elfolyik ige 11a4

1. tn ’〈víz〉 áramolva elhalad vhol, ill. továbbfolyik vmerre’ ❖ a’ juhoknak hátokat laan laan meg-kell vizzel moſni, hogy a’ gyapju alatt mind a’ két réſzén el-follyon, és a’ tetveket meg-öllye (1774 Tapasztalásból merétett oktatás 7462003, 176) | Míg itt mulatánk, ki-kijárék a ház alatt elfolyó Maros szélére (1816 Kazinczy Ferenc 8228110, 100) | a kanyarodó patak messziről jön az ő csergedező vizével, de akármilyen messziről érkezik, sehol sem mondják, amerre elfolyik: „ahol jön ni egy idegen patak” (1897 Mikszáth Kálmán 8312011, 78) | sok Duna-víz elfolyik még a Parlament mellett, míg néhány dolog evidenciává válik (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. tn ’〈folyadék(ból vmennyi)〉 kifolyik (vhonnan v. vhova), ill. ezáltal veszendőbe megy’ ❖ A’ víz el-folyt a’ hajók alól (1785 Göböl Gáspár C1897, 27) | Egy pohár bor a kezében, Bora elfoly, keze reszket, Vén gulyás ül a karszéken, Mult időkre emlékeztet (1855 Arany János 8014071, 244) | A 13. sz. óta működtek itt a malmok, melyek a forrásokból elfolyó meleg vizet hasznosították (1995 Természet Világa CD50) | az őszi és téli esők, ritka havazások csapadékát nem hagyják a továbbiakban az Égei-tengerbe elfolyni (1999 Természet Világa ford. CD50) | Ezer liter benzin elfolyt (2000 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’〈embernek, állatnak vmely testfolyadéka v. abból vmennyi〉(egészséget v. életet veszélyeztetve) eltávozik’ ❖ [a fodormenta a férfiak] nemz-magvát úgy el-ólvaſztja, hogy az magától el-foly, a’ fel-álláſt akadályoztatja, a’ teſtet-is el-gyengiti (1789 Mátyus István 7222029, 460) | igen sok vére elfolyt, a pulsust is már alig érezni (1868 Katolikus Néplap 8640002, 174) | [a bénult húgyhólyagból] csak annyi vizelet foly el koronként, nagy erőlködés mellett, amennyi ezen teltségi fokon tul még a hólyagba bejutott a vesékből (1895 PallasLex. CD02) | a magzatvíz hamarább elfolyt (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 9) | rohant előre félig levágott fejjel az ostoba tyúk, nagymami sikoltozott, hogy elfolyik az összes vére (2007 Józsa Márta 3150010, 982).

2b. (biz) ’〈pénz(összeg)〉 hanyag kezelés, rossz gazdálkodás következtében elfogy, elpazarlódik (vmire)’ ❖ az az 50 , a melyet én az Útra szánok, igen könyen el fog folyni az Kortsmákra (1787 Kazinczy László C2554, 125) | a világért se tudná egy krajczárjának gazdáját adni. Elfolyt, azt se tudjuk merre (1851 A Falu Könyve C1667, 379) | ugyan milyen bank kölcsönzött volna egyébként Gyulának? Ezt azonban Gyula nem firtatta. Nagyobb baj volt, hogy az összeg egy-kettőre elfolyt (1926 Babits Mihály C5058, 126) | túlméretezett szakértői gárdára, felesleges költözésekre és megrendelt, de soha fel nem használt felmérésekre folynak el tízmilliók (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. tn (irod) ’szétárad vhol, ill. vkiben vmi’ ❖ a holdvilág ömlött be az ablakon és elfolyt a tejszínű, széles arcaikon (1916 Fehér Sándor CD10) | Valósággal elfolyt benne a boldogság (1941 Móricz Zsigmond 9462008, 161) | Tésztaszínű testén elfolyt a fény (1973 Gyurkovics Tibor 9211001, 41).

3a. ts (rég) ’〈folyadék, ill. futónövény〉 szétfutva, szétterülve elborít vmit’ ❖ Abrázattyát egéſzſzen el folyták volt könyvei (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0807, 61) | Nézd tsak a’ barlangot, a’ vad ſzll miként folyta el ritka gerezdekkel (1786 Révai Miklós C1663, 201) | a fűtő hévtől arcát elfolyta veríték (1827 Vörösmarty Mihály CD01).

3b. tn (rég) ’〈futónövény〉 szétterjed vhol’ ❖ Itt a’ gyapott tsemetéknek harmadik nemét-is jegyzették-meg az útazók, a’ melly a’ földen ſzöll veſzſzk módjára el-foly (1786 Mátyus István 7222012, 363) | Tiſztítsd-meg a’ babírt, tlgyfa-ſzenet, és a’ ſzáras földön el-folyó borostyánt (1796 Veres Mihály ford. C4409, 83).

3c. tn (ritk, túlzó) ’ernyedt állapotban elnyúlva fekszik vhol vki’ ❖ alszik, elfolyva a díványon, egy szál kombinéban, szétvetett karral (1963 Rónay György 9573001, 229).

4. tn (irod) ’elmosódik, összemosódik, ill. megkülönböztethetetlenné, nehezen kivehetővé válik’ ❖ Elboruló elméjében mint távoli szavak verődnek vissza a zajok… a kréta ropogása… elfolynak az arcok (1916 Karinthy Frigyes 9309005, 50) | A Prospects magas rácsai elfolytak szemük előtt (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 78) | Ezek a Harry Potterek – Ki tíz alatt van, óva intem! – Meg nem is kapnak sok teret A hősök benne: Monstro, Malfoy, A határvonal köztük elfoly (2003 Varró Dániel 3334001, 84).

5. tn ’〈vmennyi idő, időszak〉(lassan, hiábavaló módon) eltelik v. elmúlik’ ❖ Kevert Változással Századok el folytak (1772 Orczy Lőrinc C0794, 49) | [az 5. századra] elfolyt már száz évnyi idő, hogy a’ császárok is keresztények lettek (1841 Pesti Hírlap CD61) | elfolytak már azon idők, midőn a Tisza vizének egy harmada hal volt! (1860 Vasárnapi Újság CD56) | míg a kihirdetés Horvátországban, főleg Stiriában és Ausztriában […] megtörtént, legalább 10 nap megint elfolyt (1902 Széchy Károly CD55) | a szextelen s esztelen elfolyó élet után minden kísértet búsan bolyong, amíg csak az öröklét tart (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. elfoly; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. elfoly(ik), elfolyhat, elfolyó, elfolyt, elfolytat; ÚMTsz.

elfolyik ige 11a4
1. tárgyatlan
〈víz〉 áramolva elhalad vhol, ill. továbbfolyik vmerre
a’ juhoknak hátokat laan laan meg-kell vizzel moſni, hogy a’ gyapju alatt mind a’ két réſzén el-follyon, és a’ tetveket meg-öllye
(1774 Tapasztalásból merétett oktatás)
Míg itt mulatánk, ki-kijárék a ház alatt elfolyó Maros szélére
(1816 Kazinczy Ferenc)
a kanyarodó patak messziről jön az ő csergedező vizével, de akármilyen messziről érkezik, sehol sem mondják, amerre elfolyik: „ahol jön ni egy idegen patak”
(1897 Mikszáth Kálmán)
sok Duna-víz elfolyik még a Parlament mellett, míg néhány dolog evidenciává válik
(1999 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan
〈folyadék(ból vmennyi) kifolyik (vhonnan v. vhova), ill. ezáltal veszendőbe megy
A’ víz el-folyt a’ hajók alól
(1785 Göböl Gáspár)
Egy pohár bor a kezében, Bora elfoly, keze reszket, Vén gulyás ül a karszéken, Mult időkre emlékeztet
(1855 Arany János)
A 13. sz.század óta működtek itt a malmok, melyek a forrásokból elfolyó meleg vizet hasznosították
(1995 Természet Világa)
az őszi és téli esők, ritka havazások csapadékát nem hagyják a továbbiakban az Égei-tengerbe elfolyni
(1999 Természet Világa ford.)
Ezer liter benzin elfolyt
(2000 Magyar Hírlap)
2a.
〈embernek, állatnak vmely testfolyadéka v. abból vmennyi〉 (egészséget v. életet veszélyeztetve) eltávozik
[a fodormenta a férfiak] nemz-magvát úgy el-ólvaſztja, hogy az magától el-foly, a’ fel-álláſt akadályoztatja, a’ teſtet-is el-gyengiti
(1789 Mátyus István)
igen sok vére elfolyt, a pulsust is már alig érezni
(1868 Katolikus Néplap)
[a bénult húgyhólyagból] csak annyi vizelet foly el koronként, nagy erőlködés mellett, amennyi ezen teltségi fokon tul még a hólyagba bejutott a vesékből
(1895 PallasLex.)
a magzatvíz hamarább elfolyt
(1926 TolnaiÚjLex.)
rohant előre félig levágott fejjel az ostoba tyúk, nagymami sikoltozott, hogy elfolyik az összes vére
(2007 Józsa Márta)
2b. (biz)
〈pénz(összeg) hanyag kezelés, rossz gazdálkodás következtében elfogy, elpazarlódik (vmire)
az az 50 forint, a melyet én az Útra szánok, igen könyen el fog folyni az Kortsmákra
(1787 Kazinczy László)
a világért se tudná egy krajczárjának gazdáját adni. Elfolyt, azt se tudjuk merre
(1851 A Falu Könyve)
ugyan milyen bank kölcsönzött volna egyébként Gyulának? Ezt azonban Gyula nem firtatta. Nagyobb baj volt, hogy az összeg egy-kettőre elfolyt
(1926 Babits Mihály)
túlméretezett szakértői gárdára, felesleges költözésekre és megrendelt, de soha fel nem használt felmérésekre folynak el tízmilliók
(1997 Magyar Hírlap)
3. tárgyatlan (irod)
szétárad vhol, ill. vkiben vmi
a holdvilág ömlött be az ablakon és elfolyt a tejszínű, széles arcaikon
(1916 Fehér Sándor)
Valósággal elfolyt benne a boldogság
(1941 Móricz Zsigmond)
Tésztaszínű testén elfolyt a fény
(1973 Gyurkovics Tibor)
3a. tárgyas (rég)
〈folyadék, ill. futónövény〉 szétfutva, szétterülve elborít vmit
Abrázattyát egéſzſzen el folyták volt könyvei
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Nézd tsak a’ barlangot, a’ vad ſzll miként folyta el ritka gerezdekkel
(1786 Révai Miklós)
a fűtő hévtől arcát elfolyta veríték
(1827 Vörösmarty Mihály)
3b. tárgyatlan (rég)
〈futónövény〉 szétterjed vhol
Itt a’ gyapott tsemetéknek harmadik nemét-is jegyzették-meg az útazók, a’ melly a’ földen ſzöll veſzſzk módjára el-foly
(1786 Mátyus István)
Tiſztítsd-meg a’ babírt, tlgyfa-ſzenet, és a’ ſzáras földön el-folyó borostyánt
(1796 Veres Mihály ford.)
3c. tárgyatlan (ritk, túlzó)
ernyedt állapotban elnyúlva fekszik vhol vki
alszik, elfolyva a díványon, egy szál kombinéban, szétvetett karral
(1963 Rónay György)
4. tárgyatlan (irod)
elmosódik, összemosódik, ill. megkülönböztethetetlenné, nehezen kivehetővé válik
Elboruló elméjében mint távoli szavak verődnek vissza a zajok… a kréta ropogása… elfolynak az arcok
(1916 Karinthy Frigyes)
A Prospects magas rácsai elfolytak szemük előtt
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
Ezek a Harry Potterek – Ki tíz alatt van, óva intem! – Meg nem is kapnak sok teret A hősök benne: Monstro, Malfoy, A határvonal köztük elfoly
(2003 Varró Dániel)
5. tárgyatlan
〈vmennyi idő, időszak〉 (lassan, hiábavaló módon) eltelik v. elmúlik
Kevert Változással Századok el folytak
(1772 Orczy Lőrinc)
[az 5. századra] elfolyt már száz évnyi idő, hogy a’ császárok is keresztények lettek
(1841 Pesti Hírlap)
elfolytak már azon idők, midőn a Tisza vizének egy harmada hal volt!
(1860 Vasárnapi Újság)
míg a kihirdetés Horvátországban, főleg Stiriában és Ausztriában […] megtörtént, legalább 10 nap megint elfolyt
(1902 Széchy Károly)
a szextelen s esztelen elfolyó élet után minden kísértet búsan bolyong, amíg csak az öröklét tart
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. elfoly; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. elfoly(ik), elfolyhat, elfolyó, elfolyt, elfolytat; ÚMTsz.

Beállítások