elkülönítő mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → elkülönít.

II. mn 1C

’vmely dolgot a másik v. a többi hasonlótól megkülönböztető 〈sajátosság〉’ ❖ [a magyar népművészet az] elkülönítő jelek mellett lényeges jegyei szerint a legnyugatibb Vasmegyétől a legkeletibb Csíkmegyéig olyan egység, amilyen egységbe fogja az egész magyarságot sajátos nyelve, beszéde (1925 MűvészetiLex. C6812, 463) | A lényegesebb, bonctani elkülönítő bélyegek egyébként a koponyán s az alsó állcsonton ismerhetők föl (1929 Az állatok világa ford. CD46) | elkülönítő jegy (1997 Magyar néprajz CD47) | elkülönítő ismérvét (1997 Stipta István CD17).

a. ’vmely betegség összes megkülönböztető jegyét leíró 〈diagnózis, kórisme〉, ill. ilyen diagnózis felállítására vonatk. 〈eljárás〉’ ❖ Ha a beteg közérzete az időnkint alábbhagyó érző neurosis folytán megjavul, akkor kimaradnak a gátlási tünetek és a kedélyhangulati zavarok is. Ez a körülmény elkülönítő kórismei szempontból is fontos (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267005, 227) | [Manninger Rezső] a betegségek elkülönítő kórjelzésének klinikai és kórtani elemzésére fektetett különös hangsúlyt (1990 Szent-Iványi Tamás CD30) | a fokozott anyagcserével járó állapotok elkülönítő diagnosztikájának problémaköre (1992 Metzl János CD52).

III. fn 1C (Orvos is)

’olyan elhatárolt hely, kül. zárt egészségügyi intézmény v. részleg, ahol fertőző, közveszélyes v. súlyos betegeket tartanak és ápolnak’ ❖ A létesítendő betegfoglalkoztatókat […] el kell látni elkülönítővel: néhány olyan szobával, amelynek ablaka rácsos, ajtaja zárva (1957 Benedek István 9041013, 460) | manapság kórházi elkülönítőben, a rokonok távoltartásával, az orvosok és nővérek félő-szorongó „álgondoskodása” közepette kell életünket bezárni (1995 Természet Világa CD50) | Amikor valaki megbetegedett tífuszban vagy diériában, az alagútrendszerben is elkülönítőbe került (1999 Kőrös László ford.–Beevor CD17).

Vö. ÉKsz.

elkülönítő melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévelkülönít
II. melléknév 1C
vmely dolgot a másik v. a többi hasonlótól megkülönböztető 〈sajátosság〉
[a magyar népművészet az] elkülönítő jelek mellett lényeges jegyei szerint a legnyugatibb Vasmegyétől a legkeletibb Csíkmegyéig olyan egység, amilyen egységbe fogja az egész magyarságot sajátos nyelve, beszéde
(1925 MűvészetiLex.)
A lényegesebb, bonctani elkülönítő bélyegek egyébként a koponyán s az alsó állcsonton ismerhetők föl
(1929 Az állatok világa ford.)
elkülönítő jegy
(1997 Magyar néprajz)
elkülönítő ismérvét
(1997 Stipta István)
a.
vmely betegség összes megkülönböztető jegyét leíró 〈diagnózis, kórisme〉, ill. ilyen diagnózis felállítására vonatk. 〈eljárás〉
Ha a beteg közérzete az időnkint alábbhagyó érző neurosis folytán megjavul, akkor kimaradnak a gátlási tünetek és a kedélyhangulati zavarok is. Ez a körülmény elkülönítő kórismei szempontból is fontos
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
[Manninger Rezső] a betegségek elkülönítő kórjelzésének klinikai és kórtani elemzésére fektetett különös hangsúlyt
(1990 Szent-Iványi Tamás)
a fokozott anyagcserével járó állapotok elkülönítő diagnosztikájának problémaköre
(1992 Metzl János)
III. főnév 1C (Orvos is)
olyan elhatárolt hely, kül. zárt egészségügyi intézmény v. részleg, ahol fertőző, közveszélyes v. súlyos betegeket tartanak és ápolnak
A létesítendő betegfoglalkoztatókat […] el kell látni elkülönítővel: néhány olyan szobával, amelynek ablaka rácsos, ajtaja zárva
(1957 Benedek István)
manapság kórházi elkülönítőben, a rokonok távoltartásával, az orvosok és nővérek félő-szorongó „álgondoskodása” közepette kell életünket bezárni
(1995 Természet Világa)
Amikor valaki megbetegedett tífuszban vagy diériában, az alagútrendszerben is elkülönítőbe került
(1999 Kőrös László ford.Beevor)
Vö. ÉKsz.

Beállítások