állandósult mn-i ign és mn 12A

I. mn-i ign → állandósul.

II. mn

1. ’tartóssá, rendszeressé vált 〈dolog〉’ ❖ ha a gyuladás gyógyultával maradtak is homályok, hegedések, a szaruhártya visszakapja csillogását; tehát a fölszin csillogásáról ismerjük meg az állandósult homályokat (1890 Csapodi István 8080001, 4) | az állandósult nyugati szél átjárja Ogygya erdeit és felborzolja a négy forrás áradását (1952 Márai Sándor 9421019, 129) | A vitánál közreműködő harmadik személyek lehettek állandósultak vagy alkalmiak (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153009, 797) | a jogérvényesítésre irányuló igény ténylegesen is jogérvényesítéshez vezessen: s hogy ezt jogi, avagy jogon kívüli eszközökbe burkolt gyakorlat elvszerűen vagy állandósultan ne zárhassa ki (1992 Varga Csaba 2022002, 13).

2. (változatlan állapotban) rögzült, megszilárdult, megmerevedett’ ❖ Az egyenruha állandósult képpé vált, mely letükröződött lelkületében (1882 Kazár Emil C2511, 17) | a költő a maga legalapvetőbb – tehát legelemibb – dolgairól, életérzésének állandósult motívumairól és a külvilág, az objektív valóság legegyetemesebb viszonylatairól, összefüggéseiről akar beszélni (1972 Fülöp László 2018001, 273).

2a. állandósult szókapcsolat (Nyelvt) ’alakilag megmerevedett, jelentéstanilag többé-kevésbé egységet alkotó szókapcsolat; állandó szókapcsolat’ ❖ [Határ Győző] felbontja az állandósult szókapcsolatokat, soha nem hallott ikerszavakat kreál, ironikusan kifordítja a közhelyeket, szóláshasonlatokat, roncsolt kulturális idézeteket használ föl (1989 Mészáros Sándor 2001014, 75) | szemináriumi dolgozatként nekem az iromba szó eredetét, hangalaki és jelentésfejlődését, mai – köznyelvi és nyelvjárási, valamint szépírói – használatát és állandósult szókapcsolatokban való esetleges szereplését kellett bemutatnom (1995 Szathmári István CD30) | Egyes állandósult szókapcsolatok olyan határozót vonzanak kötelező elemként, amilyet tagjaik egyike sem (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Sz: állandósultság.

Vö. ÉrtSz. állandó; ÉKsz. állandó

állandósult melléknévi igenév és melléknév 12A
I. melléknévi igenévállandósul
II. melléknév
1.
tartóssá, rendszeressé vált 〈dolog〉
ha a gyuladás gyógyultával maradtak is homályok, hegedések, a szaruhártya visszakapja csillogását; tehát a fölszin csillogásáról ismerjük meg az állandósult homályokat
(1890 Csapodi István)
az állandósult nyugati szél átjárja Ogygya erdeit és felborzolja a négy forrás áradását
(1952 Márai Sándor)
A vitánál közreműködő harmadik személyek lehettek állandósultak vagy alkalmiak
(1981 Tárkány Szücs Ernő)
a jogérvényesítésre irányuló igény ténylegesen is jogérvényesítéshez vezessen: s hogy ezt jogi, avagy jogon kívüli eszközökbe burkolt gyakorlat elvszerűen vagy állandósultan ne zárhassa ki
(1992 Varga Csaba)
2.
(változatlan állapotban) rögzült, megszilárdult, megmerevedett
Az egyenruha állandósult képpé vált, mely letükröződött lelkületében
(1882 Kazár Emil)
a költő a maga legalapvetőbb – tehát legelemibb – dolgairól, életérzésének állandósult motívumairól és a külvilág, az objektív valóság legegyetemesebb viszonylatairól, összefüggéseiről akar beszélni
(1972 Fülöp László)
2a.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
állandósult szókapcsolat (Nyelvt)
alakilag megmerevedett, jelentéstanilag többé-kevésbé egységet alkotó szókapcsolat; állandó szókapcsolat
[Határ Győző] felbontja az állandósult szókapcsolatokat, soha nem hallott ikerszavakat kreál, ironikusan kifordítja a közhelyeket, szóláshasonlatokat, roncsolt kulturális idézeteket használ föl
(1989 Mészáros Sándor)
szemináriumi dolgozatként nekem az iromba szó eredetét, hangalaki és jelentésfejlődését, mai – köznyelvi és nyelvjárási, valamint szépírói – használatát és állandósult szókapcsolatokban való esetleges szereplését kellett bemutatnom
(1995 Szathmári István)
Egyes állandósult szókapcsolatok olyan határozót vonzanak kötelező elemként, amilyet tagjaik egyike sem
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Sz: állandósultság
Vö. ÉrtSz. állandó; ÉKsz. állandó

Beállítások