elgondol ige 1a

1. ts ’gondolatban megalkot v. megjelenít, elképzel, ill. kitalál, helyesen ismer fel vmit’ ❖ [Krisztina] látván a’ Hertzegnek ſzállása elött ſzorgalmatoskodó jövevény Embereknek tsoportját, könnyen el-gondolta magában, hogy azok a’ Hertzegnek udvarához tartózkodók legyenek, mivel a’ tegnap látott inaſokkal egy formájú ruházatot viſelének (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 65) | [a lány kezemet fogva] vitt a’ kályhához. El nem gondolhattam mit akar, de ha az ember confúsus, arra megy, merre vezetik (1841 Kovács Pál² 8251001, 79) | hallottam a sikoltást, de nem bírtam elgondolni, mi lehet (1906–1907 Mikszáth Kálmán CD04) | nemcsak a politikai nézetek iránti felelősség szűnik meg, hanem minden felelősség bárminő kimondott vagy csak elgondolt, hirdetett vagy megvalósult eszmével szemben (1955 Heller Ágnes 9238001, 35) | [Anselmus] a legfelsőbb létezőt úgy írja le, mint akinél nagyobbat elgondolni lehetetlen (1990 Joós Ernő 2029016, 487).

1a. ’vmilyen állapotúnak v. tulajdonságúnak gondol, képzel vkit, vmit’ ❖ Gyáva vagyok ahhoz, hogy másképpen is el tudjam gondolni a világot, mint a milyennek anyám, meg a nagyanyám látta (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 41) | [Gobbi Hilda] Aase anyója minden ízében az, aminek Ibsen elgondolhatta (1941 Schöpflin Aladár CD10) | [Heidegger] az igazságot folyamatként gondolja el (1990 Magyar Filozófiai Szemle ford. 2029020, 586) | A tér-idő egy négydimenziósnak elgondolt tér, amelynél a három közönséges térkoordináta mellé negyediknek hozzávesszük az időt (2003 Természet Világa CD50).

1b. ’részleteiben, a körülményeket számba véve, elbírálva végiggondol, (előre) átgondol, ill. eltervez vmit’ ❖ a’ Csáſzár lt a’ Tronusában ’S Ki mondá mit akar ’s gondolt el magában (1789 Baranyi László ford. 7016002, 19) | az volt a legnagyobb bosszusága neki, Hogy, amit elgondolt, még sem vihette ki (1846 Arany János 8014001, 125) | Világosan tehát csak az írhat, a ki tökéletesen elgondolta, a mit írni akar (1895 Négyesy László 8329001, 190) | egy eleve elgondolt, logikusan megtervezett rend (1968 Rónay György 9573059, 210) | Kenesse altábornagy a következőképpen gondolta el a légierő hadrendjét (1992 Szabó Miklós 2012002, 61).

1c. ’〈figyelemfelhívásként is: vmely cselekedetet, történést, szituációt stb.〉 abba belegondolva mérlegre tesz, megfontol, magában elbírál’ ❖ Uram! ha el-gondolja, melly tágos, és népes hely légyen Páris (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 24) | kinek szíve van, érezze, s kinek lelke van, gondolja el, hogy ezen ügyben fekszik a nemzet szükségének nagy titka: fennmaradás és kiemelkedés! (1830 Kölcsey Ferenc 8253051, 42) | a kályha mellé ültem s belemeredtem a lángokba. Elgondoltam azt az emberfölötti munkát, amit e darabra pazaroltam s egy fájó érzés ragadta meg szívemet (1912–1913 Zichy Géza 8538024, 25) | A Nemzeti dalt Petőfi már 13-ra megírta. Gondoljuk el, ha nincs ez a vers, nincs semmi (1989 Csoóri Sándor 2015001, 2).

2. tn (kissé rég, irod, átv is) ’〈vmely más helyre, időre, vmely más v. jelen nem levő személyre, dologra stb.〉 gondol, ill. gondolatban elkalandozik vki’ ❖ [a herceg] lehetetlennek tartotta, addig tsak egy nyugodalmas órát-is el-tölteni, mig [Krisztina] láttatásával nem gyönyörködhetik, és véle meg-nem esmérkedik. Ezen tzéljára el-gondolván, [...] el-végezte magában; Verſzáliatól vég bútsút venni, és a’ helyett Párisban Kriſtina felöl értekezni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 58) | Leülünk, hol lobog a tűz, És beszélünk a multakról, A szó gyakran megreked…. Lelkünk hosszan el-elgondol És felszítjuk a tüzet (1851 Gyulai Pál 8173031, 100) | ha az ember messze-messze országokba jár, akkor sokszor elgondol arra a perczre, mikor először fogja a nótáját hallani (1893 Justh Zsigmond C2456, 14) | Ha lehetett, elhúzódtam tőlük, hogy egyedül legyek, hogy elgondolhassak valamerre, ahol lehet, hogy várnak rám (1926 Kassák Lajos CD10).

3. ts (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vmi nélkül képzel el, vmi nélkül levőként feltételez vmit〉’ ❖ Történetileg közös tulajdonok pedig a testtől elgondolhatók ugyan, de tapasztalás szerint eddig minden testben feltaláltattak; illyenek a likacsosság, oszthatóság, mozgékonyság, tehetlenség, és nehézség (1850 Jedlik Ányos 8208001, 6) | ha elgondoljuk arcáról a mámor és álmatlanság sápadságát, szépnek is mondható vala [Zakál József] (1858 Boross Mihály C1154, 21) | A Hosszufalu sokban hasonlit a Brassó közeli Hétfaluhoz, elgondolva onnan az ennek hátterében feltornyosuló roppant havasokat (1870 Orbán Balázs CD22).

Sz: elgondolhatatlan.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elgondolhat

elgondol ige 1a
1. tárgyas
gondolatban megalkot v. megjelenít, elképzel, ill. kitalál, helyesen ismer fel vmit
[Krisztina] látván a’ Hertzegnek ſzállása elött ſzorgalmatoskodó jövevény Embereknek tsoportját, könnyen el-gondolta magában, hogy azok a’ Hertzegnek udvarához tartózkodók legyenek, mivel a’ tegnap látott inaſokkal egy formájú ruházatot viſelének
(1772 Mészáros Ignác ford.)
[a lány kezemet fogva] vitt a’ kályhához. El nem gondolhattam mit akar, de ha az ember confúsus, arra megy, merre vezetik
(1841 Kovács Pál²)
hallottam a sikoltást, de nem bírtam elgondolni, mi lehet
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
nemcsak a politikai nézetek iránti felelősség szűnik meg, hanem minden felelősség bárminő kimondott vagy csak elgondolt, hirdetett vagy megvalósult eszmével szemben
(1955 Heller Ágnes)
[Anselmus] a legfelsőbb létezőt úgy írja le, mint akinél nagyobbat elgondolni lehetetlen
(1990 Joós Ernő)
1a.
vmilyen állapotúnak v. tulajdonságúnak gondol, képzel vkit, vmit
Gyáva vagyok ahhoz, hogy másképpen is el tudjam gondolni a világot, mint a milyennek anyám, meg a nagyanyám látta
(1906 e. Thury Zoltán)
[Gobbi Hilda] Aase anyója minden ízében az, aminek Ibsen elgondolhatta
(1941 Schöpflin Aladár)
[Heidegger] az igazságot folyamatként gondolja el
(1990 Magyar Filozófiai Szemle ford.)
A tér-idő egy négydimenziósnak elgondolt tér, amelynél a három közönséges térkoordináta mellé negyediknek hozzávesszük az időt
(2003 Természet Világa)
1b.
részleteiben, a körülményeket számba véve, elbírálva végiggondol, (előre) átgondol, ill. eltervez vmit
a’ Csáſzár lt a’ Tronusában ’S Ki mondá mit akar ’s gondolt el magában
(1789 Baranyi László ford.)
az volt a legnagyobb bosszusága neki, Hogy, amit elgondolt, még sem vihette ki
(1846 Arany János)
Világosan tehát csak az írhat, a ki tökéletesen elgondolta, a mit írni akar
(1895 Négyesy László)
egy eleve elgondolt, logikusan megtervezett rend
(1968 Rónay György)
Kenesse altábornagy a következőképpen gondolta el a légierő hadrendjét
(1992 Szabó Miklós)
1c.
〈figyelemfelhívásként is: vmely cselekedetet, történést, szituációt stb.〉 abba belegondolva mérlegre tesz, megfontol, magában elbírál
Uram! ha el-gondolja, melly tágos, és népes hely légyen Páris
(1772 Mészáros Ignác ford.)
kinek szíve van, érezze, s kinek lelke van, gondolja el, hogy ezen ügyben fekszik a nemzet szükségének nagy titka: fennmaradás és kiemelkedés!
(1830 Kölcsey Ferenc)
a kályha mellé ültem s belemeredtem a lángokba. Elgondoltam azt az emberfölötti munkát, amit e darabra pazaroltam s egy fájó érzés ragadta meg szívemet
(1912–1913 Zichy Géza)
A Nemzeti dalt Petőfi már 13-ra megírta. Gondoljuk el, ha nincs ez a vers, nincs semmi
(1989 Csoóri Sándor)
2. tárgyatlan (kissé rég, irod, átv is)
〈vmely más helyre, időre, vmely más v. jelen nem levő személyre, dologra stb.〉 gondol, ill. gondolatban elkalandozik vki
[a herceg] lehetetlennek tartotta, addig tsak egy nyugodalmas órát-is el-tölteni, mig [Krisztina] láttatásával nem gyönyörködhetik, és véle meg-nem esmérkedik. Ezen tzéljára el-gondolván, [...] el-végezte magában; Verſzáliatól vég bútsút venni, és a’ helyett Párisban Kriſtina felöl értekezni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Leülünk, hol lobog a tűz, És beszélünk a multakról, A szó gyakran megreked…. Lelkünk hosszan el-elgondol És felszítjuk a tüzet
(1851 Gyulai Pál)
ha az ember messze-messze országokba jár, akkor sokszor elgondol arra a perczre, mikor először fogja a nótáját hallani
(1893 Justh Zsigmond)
Ha lehetett, elhúzódtam tőlük, hogy egyedül legyek, hogy elgondolhassak valamerre, ahol lehet, hogy várnak rám
(1926 Kassák Lajos)
3. tárgyas (rég)
〈annak kif-ére, hogy vmi nélkül képzel el, vmi nélkül levőként feltételez vmit〉
Történetileg közös tulajdonok pedig a testtől elgondolhatók ugyan, de tapasztalás szerint eddig minden testben feltaláltattak; illyenek a likacsosság, oszthatóság, mozgékonyság, tehetlenség, és nehézség
(1850 Jedlik Ányos)
ha elgondoljuk arcáról a mámor és álmatlanság sápadságát, szépnek is mondható vala [Zakál József]
(1858 Boross Mihály)
A Hosszufalu sokban hasonlit a Brassó közeli Hétfaluhoz, elgondolva onnan az ennek hátterében feltornyosuló roppant havasokat
(1870 Orbán Balázs)
Sz: elgondolhatatlan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. ~, elgondolhat

Beállítások