszebb a falutól
(1974 Dobozy Imre)
1e. (rég)
〈arcát, kezét stb.〉 eltakarja, elrejti
Szégyenlette miként a’ páton el terülve találtuk, azért el dugván meg tüzeedett ábrázattyát, már közelitett felém követéſemre
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Hirtelen eldugtam kezemet, melyen Róza gyűrűje volt
(1846 Petőfi Sándor)
– Joszi! Tán engem nevetsz, hogy úgy eldugod a fejed?
(1918 Nagy Dániel)
[az elfogott vadleány] senkinek se szólott, csak a szemit dugta el s hunta bé
(1981 Dömötör Tekla)
1f. (/ritk)
〈annak kif-ére, hogy vki(nek a szeme) elől eltakar vmit vmi〉
többnyire kszenet égetnek: mellynek a’ gze a’ Várast meszszérl el dugja a’ szemek ell
(1793 Sándor István)
Ama bentt [hegy]tet itt bal felé Dugá kilátásom’ a’ vízre el
(1819 Pap Gábor ford.Grillparzer)
arcát nem láttam, eltakarta, eldugta tőlem sárga karja
(1961 Jékely Zoltán)
[a vízilabda-mérkőzésen] az egyszerű szemlélőt végtelenül zavarja a látásban éppen a víz, e sport alapja, ami a mérkőzés egyik felét egyszerűen eldugja előlünk
(1974 Zsolt István)
2.
csúsztatva bedug vhova vmit
[a lány a szobába osonva] fel véſzen négyet, mint egy huſz leveleim közzül, és el dugván zſebében, ki mégyen véllek a’ ſzobábol
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
a párnák közé dugta el a fejét, hogy ne hallja a puskaropogást
(1882 Jókai Mór)
A veréb is elült, csűrbe és faágra, eldugván a fejét puha kis szárnyába
(1904 Gárdonyi Géza)
jó adag burnótot szippantott az orrába, becsukta, eldugta a szelencét
(1948 Makai Imre ford.Gogol)
a szalag két végét nem lehet szépen eldolgozni, csak egy keresztező pánt alá eldugni
(1996 Lakáskultúra)
2a. (rég v. nyj)
〈növény(i rész)t földbe〉 ledug, bujt v. elültet
Szaporittyák a’ ſzederjfát azzal-is, hogy az ágokat el-ſzurdalják, vagy fen az ágokat öſzve kötvén a’ tetején le-hajtyák, és el-dugják a’ fldbe
(1794 Parnasszusi időtöltés)
Nagy faoskolákban bizonyos mennyiségű oltóágakat, mennyit egy két óra alatt elolthatni, valami edényben, fris földben eldugva, készen tarthatni
(1835 Némethy József)
– Má montam a vénasszonynak, hogy dugja el a fokhajmát [...]. – Aztat ilyenkor kő eldugnyi a fődbe. Ősszel
(1916 Móricz Zsigmond)
3. (rég v. nyj)
〈utat, nyílást stb.〉 eltorlaszol, elzár, eltöm, ill. 〈szájat, fület〉 betapaszt
a’ benn rekedett ſzáraz vagy enyves eméſztet nem dugja ugyan el-egéſzen a’ vastag belek tsatornáit
(1793 Mátyus István)
Süket lény! hogyha szidlak, menydörögsz; És hogy ha kérlek, eldugod füled!
(1843 Madách Imre)
maga a kópé Szalay Imrus a tenyerével dugja el a száját, hogy hahotára ne fakadjon
(1882 Mikszáth Kálmán)
mintha a festék emelné a cipő hasznosságát, pedig ellenkezőleg: eldugja az anyag likacsait, és így a láb nem tud szellőzni
(1957 Szathmári Sándor)
3a. (rég v. nyj)
〈vizet〉 elrekeszt, eltorlaszol
Megkezdődött a pisztrángfogás. A patak már el volt dugva
(1899 Dózsa Endre)
Eldugják a vizet hálóval vagy sással
(1959 Magyar Nyelv)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, eldughat; ÚMTsz.

Beállítások