elkel tn ige 2b8

1. (rég) ’elmegy, eltávozik vki, vmi’ ❖ Mi haſzna éltemnek, ha életem’ fele Meg-vált életemtöl, ’s örökre el-kele? (1774 Dugonics András C1484, 163) | Ulies Hazánktúl el-kele (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 14) | hegyeinkről elkél a’ köd (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2528, 12) | Ej, te csunya, pohos béka, kelj el innen mellőlem! (1900 Budapesti Napló júl. 22. C5243, 11) | Szegény kis Izsák, kicsin fülemilém, nem vált már meg engem, zengőbb trombitával nem énekli magyar kar erejét… elröpüle tőlem… mint a könnyű árnyék, elkele előlem (1913 Laczkó Géza CD10).

1a. (rég) ’véget ér, elmúlik vmi’ ❖ El-klt: el-kelt, oda van, el-múlt, p. o. az országlása, élete, betsllete (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 43) | Jókor jösz, el-klt a’ szüret (1793 Kovács Pál¹ C2763, 214) | Legrövidebbe a napoknak Az, melly tőlünk vigan kél-el (1822 Edvi Illés Pál C1548, 9) | A [gondolkodási időül adott] 48 óra elkelt s a legborzasztóbbra vártunk (1849 Pesti Hírlap 8656002, 4).

2. (rég) ’〈étel, ital, pénz〉 elfogy’ ❖ a’ leves el-költ (1782 Kónyi János C2729, 58) | [A porosz király] eggyügyü aſztalt tart, és mindenrl, a’ mi el kél, ſzoroan ſzámot vetet (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 135) | Ezekre Darius kincse is elkelne! (1879 Csukássi József C1341, 375) | A csárdában kész már kora hajnalban a jó meleg reggeli; mire az elköl, előállnak a fogatok (1891 Jókai Mór C2330, 80).

3. ’〈áru, ill. (munka)hely〉 vevőre, ill. jelentkezőre, gazdára talál’ ❖ ? Felette haſznos az illyen Oktalan Állatoknak [ti. a szárnyasoknak] Neme [...] az ollyan Hellységekben, a’ mellyek [...] ollyan Helyekkel határosok, a’ hol ſok Eleség ſzokott Eſztendön-által el-kelni (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332008, 146) | El-kelvén [...] igen hamar, elébbi Diaeteticám’ els Darabjának minden Exemplumai (1784 Mátyus István C3067, III) | a legnagyobb rész csak ugy fog elkelni ha ingyen adatik (1847 Hetilap CD61) | Tavalyi bor, mely most már igen megjavult, 9 frtjával kelt el (1874 Borászati Lapok 8607002, 227) | A bognárral nem igen lehet alkudni, mert a kocsi nem kér ételt: ha nem kel el, hazaviszi (1917 e. Tömörkény István C3155, 151) | Elkelt már a Kis-Kovács háza? – kérdezte. – El. Ötezerért. Az a rongyos viskó! (1933 Nagy Zoltán CD10) | az aznapi előadásra minden jegy elkelt (1957 Csathó Kálmán C1267, 85) | A 444-ből eddig elkelt 96 képviselői helyből az állami televízió híradása szerint 87-et szerzett meg a Hoszni Mubarak elnök vezette párt (1995 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’〈házasulandó személy〉 párra talál, vki feleségének, ritk. férjének választja’ ❖ majd jobban elkelsz úgy; a jó bornak nem kell cégér; nincs rútabb a szemtelen hajadon leánynál (1810 Nagy Sámuel² C3288, 27) | hogy én el ne kéljek, Attól semmit sem félek (1853 Edvi Illés Pál C1548, 37) | a gondos kis gazdasszony rögtön el is kelt, S másik farsangon már üde szép anya lett (1882 Tóth Lőrinc C4299, 44) | [Marika] elkelt idővel annak rendje szerint, három gyermeket szült, unokái lettek (1988 Lengyel Péter 9397008, 315) | Elkelt a Kennedy-fiú [...]. A „legszexisebb” férfi szombaton, titokban megnősült (1996 Magyar Hírlap CD09).

4. ’〈annak kif-ére, hogy vmi éppen jól jön, ill. szükség, igény mutatkozik rá〉’ ❖ Lám atyus, [...] mi kár volt túladni a jó téli otthonkán; elkelne most! (1818 k. Fáy András¹ 8139003, 239) | Elkel egy kis leczke önöknek is, férfiak! (1872 Mikszáth Kálmán C3131, 110) | Ma kiválóan nagy volt a homály az iskolában, gyertya is elkelt volna (1926 Molnár Ferenc² 9453034, 58) | Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő (1954 Weöres Sándor 9788488, 75) | Ahol csak most néznek szembe a tényekkel [ti. a HIV-vírus rohamos terjedésével], mint Etiópiában, ott kel el leginkább a nemzetközi segítség (2000 Magyar Hírlap CD09).

5. (rég, nyj) ’vminek beillik, beválik, megfelel’ ❖ A szunyogok itten akkorákra nőttek, Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének (1844 Petőfi Sándor C3506, 211) | [az angolna] igy elkészítve akármelyik europai hotelben is elkelne mint nyalánkság (1858 Xantus János 8531001, 12).

6. (ritk) ’〈tészta〉 túlságosan megkel’ ❖ a’ tészta nagyon elkelt (1823 Márton József¹ C3047, 782) | magasztalta fánkjaimat, mellyek pedig épen akkor egy kicsint elkelve valának (1836 Kovács Pál² C0043, 50) | Ha soká feltart anyám, elkel a tésztám, és megég a zsír (1918 F. Kernách Ilona CD10).

Vö. CzF. elkel · elkél; ÉrtSz.; TESz. kel¹; ÉKsz.; SzT. ~, elkelendő, elkelhet, elkelhető, elkelő, elkelt; ÚMTsz. ~, elkelő

elkel tárgyatlan ige 2b8
1. (rég)
elmegy, eltávozik vki, vmi
Mi haſzna éltemnek, ha életem’ fele Meg-vált életemtöl, ’s örökre el-kele?
(1774 Dugonics András)
Ulies Hazánktúl el-kele
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
hegyeinkről elkél a’ köd
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Ej, te csunya, pohos béka, kelj el innen mellőlem!
(1900 Budapesti Napló júl. 22.)
Szegény kis Izsák, kicsin fülemilém, nem vált már meg engem, zengőbb trombitával nem énekli magyar kar erejét… elröpüle tőlem… mint a könnyű árnyék, elkele előlem
(1913 Laczkó Géza)
1a. (rég)
véget ér, elmúlik vmi
El-klt: el-kelt, oda van, el-múlt, p. o.példának okáért az országlása, élete, betsllete
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Jókor jösz, el-klt a’ szüret
(1793 Kovács Pál¹)
Legrövidebbe a napoknak Az, melly tőlünk vigan kél-el
(1822 Edvi Illés Pál)
A [gondolkodási időül adott] 48 óra elkelt s a legborzasztóbbra vártunk
(1849 Pesti Hírlap)
2. (rég)
〈étel, ital, pénz〉 elfogy
a’ leves el-költ
(1782 Kónyi János)
[A porosz király] eggyügyü aſztalt tart, és mindenrl, a’ mi el kél, ſzoroan ſzámot vetet
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
Ezekre Darius kincse is elkelne!
(1879 Csukássi József)
A csárdában kész már kora hajnalban a jó meleg reggeli; mire az elköl, előállnak a fogatok
(1891 Jókai Mór)
3.
〈áru, ill. (munka)hely〉 vevőre, ill. jelentkezőre, gazdára talál
?
Felette haſznos az illyen Oktalan Állatoknak [ti. a szárnyasoknak] Neme [...] az ollyan Hellységekben, a’ mellyek [...] ollyan Helyekkel határosok, a’ hol ſok Eleség ſzokott Eſztendön-által el-kelni
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
El-kelvén [...] igen hamar, elébbi Diaeteticám’ els Darabjának minden Exemplumai
(1784 Mátyus István)
a legnagyobb rész csak ugy fog elkelni ha ingyen adatik
(1847 Hetilap)
Tavalyi bor, mely most már igen megjavult, 9 frtforintjával kelt el
(1874 Borászati Lapok)
A bognárral nem igen lehet alkudni, mert a kocsi nem kér ételt: ha nem kel el, hazaviszi
(1917 e. Tömörkény István)
Elkelt már a Kis-Kovács háza? – kérdezte. – El. Ötezerért. Az a rongyos viskó!
(1933 Nagy Zoltán)
az aznapi előadásra minden jegy elkelt
(1957 Csathó Kálmán)
A 444-ből eddig elkelt 96 képviselői helyből az állami televízió híradása szerint 87-et szerzett meg a Hoszni Mubarak elnök vezette párt
(1995 Magyar Hírlap)
3a.
〈házasulandó személy〉 párra talál, vki feleségének, ritk. férjének választja
majd jobban elkelsz úgy; a jó bornak nem kell cégér; nincs rútabb a szemtelen hajadon leánynál
(1810 Nagy Sámuel²)
hogy én el ne kéljek, Attól semmit sem félek
(1853 Edvi Illés Pál)
a gondos kis gazdasszony rögtön el is kelt, S másik farsangon már üde szép anya lett
(1882 Tóth Lőrinc)
[Marika] elkelt idővel annak rendje szerint, három gyermeket szült, unokái lettek
(1988 Lengyel Péter)
Elkelt a Kennedy-fiú [...]. A „legszexisebb” férfi szombaton, titokban megnősült
(1996 Magyar Hírlap)
4.
〈annak kif-ére, hogy vmi éppen jól jön, ill. szükség, igény mutatkozik rá〉
Lám atyus, [...] mi kár volt túladni a jó téli otthonkán; elkelne most!
(1818 k. Fáy András¹)
Elkel egy kis leczke önöknek is, férfiak!
(1872 Mikszáth Kálmán)
Ma kiválóan nagy volt a homály az iskolában, gyertya is elkelt volna
(1926 Molnár Ferenc²)
Tél szele hóval, faggyal jő, elkel most a nagykendő
(1954 Weöres Sándor)
Ahol csak most néznek szembe a tényekkel [ti. a HIV-vírus rohamos terjedésével], mint Etiópiában, ott kel el leginkább a nemzetközi segítség
(2000 Magyar Hírlap)
5. (rég, nyj)
vminek beillik, beválik, megfelel
A szunyogok itten akkorákra nőttek, Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének
(1844 Petőfi Sándor)
[az angolna] igy elkészítve akármelyik europai hotelben is elkelne mint nyalánkság
(1858 Xantus János)
6. (ritk)
〈tészta〉 túlságosan megkel
a’ tészta nagyon elkelt
(1823 Márton József¹)
magasztalta fánkjaimat, mellyek pedig épen akkor egy kicsint elkelve valának
(1836 Kovács Pál²)
Ha soká feltart anyám, elkel a tésztám, és megég a zsír
(1918 F. Kernách Ilona)
Vö. CzF. elkel · elkél; ÉrtSz.; TESz. kel¹; ÉKsz.; SzT. ~, elkelendő, elkelhet, elkelhető, elkelő, elkelt; ÚMTsz. ~, elkelő

Beállítások