elnyűtt mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → elnyű.

II. mn 12C

1. ’hosszú időn át tartó v. túlzott igénybevétele miatt elkopott, szinte használhatatlanná vált 〈tárgy, dolog〉, ill. arra jellemző, kopott, szegényes hatást keltő 〈kinézet〉’ ❖ Márts belé [ti. a sebre való kenőcsbe] váſzon ruha darabakat, mellyek nem igen el-nyttek, az utánn ſzáritsd-meg (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 638) | A falon diszlenek az utolsó Rákóczy, Apafy Mihály s Verbőczy képei, elnyűtt, alig ismerhető alakba (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497003, 176) | Rézsut szemben vele egy rozzant divány van. A rugói kivillannak a kócból, a huzata elnyütt (1932 Gereblyés László 9184017, 32) | Sokat veszthet értékéből az a jármű, amelyik már most elnyűttnek tűnik, rozsda marja, matt a festése (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’túl gyakori használata miatt kifejezőerejét, hatását vesztett, elcsépelt 〈téma, motívum stb.〉’ ❖ némelly félbölcs erre a’ bizony nem rossz darabra azt a’ gáncsot tette, hogy az Idai versengés már elnyűtt história (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 70) | [A koldus] a vénségtül, vagy úgy lehet, A nótázástul elrekedt; S elnyűtt, unalmas dallama Siralmasabb mint ő maga (1885 Reviczky Gyula 8392074, 112) | a grafikánk stagnál és elnyűtt formák variálásában merül ki (1911 Bálint Aladár CD10) | A történet is kopár és egyszerű, és az egyik legrégibb és legelnyűttebb filmes hagyományhoz csatlakozik: egy „bűntényt” látunk, majd az azt követő menekülést és üldöztetést (1992 Györffy Miklós 2010003, 19).

2. ’olyan 〈személy〉, aki hosszú időn át tartó, kimerítő munka, súlyos gondok stb. következtében erejét, életkedvét, es. egészségét elveszítette, ill. arra jellemző, megviselt, leromlott 〈test, idegzet stb.〉’ ❖ Gyönyörködtee az Azony magát tsak azokkal az áldozatokkal, mellyeket eddig füſtöltetett óltárain, mig el nyüt terméſzeti erejéböl egéſzlen ki nem merül (1778 Bessenyei György¹ ford.–Bessenyei C1093, 39) | [Budai bácsi] felesége parasztasszony. Elnyűtt, sokat dolgozó, nyomorult asszony (1884 Petelei István 8361008, 98) | Agyunk kihűl, gerincünk összeroppan, míg végre elnyűtten, megrothadottan visz el egy este a jó csont-lovag (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | az éjjeli munkától voltak olyan álmosak s elnyűttek a távozó kőművesek (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 174) | harminc év, negyven év, ötven, ügetés elnyűtt izmokkal, idegekkel (1982 Csukás István 9095019, 29).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

elnyűtt melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévelnyű
II. melléknév 12C
1.
hosszú időn át tartó v. túlzott igénybevétele miatt elkopott, szinte használhatatlanná vált 〈tárgy, dolog〉, ill. arra jellemző, kopott, szegényes hatást keltő 〈kinézet〉
Márts belé [ti. a sebre való kenőcsbe] váſzon ruha darabakat, mellyek nem igen el-nyttek, az utánn ſzáritsd-meg
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A falon diszlenek az utolsó Rákóczy, Apafy Mihály s Verbőczy képei, elnyűtt, alig ismerhető alakba
(1854–1855 Ujfalvy Sándor)
Rézsut szemben vele egy rozzant divány van. A rugói kivillannak a kócból, a huzata elnyütt
(1932 Gereblyés László)
Sokat veszthet értékéből az a jármű, amelyik már most elnyűttnek tűnik, rozsda marja, matt a festése
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
túl gyakori használata miatt kifejezőerejét, hatását vesztett, elcsépelt 〈téma, motívum stb.〉
némelly félbölcs erre a’ bizony nem rossz darabra azt a’ gáncsot tette, hogy az Idai versengés már elnyűtt história
(1810 Kazinczy Ferenc)
[A koldus] a vénségtül, vagy úgy lehet, A nótázástul elrekedt; S elnyűtt, unalmas dallama Siralmasabb mint ő maga
(1885 Reviczky Gyula)
a grafikánk stagnál és elnyűtt formák variálásában merül ki
(1911 Bálint Aladár)
A történet is kopár és egyszerű, és az egyik legrégibb és legelnyűttebb filmes hagyományhoz csatlakozik: egy „bűntényt” látunk, majd az azt követő menekülést és üldöztetést
(1992 Györffy Miklós)
2.
olyan 〈személy〉, aki hosszú időn át tartó, kimerítő munka, súlyos gondok stb. következtében erejét, életkedvét, es. egészségét elveszítette, ill. arra jellemző, megviselt, leromlott 〈test, idegzet stb.〉
Gyönyörködtee az Azony magát tsak azokkal az áldozatokkal, mellyeket eddig füſtöltetett óltárain, mig el nyüt terméſzeti erejéböl egéſzlen ki nem merül
(1778 Bessenyei György¹ ford.Bessenyei)
[Budai bácsi] felesége parasztasszony. Elnyűtt, sokat dolgozó, nyomorult asszony
(1884 Petelei István)
Agyunk kihűl, gerincünk összeroppan, míg végre elnyűtten, megrothadottan visz el egy este a jó csont-lovag
(1907 Kosztolányi Dezső)
az éjjeli munkától voltak olyan álmosak s elnyűttek a távozó kőművesek
(1931 Gelléri Andor Endre)
harminc év, negyven év, ötven, ügetés elnyűtt izmokkal, idegekkel
(1982 Csukás István)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások