elkésik ige 14b3

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈annak kif-ére, hogy vmely helyre a megbeszélt, kiszabott, kellő időpontnál, ill. vmely eseményre, alkalomra annak kezdeténél később érkezik (meg) vki, vmi〉’ ❖ Tzó Deres! az utban minek maradoznál, El-késnél mig illy nagy jukokat fodoznál (1788 Magyar Kurír C0313, 380) | rendeljen Kend egy két lovas paraszt szekeret is, hogy, ha elkésik a’ kotsi, arra rakódhassunk (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352013, 17) | [apámnál] előbb ébren voltam és sötétben cühelődtem föl, hogy a nagy munkától valamiképen el ne késsem (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 41) | Mi mindig mindenről elkésünk, Mi biztosan messziről jövünk. Fáradt, szomorú a lépésünk, Mi mindig mindenről elkésünk (1908 Ady Endre 9003118, 77) | Kicsit elkéstem az ebédtől (1932 Füst Milán CD10) | – Nem hallottad, mit mondtam? Inkább fejezd be a reggelidet, még elkésel az iskolából és én is a hivatalból! (1988 Kertész Imre² CD41) | – Nem kapnak inget [a mentősök] a Szolgálattól? – kérdezem elképedve. – A ruha mindig elkésve érkezik, mondjuk a 2002 harmadik negyedévre esedékes 2003 elején (2003 Moldova György 3238002, 35).

2. tn (rég)(a kelleténél hosszabban) elidőzik, elmarad vhol vki’ ❖ haláſzni indúlt a’ Követ Plavna felé: vitt magával ſzakátsot, fzni-valót, egynéhány Cavalier társot, ott igen el-késett, ’s tsak ſetét éjſzakán tért viſzſza a’ ſzállás felé (1799 Molnár János C0301, 172) | ti tágas Egek boszszúló mennykövi [...], hol késtek el ennyi üdőre? (1817 Vörösmarty Mihály 8524003, 42) | – Bocsásson meg drágám, felelt a báró [...], elkéstem egy kissé a laboratoriumban (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536003, 264).

3. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ember, es. állat vmely dologgal v. dologban (vmennyi idővel)〉 megkésik, megcsúszik, ill. (annyira) késlekedik (, hogy a remélt eredmény nem következik be, v. véglegesen elmulaszt vmely cselekvést)’ ❖ Itt a’ Tzmadiák vagynak, amott a’ Szabók. A’ tpkés, olajos Tótok ſem kéſtek el: hoztak Párnahajat, sáfránt, fajnova [= fájin, finom] fenyves italt (1777 Baróti Szabó Dávid 7021016, 168) | még k az idegen Nyelvnek tanúlására vesztegetnék a’ drága idt, addig elkésnének a’ szükséges és hasznos dolgoknak tanúlásával (1808 Pápay Sámuel 8353005, 6) | külföldnek szánt hasábjaink néha egykét nappal elkésnek az érdekes hirek közléseiben (1841 Pesti Hírlap CD61) | Meg is kaptam csakugyan egyszer a torokgyulladást, de mert mindig játszanom kellett, s elkéstem orvost hivatni, hat hétig feküdtem (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102001, 257) | A szegény költő ezzel a hízelgéssel egy kicsit elkésett (1917 Ambrus Zoltán CD10) | Amit a szerbek nem tudhattak: az SS már két napja a város főterén állomásozik, s elkéstek a kitöréssel (1986 Hegyi Béla 2001012, 65) | [a hordót] szájjal lefelé hirtelen ráborítottam a macskára. Túl nagy volt az állat, illetve elkésve menekülni akart, és a feje kint maradt (2006 Pósfai György 3149006, 1198).

3a. ts (/ritk) ’〈járművet〉 lekésik, ill. 〈alkalmat, időt v. vmely cselekedetet〉 kés(leked)és miatt elmulaszt, es. elszalaszt vkit’ ❖ Elkéste az első felvonást, elkéste a találkát (találkozót) stb. [...] Magyarul: elkésett vagy lekésett valamitől vagy valamiről (1905 Kenedi Géza C0357, 237) | ha ott is maradtam néha egy óráig, azt csak azért tettem, hogy direkt elkéssem a nőt a korzón (1920 Szép Ernő 9665042, 36) | A fogaskerekű nehézkesen közlekedik, ha valaki elkési az indulását, kénytelen néha egy órahosszat is várni, amíg újból indul (1928 Budapesti Hírlap ápr. 29. C4716, 11) | Itt fekszik, éjjel van, elkéste, hogy a körvadászat után lemenjen a dugacs nyulakért! (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706008, 103) | most rohanni kell. Elkésem a vonatot (1962 Stella Adorján 9614001, 33) | egy életrajz akkor is lehet tanulságos, ha mondjuk a százas évfordulót két esztendővel elkési (2000 Természet Világa CD50).

4. tn ’megkésve, a szükségesnél, a megfelelőnél v. a vártnál később(, ezért hiábavalóan, hatás v. eredmény nélkül) történik (meg), következik (be), ill. tűnik fel, jelenik meg vmi’ ❖ Illy el-késett próbát és félékeny szerett, mondván, még nem látott (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2736, 64) | Az agitatiók már elkéstek. A nép nem gyermek többé, a mi népünk lát és itél, s meg tudja különböztetni a hamis prófétákat az igaziaktól (1848 Jókai Mór 8209024, 34) | Elkésett megjegyzések a Pestalozzi-ünnepségek alkalmából (1927 Sinkó Ervin CD10) | Drezda kárpótlási gesztusa el is késett (2010 Ébli Gábor 3153012, 893).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. késik; ÉKsz.; SzT. ~, elkésett

elkésik ige 14b3
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈annak kif-ére, hogy vmely helyre a megbeszélt, kiszabott, kellő időpontnál, ill. vmely eseményre, alkalomra annak kezdeténél később érkezik (meg) vki, vmi〉
Tzó Deres! az utban minek maradoznál, El-késnél mig illy nagy jukokat fodoznál
(1788 Magyar Kurír)
rendeljen Kend egy két lovas paraszt szekeret is, hogy, ha elkésik a’ kotsi, arra rakódhassunk
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
[apámnál] előbb ébren voltam és sötétben cühelődtem föl, hogy a nagy munkától valamiképen el ne késsem
(1851–1854 Táncsics Mihály)
Mi mindig mindenről elkésünk, Mi biztosan messziről jövünk. Fáradt, szomorú a lépésünk, Mi mindig mindenről elkésünk
(1908 Ady Endre)
Kicsit elkéstem az ebédtől
(1932 Füst Milán)
– Nem hallottad, mit mondtam? Inkább fejezd be a reggelidet, még elkésel az iskolából és én is a hivatalból!
(1988 Kertész Imre²)
– Nem kapnak inget [a mentősök] a Szolgálattól? – kérdezem elképedve. – A ruha mindig elkésve érkezik, mondjuk a 2002 harmadik negyedévre esedékes 2003 elején
(2003 Moldova György)
2. tárgyatlan (rég)
(a kelleténél hosszabban) elidőzik, elmarad vhol vki
haláſzni indúlt a’ Követ Plavna felé: vitt magával ſzakátsot, fzni-valót, egynéhány Cavalier társot, ott igen el-késett, ’s tsak ſetét éjſzakán tért viſzſza a’ ſzállás felé
(1799 Molnár János)
ti tágas Egek boszszúló mennykövi [...], hol késtek el ennyi üdőre?
(1817 Vörösmarty Mihály)
– Bocsásson meg drágám, felelt a báró [...], elkéstem egy kissé a laboratoriumban
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈ember, es. állat vmely dologgal v. dologban (vmennyi idővel) megkésik, megcsúszik, ill. (annyira) késlekedik (, hogy a remélt eredmény nem következik be, v. véglegesen elmulaszt vmely cselekvést)
Itt a’ Tzmadiák vagynak, amott a’ Szabók. A’ tpkés, olajos Tótok ſem kéſtek el: hoztak Párnahajat, sáfránt, fajnova [= fájin, finom] fenyves italt
(1777 Baróti Szabó Dávid)
még k az idegen Nyelvnek tanúlására vesztegetnék a’ drága idt, addig elkésnének a’ szükséges és hasznos dolgoknak tanúlásával
(1808 Pápay Sámuel)
külföldnek szánt hasábjaink néha egykét nappal elkésnek az érdekes hirek közléseiben
(1841 Pesti Hírlap)
Meg is kaptam csakugyan egyszer a torokgyulladást, de mert mindig játszanom kellett, s elkéstem orvost hivatni, hat hétig feküdtem
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
A szegény költő ezzel a hízelgéssel egy kicsit elkésett
(1917 Ambrus Zoltán)
Amit a szerbek nem tudhattak: az SSSchutzstaffel ’Védosztag’ már két napja a város főterén állomásozik, s elkéstek a kitöréssel
(1986 Hegyi Béla)
[a hordót] szájjal lefelé hirtelen ráborítottam a macskára. Túl nagy volt az állat, illetve elkésve menekülni akart, és a feje kint maradt
(2006 Pósfai György)
3a. tárgyas (/ritk)
〈járművet〉 lekésik, ill. 〈alkalmat, időt v. vmely cselekedetet〉 kés(leked)és miatt elmulaszt, es. elszalaszt vkit
Elkéste az első felvonást, elkéste a találkát (találkozót) stb.s a többi [...] Magyarul: elkésett vagy lekésett valamitől vagy valamiről
(1905 Kenedi Géza)
ha ott is maradtam néha egy óráig, azt csak azért tettem, hogy direkt elkéssem a nőt a korzón
(1920 Szép Ernő)
A fogaskerekű nehézkesen közlekedik, ha valaki elkési az indulását, kénytelen néha egy órahosszat is várni, amíg újból indul
(1928 Budapesti Hírlap ápr. 29.)
Itt fekszik, éjjel van, elkéste, hogy a körvadászat után lemenjen a dugacs nyulakért!
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
most rohanni kell. Elkésem a vonatot
(1962 Stella Adorján)
egy életrajz akkor is lehet tanulságos, ha mondjuk a százas évfordulót két esztendővel elkési
(2000 Természet Világa)
4. tárgyatlan
megkésve, a szükségesnél, a megfelelőnél v. a vártnál később(, ezért hiábavalóan, hatás v. eredmény nélkül) történik (meg), következik (be), ill. tűnik fel, jelenik meg vmi
Illy el-késett próbát és félékeny szerett, mondván, még nem látott
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Az agitatiók már elkéstek. A nép nem gyermek többé, a mi népünk lát és itél, s meg tudja különböztetni a hamis prófétákat az igaziaktól
(1848 Jókai Mór)
Elkésett megjegyzések a Pestalozzi-ünnepségek alkalmából
(1927 Sinkó Ervin)
Drezda kárpótlási gesztusa el is késett
(2010 Ébli Gábor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. késik; ÉKsz.; SzT. ~, elkésett

Beállítások