elszéled tn ige 1b1

1. ’〈(vmely célból összegyűlt) több ember v. állat, ill. azok csoportja〉 szétoszlik’ ❖ el ſzélledvén az ellenſég, melly a’ gyalag Királynét körül vette volt, maga is tsak hamar fel kapatt Nikánor lovára (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0811, 110) | Éjfél után két óra felé széledtünk el (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Nagy-Károlyban elszéledt a társaság (1897 PallasLex. CD02) | legelők a rajtok elszéledt csordákkal (1958 Erdei László CD52) | kényelmetlen is volt ott ácsorogni, minden ok nélkül. Az emberek lassan elszéledtek (1984 Somlyó György 9608052, 70).

1a. ’így eltávozik vhonnan v. vhova’ ❖ meg-nem engedtetik, hogy a’ Katonaság egymáſtól el-ſzéllyedjen (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 4) | A Hrabovszky család az ország több megyéjébe is elszéledt (1859 Nagy Iván CD31) | a szegény utasok, akik eddig fáradtan pihentek a domboldalon, egyenkint elszélednek Galambos bácsi mellől (1903 Krúdy Gyula CD54) | Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

1b. (rég) ’〈figyelem〉 egyidejűleg több dologra irányulva megoszlik, ill. 〈gondolatok sokasága〉 szétszóródik’ ❖ [a grófné] el-szélyedett gondolatit ismét öſzve ſzedhette (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 86) | A’ magánoſság, és tſendeſség az el-ſzéllyedett gondolatokot más tárgyakról öſzve-gyjtik (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 180) | Így nem vala tudomány, melyben Kis egészen járatlan volt volna, de annyira elszéledt figyelme egynél sem állapodott meg kirekesztőleg, egynek sem igyekezett mélyébe hatni, minek okát lelke nagy fogékonyságában kell keresnünk, millyel az önállólag alkotó észerő ritkán áll teljes arányban (1846 Toldy Ferenc C4180, 204) | a szükség és nyomoruság sem indítja őket eléggé, hogy komolyan imádkozzanak. Továbbá gyakran megtörténik az is, hogy gondolatok elszélednek (1910 Rábold Gusztáv ford.–Calvin CD1211).

2. (rég) ’szétárad, szétterjed (vhol, vmiben) vmi’ ❖ a’ meg-maradt kevés aër nem lévén elégséges a’ benne elſzéledt vizet tartani, az, köd formába magát öſzve vervén, az üveg óldalaira ſzéllyel, mint a’ harmat, le-ſzállott (1786 Mátyus István C3067, 226) | A’ víz […] réſz-ſzerént az orſzág út mellett elſzéjjed, és a’ földbe ſzivárog, réſz ſzerént az orſzágúton, és réten kereſztl a’ Szamosba nyúlik (1800 Nyulas Ferenc C3340, 5) | A’ délesti karének’ ájtatos hangjai alig szélyedtek halkan el a’ magas templomban, az Istennek szentelt Szüzek siettek azonnal menedékeikhez (1824 Aurora C0032, 169) | Az anyag a halhatatlan: Fűben-fában újra éled, Összetársul, meg elszéled Mindörökké, szakadatlan (1877 Arany János C0647, 180).

2a. (rég) ’〈hír, vmely szokás stb.〉 elterjed (vhova)’ ❖ A Londoni Levelek moſt ellene mondanak azoknak a híreknek, mellyek William Henrik Királyfinak gyermeki tselekedetei fell el-ſzélyedtenek (1780 Magyar Hírmondó C0268, 220) | a’ kicsapongás ugy széled el mint a’ szürkületi köd (1831 Széchenyi István C3903, 51) | a’ kedélyek között gerjesztett vita nőtten nő, ’s a’ megyék tanácskozási tereméből elszéledett az ország minden vidékeire (1843 Pesti Hírlap CD61).

3. (rég) ’〈vmely területen több azonos (jellegű) dolog〉(szétáradva v. szétterülve) egymástól bizonyos távolságba kerül, ill. így helyezkedik el’ ❖ a’ hold ezüſt ſúgárait az el ſzélledett fák között ereſzti (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 25) | [a gyermek testén a] ſzeplök mint-egy lentse-ſzem akkorára el-ſzéledvén, eggy kevéssé meg-domboroſodnak (1791 Csapó József C1251, 287) | a másiknak pedig el-szélledt hosszú és lebegő haja, mint edgy fátyol (1793 Bessenyei Sándor ford.–Milton C1105, 161) | látod Barátidnak hideg tetemeit A’ Földn el-széledve fekünni (1819 Kisfaludy Károly C2671, 24).

4. (kissé rég, vál) ’〈(természeti) jelenség〉 fokozatosan semmivé válik, elenyészik’ ❖ Leng már a könnyü déli szellő, Homály, köd elszéled vele (1863 Tompa Mihály CD01) | Nagy nehéz éjszaka lassanként elszéled (1886 Jakab Ödön C2194, 221) | sok emlék, hogy elszéled (1925 Malmosi László CD10).

4a. (irod) ’〈rossz érzés〉 megszűnik, szertefoszlik’ ❖ Rózſinak lassankint elſzélledt kétsége (1804 Verseghy Ferenc C4434, 53) | Ez az élet a’ gyöngy élet, Innen minden bú elszéledt (1819 Édes Gergely C2569, 492) | Bosszúnk úgy elszéled, mint a Köd (1869 Szász Károly² ford.–Molière C3173, 72) | Néha-néha úgy-úgy elszéled Dölyföm, rangom, nevem, hitem És semmiben, Már-már semmiben Sem bízok (1914 Ady Endre CD0802).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szél¹; ÉKsz.; SzT. ~, elszéledt; ÚMTsz.

elszéled tárgyatlan ige 1b1
1.
(vmely célból összegyűlt) több ember v. állat, ill. azok csoportja〉 szétoszlik
el ſzélledvén az ellenſég, melly a’ gyalag Királynét körül vette volt, maga is tsak hamar fel kapatt Nikánor lovára
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Éjfél után két óra felé széledtünk el
(1848 Kossuth Hírlapja)
Nagy-Károlyban elszéledt a társaság
(1897 PallasLex.)
legelők a rajtok elszéledt csordákkal
(1958 Erdei László)
kényelmetlen is volt ott ácsorogni, minden ok nélkül. Az emberek lassan elszéledtek
(1984 Somlyó György)
1a.
így eltávozik vhonnan v. vhova
meg-nem engedtetik, hogy a’ Katonaság egymáſtól el-ſzéllyedjen
(1775 Geidler József ford.Frigyes, II.)
A Hrabovszky család az ország több megyéjébe is elszéledt
(1859 Nagy Iván)
a szegény utasok, akik eddig fáradtan pihentek a domboldalon, egyenkint elszélednek Galambos bácsi mellől
(1903 Krúdy Gyula)
Izrael fiai is elszéledtek onnan. Visszatért mindenki a törzsébe, nemzetségébe, hazament a maga örökrészébe
(1996 Katolikus Biblia ford.)
1b. (rég)
〈figyelem〉 egyidejűleg több dologra irányulva megoszlik, ill. 〈gondolatok sokasága〉 szétszóródik
[a grófné] el-szélyedett gondolatit ismét öſzve ſzedhette
(1772 Mészáros Ignác ford.)
A’ magánoſság, és tſendeſség az el-ſzéllyedett gondolatokot más tárgyakról öſzve-gyjtik
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Így nem vala tudomány, melyben Kis egészen járatlan volt volna, de annyira elszéledt figyelme egynél sem állapodott meg kirekesztőleg, egynek sem igyekezett mélyébe hatni, minek okát lelke nagy fogékonyságában kell keresnünk, millyel az önállólag alkotó észerő ritkán áll teljes arányban
(1846 Toldy Ferenc)
a szükség és nyomoruság sem indítja őket eléggé, hogy komolyan imádkozzanak. Továbbá gyakran megtörténik az is, hogy gondolatok elszélednek
(1910 Rábold Gusztáv ford.Calvin)
2. (rég)
szétárad, szétterjed (vhol, vmiben) vmi
a’ meg-maradt kevés aër nem lévén elégséges a’ benne elſzéledt vizet tartani, az, köd formába magát öſzve vervén, az üveg óldalaira ſzéllyel, mint a’ harmat, le-ſzállott
(1786 Mátyus István)
A’ víz […] réſz-ſzerént az orſzág út mellett elſzéjjed, és a’ földbe ſzivárog, réſz ſzerént az orſzágúton, és réten kereſztl a’ Szamosba nyúlik
(1800 Nyulas Ferenc)
A’ délesti karének’ ájtatos hangjai alig szélyedtek halkan el a’ magas templomban, az Istennek szentelt Szüzek siettek azonnal menedékeikhez
(1824 Aurora)
Az anyag a halhatatlan: Fűben-fában újra éled, Összetársul, meg elszéled Mindörökké, szakadatlan
(1877 Arany János)
2a. (rég)
〈hír, vmely szokás stb.〉 elterjed (vhova)
A Londoni Levelek moſt ellene mondanak azoknak a híreknek, mellyek William Henrik Királyfinak gyermeki tselekedetei fell el-ſzélyedtenek
(1780 Magyar Hírmondó)
a’ kicsapongás ugy széled el mint a’ szürkületi köd
(1831 Széchenyi István)
a’ kedélyek között gerjesztett vita nőtten nő, ’s a’ megyék tanácskozási tereméből elszéledett az ország minden vidékeire
(1843 Pesti Hírlap)
3. (rég)
〈vmely területen több azonos (jellegű) dolog〉 (szétáradva v. szétterülve) egymástól bizonyos távolságba kerül, ill. így helyezkedik el
a’ hold ezüſt ſúgárait az el ſzélledett fák között ereſzti
(1775 Báróczi Sándor ford.Dusch)
[a gyermek testén a] ſzeplök mint-egy lentse-ſzem akkorára el-ſzéledvén, eggy kevéssé meg-domboroſodnak
(1791 Csapó József)
a másiknak pedig el-szélledt hosszú és lebegő haja, mint edgy fátyol
(1793 Bessenyei Sándor ford.Milton)
látod Barátidnak hideg tetemeit A’ Földn el-széledve fekünni
(1819 Kisfaludy Károly)
4. (kissé rég, vál)
(természeti) jelenség〉 fokozatosan semmivé válik, elenyészik
Leng már a könnyü déli szellő, Homály, köd elszéled vele
(1863 Tompa Mihály)
Nagy nehéz éjszaka lassanként elszéled
(1886 Jakab Ödön)
sok emlék, hogy elszéled
(1925 Malmosi László)
4a. (irod)
〈rossz érzés〉 megszűnik, szertefoszlik
Rózſinak lassankint elſzélledt kétsége
(1804 Verseghy Ferenc)
Ez az élet a’ gyöngy élet, Innen minden bú elszéledt
(1819 Édes Gergely)
Bosszúnk úgy elszéled, mint a Köd
(1869 Szász Károly² ford.Molière)
Néha-néha úgy-úgy elszéled Dölyföm, rangom, nevem, hitem És semmiben, Már-már semmiben Sem bízok
(1914 Ady Endre)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. szél¹; ÉKsz.; SzT. ~, elszéledt; ÚMTsz.

Beállítások