elfordít ts ige 4a4

1. ’〈vmely tárgyat, dolgot〉 a tengelye körül v. vmely ponthoz képest (kismértékben) elmozdít’ ❖ El-fordítom (p. o. a’ kúltsot) (1810 Simai Kristóf C3748, 124) | Az ivezet egyik zárköve domborművében látható czimer: két egymástól elforditott hal-alak ábrájával, tudatja alapitóját is: a Stibor családot (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Munka kinyitni az ajtót, s percekig tart, míg annyira elfordítja, hogy beléphet (1906 Gárdonyi Géza C1844, 13) | [a hajókormány] oldalirányban jobbra v. balra elfordítható (1927 TolnaiÚjLex. C5726, 110) | felajánlom, hogy nyugodtan fordítsa el úgy foteljét, ahogy neki kényelmes (1991 Ingusz Iván 2035004, 198).

1a. (kissé rég) ’〈könyvben lapot〉(olvasás közben) átfordít, ill. 〈szövegrészt〉 ilyen módon átugrik’ ❖ Az olvasó elfordítja az Előbeſzédet (1803 Csokonai Vitéz Mihály 7069015, [II]) | A könyvet hagyd, amint van, el ne forditsd a lapokat; Nettina mihamar itt lesz érette (1851 Erdélyi János² C1632, 43) | Sokszor megesett vele, hogy az utolsó lapot is elfordította, s nem tudta, mit olvasott (1913 Laczkó Géza CD10).

2. ’〈ember v. állat a testét, fejét, tekintetét stb.〉 addigi helyzetéből, ill. irányából másfelé fordítja’ ❖ látván az iszonyu ajándékot mellyet hoztam nékie, el forditá róllam haragoſan ſzemeit (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 144) | Egy gazember odatartá Villiam ajkaihoz a rummal tölt calebasset [= lopótökből készített poharat]; ő undorodva fordítá el tőle száját (1851 Jókai Mór CD18) | A testtörzs itt is egyenesen feltartatik és se jobbra, se balra el nem fordíttatik (rohamlépés) (1886 Porzsolt Lajos 8375005, 56) | Az állatok megszagolták a vizet és elfordították fejüket (1949 Szabad Föld jan. 30. C1538, 2) | – Én is ellenség vagyok? – kérdezte az asszony. – Te?… – nézett rá a férfi, majd elfordította róla tekintetét az épp oda érkező, fehér bóbitás pincérnőre, hogy jeges italokat kérjen tőle (1977 Kertész Imre² CD41).

3. ’〈mozgásban levő dolgot〉 a haladási irányhoz, ill. vmihez képest másfelé térít v. terel vki v. vmi’ ❖ Sok haſznát veheted, Ha bé-ültetheted A’ vizeknek partjait, Mert midön dagadnak, És ſzörnyen áradnak, El-forditod árjait (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 64) | [méltoztasson] a’ ſzeleket úgy igazgatni, hogy a’ mi hellységünkrl ket meſzſze el-forditsa (1787 Mátyus István C3069, 286) | Minden törekvés hasztalan volt a hajót elfordíthatni előle, a legmagasabb árbocnál magasabban közelge a roppant vízhegy (1851 Jókai Mór CD18) | a hajót a kormánnyal fokozatosan elfordítjuk mindaddig, míg a szelet épen hátulról kapja (1925 RévaiNagyLex. C5713, 474) | amikor a jobb oldali érzékelő sok fényt kap a jobb motor gyorsabban forog, tehát a kisautó elfordul a fénytől. A bal oldali érzékelő is elfordítja az autót, tehát a kisautó megindul a legsötétebb hely felé, egyre lassulva, majd megáll (2000 Természet Világa CD50).

4. (/irod) ’〈figyelmet, tevékenységet stb.〉 eredeti irányulásától eltér(ít)ve más irányba fordít, terel’ ❖ Nem lehetneé e’ gonoſz ſzokáſt, mellyet magunktól el nem fordithatunk, […] meg orvoſolni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 9) | míg ſzándékát el nem fordittya, könyörg Verssel mind addig fogná fáraſztani Múzsám (1802 Kováts Sámuel C2784, 52) | az érdemet falainkon kivül is, s mint barátinknál, úgy azoknál is, kik tőlünk szívöket elfordították, becsűlni mindenkor készek vagyunk! (1846 Toldy Ferenc 8481032, 165) | Csodálkozva nézett rám, amire én elfordítottam a beszédet (1902 Gárdonyi Géza C1829, 46) | Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

4a. ’eltántorít, eltérít vkit vmitől’ ❖ ſe a’ Reménység’ tsalógatá, ſem pedig a’ félelem’ irtóztatásai el-ne forditsanak tégedet annak végbe vitelétöl, a’ mi hellyes (1776 Sófalvi József ford.–Dodsley 7293005, 35) | Mindegy, akármikép okoskodol, Határozatomtól el nem fordít az (1869 Szász Károly² ford.–Molière C3173, 84) | ilyes és hasonló ellentétek Breuert nem fordították volna el az ügytől, ha egyéb momentumok nem járulnak hozzá (1925 Ignotus ford.–Freud CD10) | történtek a közelmúltban olyan dolgok, amelyek elfordították a külföldi befektetőket a pesti börzétől (2000 Figyelő CD2601).

4b. ’érzelmileg eltávolít, elidegenít vkit vkitől’ ❖ Imhol Robin pajtás, ki dévajsággal elforditja szerelmesétől a szerelmest (1873 Athenaeum C0028, 624) | Nem kétséges, hogy Debussy volt az, aki Bartókot […] végleg elfordította Strauss Richárdtól (1957 Fábián László C1659, 194) | a hitbeli tudatlanságot ki lehet használni arra, hogy Istentől elfordítsák az embereket (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

4c. (irod) ’〈(káros) eseményt, következményt stb.〉 elhárít, eloszlat’ ❖ Ez a’ veſzedelem még talám nem ollyan, Hogy el-fordíthatni ſzóval ne lehetne (1772 Bessenyei György¹ C1076, 96) | Oh én édes Istenem! Adj jó békességet, Fordits el országunkról Döghalált, inséget (1816 Fazekas Mihály C1702, 120) | a végzetet, melyet reámmért a Gondviselés, nem tudom elforditani (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 227) | könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

5. (rég) ’〈szót, jelentést stb.〉 az eredeti v. a bevett formától (nemkívánatos módon) eltérve megváltoztat(, eltorzít) vki v. vmi’ ❖ [az] ékezésekre jól kell vígyázni; mert annak elmúlatása az egész szónak értelmét elfordítja; p. o. tr, sás, már, ’s a’ t. (1780 Révai Miklós 7283016, 9) | a rablók, tolvajok […] mit s miképen fordítottak el az ő hamis beszédjeikben (1862 A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak beszédeik C4247, 27) | Fordítsuk el némileg Vörösmarty szavait: „Sajátunknak mondhatjuk, a mit a szív felfoghat magába.” (1885 Beöthy Zsolt 8048006, 15).

5a. (kissé rég) ’〈vmely tényt, állítást stb.〉 elferdítve, kiforgatva magyaráz, ill. ad elő’ ❖ láátok e’ gonoſz iſtentelent, a’ ki illy nagy dologgal vádoltatik, még-is az igazságot moſt is miként igyekezik el-forditani álnok okoskodával, és minnyájunkat meg-tſalni ſzándékozik (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 114) | Mikor a titkos feladásokról volt szó, ha [Széchenyi István] észrevette, hogy valaki jegyezget utána, odaszólt: csak nyissák fel jól bagolyfüleiket, hogy híven referálhassanak s ne fordítsák el szavait (1896 Zichy Antal CD55) | Ó, ezek a szerencsétlen asszonyok! A kik hallják az egyszerű igéket és mindjárt kiforditják, elforditják! (1911 Móricz Zsigmond C3216, 106).

Sz: elfordítás, elfordítgat.

Vö. CzF. elfordít · elfordit; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elfordíttatik; ÚMTsz.

elfordít tárgyas ige 4a4
1.
〈vmely tárgyat, dolgot〉 a tengelye körül v. vmely ponthoz képest (kismértékben) elmozdít
El-fordítom (p. o.példának okáért a’ kúltsot)
(1810 Simai Kristóf)
Az ivezet egyik zárköve domborművében látható czimer: két egymástól elforditott hal-alak ábrájával, tudatja alapitóját is: a Stibor családot
(1860 Vasárnapi Újság)
Munka kinyitni az ajtót, s percekig tart, míg annyira elfordítja, hogy beléphet
(1906 Gárdonyi Géza)
[a hajókormány] oldalirányban jobbra v.vagy balra elfordítható
(1927 TolnaiÚjLex.)
felajánlom, hogy nyugodtan fordítsa el úgy foteljét, ahogy neki kényelmes
(1991 Ingusz Iván)
1a. (kissé rég)
〈könyvben lapot〉 (olvasás közben) átfordít, ill. 〈szövegrészt〉 ilyen módon átugrik
Az olvasó elfordítja az Előbeſzédet
(1803 Csokonai Vitéz Mihály)
A könyvet hagyd, amint van, el ne forditsd a lapokat; Nettina mihamar itt lesz érette
(1851 Erdélyi János²)
Sokszor megesett vele, hogy az utolsó lapot is elfordította, s nem tudta, mit olvasott
(1913 Laczkó Géza)
2.
〈ember v. állat a testét, fejét, tekintetét stb.〉 addigi helyzetéből, ill. irányából másfelé fordítja
látván az iszonyu ajándékot mellyet hoztam nékie, el forditá róllam haragoſan ſzemeit
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Egy gazember odatartá Villiam ajkaihoz a rummal tölt calebasset [= lopótökből készített poharat]; ő undorodva fordítá el tőle száját
(1851 Jókai Mór)
A testtörzs itt is egyenesen feltartatik és se jobbra, se balra el nem fordíttatik (rohamlépés)
(1886 Porzsolt Lajos)
Az állatok megszagolták a vizet és elfordították fejüket
(1949 Szabad Föld jan. 30.)
– Én is ellenség vagyok? – kérdezte az asszony. – Te?… – nézett rá a férfi, majd elfordította róla tekintetét az épp oda érkező, fehér bóbitás pincérnőre, hogy jeges italokat kérjen tőle
(1977 Kertész Imre²)
3.
〈mozgásban levő dolgot〉 a haladási irányhoz, ill. vmihez képest másfelé térít v. terel vki v. vmi
Sok haſznát veheted, Ha bé-ültetheted A’ vizeknek partjait, Mert midön dagadnak, És ſzörnyen áradnak, El-forditod árjait
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
[méltoztasson] a’ ſzeleket úgy igazgatni, hogy a’ mi hellységünkrl ket meſzſze el-forditsa
(1787 Mátyus István)
Minden törekvés hasztalan volt a hajót elfordíthatni előle, a legmagasabb árbocnál magasabban közelge a roppant vízhegy
(1851 Jókai Mór)
a hajót a kormánnyal fokozatosan elfordítjuk mindaddig, míg a szelet épen hátulról kapja
(1925 RévaiNagyLex.)
amikor a jobb oldali érzékelő sok fényt kap a jobb motor gyorsabban forog, tehát a kisautó elfordul a fénytől. A bal oldali érzékelő is elfordítja az autót, tehát a kisautó megindul a legsötétebb hely felé, egyre lassulva, majd megáll
(2000 Természet Világa)
4. (/irod)
〈figyelmet, tevékenységet stb.〉 eredeti irányulásától eltér(ít)ve más irányba fordít, terel
Nem lehetneé e’ gonoſz ſzokáſt, mellyet magunktól el nem fordithatunk, […] meg orvoſolni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
míg ſzándékát el nem fordittya, könyörg Verssel mind addig fogná fáraſztani Múzsám
(1802 Kováts Sámuel)
az érdemet falainkon kivül is, s mint barátinknál, úgy azoknál is, kik tőlünk szívöket elfordították, becsűlni mindenkor készek vagyunk!
(1846 Toldy Ferenc)
Csodálkozva nézett rám, amire én elfordítottam a beszédet
(1902 Gárdonyi Géza)
Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától
(1996 Katolikus Biblia ford.)
4a.
eltántorít, eltérít vkit vmitől
ſe a’ Reménység’ tsalógatá, ſem pedig a’ félelem’ irtóztatásai el-ne forditsanak tégedet annak végbe vitelétöl, a’ mi hellyes
(1776 Sófalvi József ford.Dodsley)
Mindegy, akármikép okoskodol, Határozatomtól el nem fordít az
(1869 Szász Károly² ford.Molière)
ilyes és hasonló ellentétek Breuert nem fordították volna el az ügytől, ha egyéb momentumok nem járulnak hozzá
(1925 Ignotus ford.Freud)
történtek a közelmúltban olyan dolgok, amelyek elfordították a külföldi befektetőket a pesti börzétől
(2000 Figyelő)
4b.
érzelmileg eltávolít, elidegenít vkit vkitől
Imhol Robin pajtás, ki dévajsággal elforditja szerelmesétől a szerelmest
(1873 Athenaeum)
Nem kétséges, hogy Debussy volt az, aki Bartókot […] végleg elfordította Strauss Richárdtól
(1957 Fábián László)
a hitbeli tudatlanságot ki lehet használni arra, hogy Istentől elfordítsák az embereket
(1996 Katolikus Biblia jegyzetei)
4c. (irod)
(káros) eseményt, következményt stb.〉 elhárít, eloszlat
Ez a’ veſzedelem még talám nem ollyan, Hogy el-fordíthatni ſzóval ne lehetne
(1772 Bessenyei György¹)
Oh én édes Istenem! Adj jó békességet, Fordits el országunkról Döghalált, inséget
(1816 Fazekas Mihály)
a végzetet, melyet reámmért a Gondviselés, nem tudom elforditani
(1921 Kosztolányi Dezső)
könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást
(1996 Katolikus Biblia ford.)
5. (rég)
〈szót, jelentést stb.〉 az eredeti v. a bevett formától (nemkívánatos módon) eltérve megváltoztat(, eltorzít) vki v. vmi
[az] ékezésekre jól kell vígyázni; mert annak elmúlatása az egész szónak értelmét elfordítja; p. o.példának okáért tr, sás, már, ’s a’ t.s a többi
(1780 Révai Miklós)
a rablók, tolvajok […] mit s miképen fordítottak el az ő hamis beszédjeikben
(1862 A rablóknak, tolvajoknak és kozákoknak beszédeik)
Fordítsuk el némileg Vörösmarty szavait: „Sajátunknak mondhatjuk, a mit a szív felfoghat magába.”
(1885 Beöthy Zsolt)
5a. (kissé rég)
〈vmely tényt, állítást stb.〉 elferdítve, kiforgatva magyaráz, ill. ad elő
láátok e’ gonoſz iſtentelent, a’ ki illy nagy dologgal vádoltatik, még-is az igazságot moſt is miként igyekezik el-forditani álnok okoskodával, és minnyájunkat meg-tſalni ſzándékozik
(1780 Patay Sámuel ford.)
Mikor a titkos feladásokról volt szó, ha [Széchenyi István] észrevette, hogy valaki jegyezget utána, odaszólt: csak nyissák fel jól bagolyfüleiket, hogy híven referálhassanak s ne fordítsák el szavait
(1896 Zichy Antal)
Ó, ezek a szerencsétlen asszonyok! A kik hallják az egyszerű igéket és mindjárt kiforditják, elforditják!
(1911 Móricz Zsigmond)
Sz: elfordítás, elfordítgat
Vö. CzF. elfordít · elfordit; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elfordíttatik; ÚMTsz.

Beállítások