elköszönt ts ige 4c3 (kissé rég v. nyj)

1. ’〈bort, ill. poharat〉 köszöntést mondva kihörpint, ill. 〈pohárköszöntőt〉 elmond’ ❖ A’ bort el-köszöntöm: Vinum propino (1810 Simai Kristóf C3748, 152) | [a levente] belső megelégedéssel köszönté el a’ kancsót (1821 Katona József C5532, 11) | Több lázító áldomást köszöntének el a’ vendégek; e’ kiáltás: „Éljen a’ respublica!” lehallott az utczára (1841 Pesti Hírlap CD61) | Az egri költő téged arra kért: Hogy jó borát köszöntsd el a honért (1844 Sárosi Gyula 8404028, 156) | Kendy István azonban még felállt s Szent János poharát elköszöntötte egy kis beszéddel és pedig a fejedelemasszonyra (1922 Móricz Zsigmond 9462003, 132).

2. ’köszönéssel fogad, üdvözöl vkit’ ❖ Én elköszöntém, amúgy alföldiesen elébe ugorva lovamról ’s ő majd kőbálvánnyá vált (1833 Aurora C0040, 37) | A’ bőkezű szép házi nőt Ezren köszöntik el [a bál kezdetén] (1851 Beöthy Zsigmond C1011, 245).

3. ’〈annak kif-ére, hogy a távozni készülő személytől elköszön, búcsút vesz vki〉’ ❖ [Wesselényi] a pozsonyi ligetben búcsuzott el barátaitól szép holdfényes tavaszi estén. Beöthy Ödön köszöntötte el, éjfélig iddogáltak, a mikor aztán elrobogott kocsiján (1906 Vértesy Jenő CD55) | Amikor eltelt a hat, hét vagy kilenc hét, akkor a hóstátiak „elköszöntötték” a halott lelkét (1982 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF.; ÚMTsz.

elköszönt tárgyas ige 4c3 (kissé rég v. nyj)
1.
〈bort, ill. poharat〉 köszöntést mondva kihörpint, ill. 〈pohárköszöntőt〉 elmond
A’ bort el-köszöntöm: Vinum propino
(1810 Simai Kristóf)
[a levente] belső megelégedéssel köszönté el a’ kancsót
(1821 Katona József)
Több lázító áldomást köszöntének el a’ vendégek; e’ kiáltás: „Éljen a’ respublica!” lehallott az utczára
(1841 Pesti Hírlap)
Az egri költő téged arra kért: Hogy jó borát köszöntsd el a honért
(1844 Sárosi Gyula)
Kendy István azonban még felállt s Szent János poharát elköszöntötte egy kis beszéddel és pedig a fejedelemasszonyra
(1922 Móricz Zsigmond)
2.
köszönéssel fogad, üdvözöl vkit
Én elköszöntém, amúgy alföldiesen elébe ugorva lovamról ’s ő majd kőbálvánnyá vált
(1833 Aurora)
A’ bőkezű szép házi nőt Ezren köszöntik el [a bál kezdetén]
(1851 Beöthy Zsigmond)
3.
〈annak kif-ére, hogy a távozni készülő személytől elköszön, búcsút vesz vki〉
[Wesselényi] a pozsonyi ligetben búcsuzott el barátaitól szép holdfényes tavaszi estén. Beöthy Ödön köszöntötte el, éjfélig iddogáltak, a mikor aztán elrobogott kocsiján
(1906 Vértesy Jenő)
Amikor eltelt a hat, hét vagy kilenc hét, akkor a hóstátiak „elköszöntötték” a halott lelkét
(1982 Magyar néprajz)
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások