ellentmond tn ige 3a1

1. ellentmond vkinek (vonzat n. is) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek az álláspontjával szembehelyezkedik, attól eltérő, azzal ellentétes véleményt fogalmaz meg vki〉’ ❖ egyszer szerentsém esett ellent mondani a’ boldogult Varjasnak (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 352) | Reszketve mondok ellent a kritikusoknak; de mégis megteszem, mert ez egyszer nincsen igazuk (1862 Szokoly Viktor 8452003, 69) | Böske nem ért egyet velem; ellentmond (1914 Oláh Gábor 9487064, 73) | Nincs értelme, mondja maga elé, és az üres helyiségben senki nem mond ellent (2010 Garaczi László 3116003, 120).

2. ’〈annak kif-ére, hogy vmely helyzetben, szituációban tiltakozik, ellenkezik vki, ill. vmely szándéknak, parancsnak, hatalomnak stb. nem engedelmeskedik vki〉’ ❖ Mit tehetet, és mit ſzólhatot Bojárdó illy meſzſze nézö, és végre-is kétséges igéretére a’ Baának? rab vala, és olly hatalom alatt, mellynek ellent nem mondhatot, kételenitetett engedelmeskedni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 230) | Adót vetettünk rá, s amint ellentmondott, – Katonajáromba fogtuk a bolondot (1849 Sárosi Gyula 8404001, 91) | Hátha rögtön ideparancsolja [István gróf] a káplánt, mihelyt az ügyvéd megjön és meglesz az esküvő. Vajon lesz-e ereje ellentmondani? (1894 Mikszáth Kálmán 8312006, 121) | nincs olyan parancs aminek ellent ne tudnál mondani (1967 e. Kassák Lajos 9314022, 21) | Megkért, hogy nyomogassam a hátát egy helyen, mert fájt neki [...]. Levetette könnyű kis ingét, és hasra feküdt előttem, mutogatta ügyetlenül, hogy hol fáj, és ez tetszett nekem, csak mosolyogtam rajta, nem tudtam ellentmondani (2001 Jónás Tamás 3144001, 1347).

3. ’〈annak kif-ére, hogy vmely dolog, tény v. kijelentés ellentmondásban v. ellentétben van vmivel, ill. vmely elvárásnak, elvnek stb. nem felel meg, azzal szembemegy〉’ ❖ ſokan azt állitják, hogy a’ bors hivet eſzkz, holott annak mind ſzaga mind ize, mind a’ józan okoskodás ellent mond (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 567) | belépünk a nagy terembe, melynek pompája egészen ellentmondott a nő öltönyével (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102003, 554) | [A régi isteni gondviselés] említése ellentmondani látszik a Zord idő iménti idézetével (1976 Martinkó András 1104001, 358) | Ezt a „józan észnek” ellentmondó eredményt nevezik Klein-paradoxonnak (2009 Cserti József 3317001, 17).

Sz: ellentmondó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

ellentmond tárgyatlan ige 3a1
1. ellentmond vkinek (vonzat n. is)
〈annak kif-ére, hogy vkinek az álláspontjával szembehelyezkedik, attól eltérő, azzal ellentétes véleményt fogalmaz meg vki〉
egyszer szerentsém esett ellent mondani a’ boldogult Varjasnak
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
Reszketve mondok ellent a kritikusoknak; de mégis megteszem, mert ez egyszer nincsen igazuk
(1862 Szokoly Viktor)
Böske nem ért egyet velem; ellentmond
(1914 Oláh Gábor)
Nincs értelme, mondja maga elé, és az üres helyiségben senki nem mond ellent
(2010 Garaczi László)
2.
〈annak kif-ére, hogy vmely helyzetben, szituációban tiltakozik, ellenkezik vki, ill. vmely szándéknak, parancsnak, hatalomnak stb. nem engedelmeskedik vki〉
Mit tehetet, és mit ſzólhatot Bojárdó illy meſzſze nézö, és végre-is kétséges igéretére a’ Baának? rab vala, és olly hatalom alatt, mellynek ellent nem mondhatot, kételenitetett engedelmeskedni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Adót vetettünk rá, s amint ellentmondott, – Katonajáromba fogtuk a bolondot
(1849 Sárosi Gyula)
Hátha rögtön ideparancsolja [István gróf] a káplánt, mihelyt az ügyvéd megjön és meglesz az esküvő. Vajon lesz-e ereje ellentmondani?
(1894 Mikszáth Kálmán)
nincs olyan parancs aminek ellent ne tudnál mondani
(1967 e. Kassák Lajos)
Megkért, hogy nyomogassam a hátát egy helyen, mert fájt neki [...]. Levetette könnyű kis ingét, és hasra feküdt előttem, mutogatta ügyetlenül, hogy hol fáj, és ez tetszett nekem, csak mosolyogtam rajta, nem tudtam ellentmondani
(2001 Jónás Tamás)
3.
〈annak kif-ére, hogy vmely dolog, tény v. kijelentés ellentmondásban v. ellentétben van vmivel, ill. vmely elvárásnak, elvnek stb. nem felel meg, azzal szembemegy〉
ſokan azt állitják, hogy a’ bors hivet eſzkz, holott annak mind ſzaga mind ize, mind a’ józan okoskodás ellent mond
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
belépünk a nagy terembe, melynek pompája egészen ellentmondott a nő öltönyével
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
[A régi isteni gondviselés] említése ellentmondani látszik a Zord idő iménti idézetével
(1976 Martinkó András)
Ezt a „józan észnek” ellentmondó eredményt nevezik Klein-paradoxonnak
(2009 Cserti József)
Sz: ellentmondó
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások