elszokik ige 12a3

1. tn (kissé rég) ’〈vmely szokásról v. addig megszokott dologról〉 nem ragaszkodva már hozzá lemond, leszokik’ ❖ [a szopós szarvasborjak] elſzoknának A’ tejtl ’s erſſebb ételre kapnának (1787 Bécsi Magyar Múzsa C0349, 53) | erős lemondással törekedett elszokni mindarról, amiben nevelték (1858 Jókai Mór CD18) | [a nemzet] nem akar elszokni azon gondolattól, hogy a szabadság csak Kossuthtal jövend haza (1861 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | Pistoli, bár vénségére elszokott a kocsmajárástól: megállott az „Ingerli”-nél (1919 Krúdy Gyula CD54).

1a. ’〈annak kif-ére, hogy vmely addig megszokott dologból már nem részesül vki v. vmi, és ezért az a megszokottságát elveszti számára〉’ ❖ El-szokott szeme a’ nap fénytl (1790 Tóth Farkas C4278, 5) | én olly annyira elszoktam az örömtől (1841 Eötvös József C1208, 297) | [a katonák a vadászházakban] elkényelmesedve elszoktak a tábori élettől (1929 Krúdy Gyula CD54) | a városlakók (márpedig Magyarországon ők vannak többségben) elszoktak a csillagos ég látványától (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈annak kif-ére, hogy vki az addig megszokott tevékenységben hosszabb szünetet tartva annak újbóli gyakorlását szokatlannak, es. nehéznek érzi〉’ ❖ [a pásztorok] lopni tanulnak, és a’ dologtul egéſzen el-ſzoknak (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 438) | száz lépésnyi séta után már pihennie kellett, elszokott a járástól (1877 Jókai Mór CD18) | Az asszony már elszokott a főzéstől (1913 Krúdy Gyula CD54) | [az idősek] elszoktak már a számolástól (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. tn ’〈annak kif-ére, hogy fokozatosan abbahagyja vmely hely látogatását, elmarad onnan〉’ ❖ [a madarakat a háziasítás során] el-ereſztik, ’s egy fütyre-is viſzſza édesíttik; tsak éjſzakán a’ mezön ne felejtsék: mert igy el-ſzoknak az háztól (1783 Molnár János 7445003, 180) | Egészen elszoktam már hazulról (1875 Jókai Mór CD18) | Az ördög már rég elszokott az óvárosból, miután itt nem akadt tennivalója (1918 Krúdy Gyula CD54) | Pap híján a hívek elszoktak a templomtól (2000 Dobos Gyula CD36).

2a. (/ritk) ’〈a ritkuló találkozások miatt〉(lélekben) távol kerül, elidegenedik vkitől’ ❖ Barátunk, igen elszokott az emberektűl, és minden gyönyörűsége, a mint szavábúl, viseletébűl kitetszik, a Magánosság (1813 Vitkovics Mihály C2563, 445) | amint felnől a madárka, És anyjától lassan elszokik, Mindig messzebb terjed röpülése, Mig örökre végre távozik (1858 Szendrey Júlia 8440009, 71) | Nagyon elszoktál tőlem, Pál, el is felejtettél, hogy itt vagyok (1905 Petelei István 8361006, 89) | már annyira elszoktunk az apámtól, hogy még a pörölése, káromkodása is egészen idegenül hatott rám (1924 Kassák Lajos CD10).

3. ts (rég) ’elsajátít, megtanul vmit (vkitől)’ ❖ [a szerelem] minden indulatok napja, a költészet költészete, mit csak tükörből tanul ismerni a művelt világ, s divatul szokja el egyik a másikától (1846 Jókai Mór CD18) | [Szijgyártó] gondosan kikereste az új szavakat, alkalmazta, hogy környezete elszokja (1864 Vas Gereben C4381, 139).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

elszokik ❖ ige ◦ 12a3 ◦
permalink
1. tárgyatlan (kissé rég)
〈vmely szokásról v. addig megszokott dologról〉 nem ragaszkodva már hozzá lemond, leszokik
[a szopós szarvasborjak] elſzoknának A’ tejtl ’s erſſebb ételre kapnának
(1787 Bécsi Magyar Múzsa)
erős lemondással törekedett elszokni mindarról, amiben nevelték
(1858 Jókai Mór)
[a nemzet] nem akar elszokni azon gondolattól, hogy a szabadság csak Kossuthtal jövend haza
(1861 Kossuth Lajos összes munkái)
Pistoli, bár vénségére elszokott a kocsmajárástól: megállott az „Ingerli”-nél
(1919 Krúdy Gyula)
1a.
〈annak kif-ére, hogy vmely addig megszokott dologból már nem részesül vki v. vmi, és ezért az a megszokottságát elveszti számára〉
El-szokott szeme a’ nap fénytl
(1790 Tóth Farkas)
én olly annyira elszoktam az örömtől
(1841 Eötvös József)
[a katonák a vadászházakban] elkényelmesedve elszoktak a tábori élettől
(1929 Krúdy Gyula)
a városlakók (márpedig Magyarországon ők vannak többségben) elszoktak a csillagos ég látványától
(1996 Magyar Hírlap)
1b.
〈annak kif-ére, hogy vki az addig megszokott tevékenységben hosszabb szünetet tartva annak újbóli gyakorlását szokatlannak, es. nehéznek érzi〉
[a pásztorok] lopni tanulnak, és a’ dologtul egéſzen el-ſzoknak
(1786 Kónyi János ford.–Tessedik)
száz lépésnyi séta után már pihennie kellett, elszokott a járástól
(1877 Jókai Mór)
Az asszony már elszokott a főzéstől
(1913 Krúdy Gyula)
[az idősek] elszoktak már a számolástól
(1999 Magyar Hírlap)
2. tárgyatlan
〈annak kif-ére, hogy fokozatosan abbahagyja vmely hely látogatását, elmarad onnan〉
[a madarakat a háziasítás során] el-ereſztik, ’s egy fütyre-is viſzſza édesíttik; tsak éjſzakán a’ mezön ne felejtsék: mert igy el-ſzoknak az háztól
(1783 Molnár János)
Egészen elszoktam már hazulról
(1875 Jókai Mór)
Az ördög már rég elszokott az óvárosból, miután itt nem akadt tennivalója
(1918 Krúdy Gyula)
Pap híján a hívek elszoktak a templomtól
(2000 Dobos Gyula)
2a. (/ritk)
〈a ritkuló találkozások miatt〉 (lélekben) távol kerül, elidegenedik vkitől
Barátunk, igen elszokott az emberektűl, és minden gyönyörűsége, a mint szavábúl, viseletébűl kitetszik, a Magánosság
(1813 Vitkovics Mihály)
amint felnől a madárka, És anyjától lassan elszokik, Mindig messzebb terjed röpülése, Mig örökre végre távozik
(1858 Szendrey Júlia)
Nagyon elszoktál tőlem, Pál, el is felejtettél, hogy itt vagyok
(1905 Petelei István)
már annyira elszoktunk az apámtól, hogy még a pörölése, káromkodása is egészen idegenül hatott rám
(1924 Kassák Lajos)
3. tárgyas (rég)
elsajátít, megtanul vmit (vkitől)
[a szerelem] minden indulatok napja, a költészet költészete, mit csak tükörből tanul ismerni a művelt világ, s divatul szokja el egyik a másikától
(1846 Jókai Mór)
[Szijgyártó] gondosan kikereste az új szavakat, alkalmazta, hogy környezete elszokja
(1864 Vas Gereben)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások