elfullad tn ige 1a1

1. ’〈ember, állat testi megerőltetéstől, erős felindultságtól〉 nem jutva elég levegőhöz nehezen, akadozva lélegzik’ ❖ A’ kik nehezen lehegnek, kik partnak indúlván hamar el fúladnak, khgnek, [...] azoknak tüdöjkben valami hibának kell lenni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 688) | Imre elfulladt az iszonyattól (1848–1856 Jókai Mór CD18) | hegynek lovaink egészen elfulladván, az iramot lassitni s paripáinkat kifujtatni kellvén, a falkát pár perczre szem elől elvesztettük (1870 Vadász- és Versenylap 8671001, 6) | miért fullad el az elragadtatástól, ha erre a lányra tekint? (1927 Székely Tibor CD10) | elfullad az örömtől (1979 Kornis Mihály 1082001, 193).

1a. ’〈lélegzet, hang, szó stb. erőlködés, erős felindultság miatt〉 elakad v. akadozni kezd’ ❖ Góliáth jól megismerte az iú arcában azt, kit ő ama nagy égés napján tőrrel megdöfött, s egy elfulladt kiáltással tántorgott a falnak; az ájulás környékezé (1846 Jókai Mór CD18) | János, – mondta elfulladó hangon (1907 Molnár Ferenc² 9453001, 145) | úgy nevetett, hogy köhögött, elfulladt a szava (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 123) | Dermedten, elfulladt lélegzettel bámultam rá az állati látványra (1986 Nádas Péter 9466004, 437).

1b. (irod) ’〈torok, mell, szív stb.〉 levegő hiányának következtében mozgásában megakad’ ❖ Úgy lát, fut, és kiállt: torka is el-fúlatt (1800 u. Farkas András C1671, 61) | Harter Nándor melle elfulladt a névtelen dühtől, szégyentől és izgalomtól (1867 Jókai Mór CD18) | a búcsúlevelemet írom, szeretném, ha még lenne erőm, írnék két nap, két éjjel egymás után, elfulladó szívvel (1922 Zilahy Lajos 9799003, 35) | Nem tudott hamarosan felelni, mert el volt fulladva a torka, a szíve, a tüdeje. Csak szipogott és pisszegett (1932 Móricz Zsigmond 9462028, 79).

1c. (rég v. nyj) ’〈ember, állat〉 megfullad (vmiben), ill. belefullad vmibe’ ❖ [másvalaki] hirtelen el fúlada [...] egy krtvélytl, mellyet fel felé hajitván le eſtében ſzájával fel fogott vala (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 421) | a sok hóbann nem tsak a juhok ezerenként, a juhászokkal edjetembenn el-fúladtanak és el-temettettenek, hanem a lovak-is felesen oda vesztenek (1780 Magyar Hírmondó C0268, 321) | történnék, hogy valaki ſzerentsétlenl, az ollyan mérgeslt aërbe el-fulladna, a’ kor-is inkább azon kell forgódni, hogy hirtelen azt az aërt meg-igazítsuk; egyébként a’ ſegíteni kivánók-is oda veſznek (1786 Mátyus István C3067, 454) | igen benn vagyunk a sárban. Vissza nem mehetünk, benne elfulladni nem volna kellemes (1857 Széchenyi István CD1501) | A bíró majdnem elfulladt valami rettenetes orrfacsaró bűzben, amit hirtelen feléjük csapott a szél (1923 Babits Mihály C4962, 346).

1d. (rég v. nyj) ’〈elvetett mag, vetés kül. szárazságtól〉 befullad, nem tud kikelni’ ❖ A’ tiſzta Búzáról tudni kell azt, hogy, ha ſzáraz idben vettetik-el, és azt hamar ess nem éri [...] el-fullad, ’s ki-véſz egéſzſzen (1796 Plessing József C3524, 41) | az elvetett mag nem bir a[z agyag]kérgen áttörni s elfullad alatta (1912 RévaiNagyLex. C5701, 60).

1e. ’〈láng, tűz, égő cigaretta stb.〉 levegő hiányában elfojtódik, kialszik’ ❖ [a láng] ki nem állhatván tovább az öntöz sokaságnak ers ostromlását, el-fúlladott (1792 Magyar Hírmondó C5809, 399) | Az éji lámpa is érzeni látszott a künn zúgó szelet; néha egészen elfulladt világa (1857 Jókai Mór C2234, 31) | A láng elfullad egy pillanatra, aztán sziporkázva fölcsap megint (1902 Herczeg Ferenc 9241011, 12) | A cigarettát is alig lehet végigszívni. Folyton elfullad (1974 Galsai Pongrác 9171003, 131).

1f. (mértékében, erejében) csökken(, és megszűnik, ill. elenyészik, elvész vmiben) vmi’ ❖ kis köreink’ bíztos érzelmei elfúladnak a’ zaj’ tengerében (1832 Fáy András¹ C1703, 165) | a példabeszédek sokaságában elfuladó okoskodások (1849 Greguss Ágost C1907, 34) | elfulladnak a ködös lelkesedések (1927 Földi Mihály CD10) | a kezdeményezések egy része elfulladt (1996 Magyar Hírlap CD09).

1g. (Bánya) ’〈bánya(akna)〉 vízzel megtelve használhatatlanná válik’ ❖ elfulad a bánya, melybe több viz tódul, mint amennyit belőle kihuzni lehet (1894 PallasLex. CD02) | A víz első áldozata az Anna-völgyi Vilmos-akna volt, amely 1875-ben fulladt el (1996 Természet Világa CD50).

2. (ritk) ’〈gép, jármű〉 működésében elakadva leáll, lefullad’ ❖ Oldatlan kévét dobott a dobba. A gép elfulladt (1900 Gárdonyi Géza C1831, 10) | Ágfalváról indulva az első két kilométert ugyan még vígan futotta, de a nagy kanyar megfogta már a kocsikat, s a töltésre érve már elfulladt a kis mozdony (1967 Lovas Gyula CD52) | Beszállunk a rossz benzintől néha elfulladó autónkba (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. elfúlad; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elfullad tárgyatlan ige 1a1
1.
〈ember, állat testi megerőltetéstől, erős felindultságtól〉 nem jutva elég levegőhöz nehezen, akadozva lélegzik
A’ kik nehezen lehegnek, kik partnak indúlván hamar el fúladnak, khgnek, [...] azoknak tüdöjkben valami hibának kell lenni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Imre elfulladt az iszonyattól
(1848–1856 Jókai Mór)
hegynek lovaink egészen elfulladván, az iramot lassitni s paripáinkat kifujtatni kellvén, a falkát pár perczre szem elől elvesztettük
(1870 Vadász- és Versenylap)
miért fullad el az elragadtatástól, ha erre a lányra tekint?
(1927 Székely Tibor)
elfullad az örömtől
(1979 Kornis Mihály)
1a.
〈lélegzet, hang, szó stb. erőlködés, erős felindultság miatt〉 elakad v. akadozni kezd
Góliáth jól megismerte az iú arcában azt, kit ő ama nagy égés napján tőrrel megdöfött, s egy elfulladt kiáltással tántorgott a falnak; az ájulás környékezé
(1846 Jókai Mór)
János, – mondta elfulladó hangon
(1907 Molnár Ferenc²)
úgy nevetett, hogy köhögött, elfulladt a szava
(1923 Kosztolányi Dezső)
Dermedten, elfulladt lélegzettel bámultam rá az állati látványra
(1986 Nádas Péter)
1b. (irod)
〈torok, mell, szív stb.〉 levegő hiányának következtében mozgásában megakad
Úgy lát, fut, és kiállt: torka is el-fúlatt
(1800 u. Farkas András)
Harter Nándor melle elfulladt a névtelen dühtől, szégyentől és izgalomtól
(1867 Jókai Mór)
a búcsúlevelemet írom, szeretném, ha még lenne erőm, írnék két nap, két éjjel egymás után, elfulladó szívvel
(1922 Zilahy Lajos)
Nem tudott hamarosan felelni, mert el volt fulladva a torka, a szíve, a tüdeje. Csak szipogott és pisszegett
(1932 Móricz Zsigmond)
1c. (rég v. nyj)
〈ember, állat〉 megfullad (vmiben), ill. belefullad vmibe
[másvalaki] hirtelen el fúlada [...] egy krtvélytl, mellyet fel felé hajitván le eſtében ſzájával fel fogott vala
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a sok hóbann nem tsak a juhok ezerenként, a juhászokkal edjetembenn el-fúladtanak és el-temettettenek, hanem a lovak-is felesen oda vesztenek
(1780 Magyar Hírmondó)
történnék, hogy valaki ſzerentsétlenl, az ollyan mérgeslt aërbe el-fulladna, a’ kor-is inkább azon kell forgódni, hogy hirtelen azt az aërt meg-igazítsuk; egyébként a’ ſegíteni kivánók-is oda veſznek
(1786 Mátyus István)
igen benn vagyunk a sárban. Vissza nem mehetünk, benne elfulladni nem volna kellemes
(1857 Széchenyi István)
A bíró majdnem elfulladt valami rettenetes orrfacsaró bűzben, amit hirtelen feléjük csapott a szél
(1923 Babits Mihály)
1d. (rég v. nyj)
〈elvetett mag, vetés kül. szárazságtól〉 befullad, nem tud kikelni
A’ tiſzta Búzáról tudni kell azt, hogy, ha ſzáraz idben vettetik-el, és azt hamar ess nem éri [...] el-fullad, ’s ki-véſz egéſzſzen
(1796 Plessing József)
az elvetett mag nem bir a[z agyag]kérgen áttörni s elfullad alatta
(1912 RévaiNagyLex.)
1e.
〈láng, tűz, égő cigaretta stb.〉 levegő hiányában elfojtódik, kialszik
[a láng] ki nem állhatván tovább az öntöz sokaságnak ers ostromlását, el-fúlladott
(1792 Magyar Hírmondó)
Az éji lámpa is érzeni látszott a künn zúgó szelet; néha egészen elfulladt világa
(1857 Jókai Mór)
A láng elfullad egy pillanatra, aztán sziporkázva fölcsap megint
(1902 Herczeg Ferenc)
A cigarettát is alig lehet végigszívni. Folyton elfullad
(1974 Galsai Pongrác)
1f.
(mértékében, erejében) csökken(, és megszűnik, ill. elenyészik, elvész vmiben) vmi
kis köreink’ bíztos érzelmei elfúladnak a’ zaj’ tengerében
(1832 Fáy András¹)
a példabeszédek sokaságában elfuladó okoskodások
(1849 Greguss Ágost)
elfulladnak a ködös lelkesedések
(1927 Földi Mihály)
a kezdeményezések egy része elfulladt
(1996 Magyar Hírlap)
1g. (Bánya)
〈bánya(akna) vízzel megtelve használhatatlanná válik
elfulad a bánya, melybe több viz tódul, mint amennyit belőle kihuzni lehet
(1894 PallasLex.)
A víz első áldozata az Anna-völgyi Vilmos-akna volt, amely 1875-ben fulladt el
(1996 Természet Világa)
2. (ritk)
〈gép, jármű〉 működésében elakadva leáll, lefullad
Oldatlan kévét dobott a dobba. A gép elfulladt
(1900 Gárdonyi Géza)
Ágfalváról indulva az első két kilométert ugyan még vígan futotta, de a nagy kanyar megfogta már a kocsikat, s a töltésre érve már elfulladt a kis mozdony
(1967 Lovas Gyula)
Beszállunk a rossz benzintől néha elfulladó autónkba
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. elfúlad; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások